Apró ketrecbe tuszkolt cuki szőrös állatkák és óriási injekciós tűkkel manőverező kutatók és orvosok. Valahogy így képzeljük el azokat a laboratóriumokat, ahol állatkísérletek folynak. Értünk. De miért is?
Az általunk nap mint nap használt kozmetikai cikkekben olyan kémiai anyagok is vannak, amelyeknél fennáll a komoly egészségkárosító hatás veszélye. Hoppá. Nyilvánvalóan a cégek ezt igyekeznek elkerülni, és kiszűrni azokat a hatóanyagokat, amik toxikusak vagy veszélyesek lehetnek. Nem kell magyarázni, hogy ezeket a vizsgálatokat miért nem embereken végzik.
Az állatkísérletek legkisebb hányadát a gyógyszerpróbák adják, ezt követi a szépségipar, legnagyobb százalékban viszont – meglepő módon – a hadiipar használja. Az összes ilyen vizsgálat közel 2/3-át a hadászat területén végzik, állatok millióit zsákmányolva ki évente.
Az állatkísérletek azon a feltételezésen alapulnak, hogy a különböző anyagok az állatoknál az emberihez hasonló reakciókat váltanak ki. A vizsgálandó anyagot az állatok bőrébe, szemébe vagy tápcsatornájába juttatják és figyelik a reakciót. Megjelenhetnek daganatok, különböző szervi elváltozások, irritáció – csak hogy néhányat említsünk. Majmok, nyulak és patkányok, sőt kutyák és macskák is a tudomány áldozataivá válnak, legyen szó akár halálos dózisról vagy irritációs tesztekről.
Történik mindezt azért, mert újabb és újabb termékek jelennek meg, amelyeket be kell vizsgálni. De szükségünk van-e rájuk? Valóban különbözik a százharmincadik testápoló az elsőtől?
Az Európai Unióban ma már tilos állatkísérleteket végezni, az unión kívülről érkező termékeket viszont nem vizsgálják ilyen szempontból. Jelszavaink valának: cruelty free, not tested on animals. Ha ezeket a feliratokat vagy egy nyuszit látunk a csomagoláson, bátran megvehetjük, mert ez a védjegye azoknak a cégeknek, melyek nem tesztelnek állatokon.
Nem csíp a samponod? A szempillaspirálod nem irritálja a szemed? Belegondoltál valaha, hogy hogyan jöttek rá, mi a megfelelő anyag ezekbe a termékekbe?
Az állatkísérletekkel – az „embersovinizmuson” túl – az is a probléma, hogy drágák, pontatlanok és sokszor teljesen szükségtelenek, mert olyan anyagot vizsgálnak, amit már korábban is teszteltek. Szerencsére egyre elterjedtebb alternatíva a sejtkultúrákon, sejttenyészeteken végzett kísérlet. Ez nemcsak olcsóbb és gyorsabb, de megbízhatóbb is: ami a sejtekre mérgezőnek bizonyul, az egyből megbukik. A feleslegesen ismételt kísérletek kiszűrését pedig adatbankok létrehozásával lehetne megszüntetni.
Egy kérdés azért még maradt: ha nagy, neves cégek úgy is elő tudják állítani a termékeiket, hogy a tesztelési folyamatban nem áldoznak fel állatokat, akkor a többiek miért nem képesek erre? És mi vajon belegondolunk-e néha, hogy mit kenünk magunkra?
