Laborczi Dóra nyerte el az idei Komáromy Gábor ösztöndíjat

A tavaly elhunyt Komáromy Gábor emlékére alapított ösztöndíjjal jutalmazták hallgatótársunk projekttervét.

Gratulálunk a sikeredhez. Hogyan fogadtad a hírt, hogy elnyerted a pályázatot?

Nagyon örültem, ugyanakkor meg is lepődtem. Miután elküldtem a projekttervet behívtak az angol nyelvű szóbelire és először nem voltam biztos benne, hogy sikerülni fog. Szóval nagyon örültem, hogy a bizottság az én tervemet tartotta megírásra érdemesnek.

Mi a cikkterved fő témája?

A leghátrányosabb helyzetű kistérségekben élő roma nők társadalmi helyzete volt a pályázatom címe. Ezt elsőre túl nagy falatnak éreztem, ezért egy kicsit leszűkítettem három főbb témára. Az első egy általános szegénységkép lenne. Személyesen ott lennék, elkísérném az érintetteket a boltokba, megnézném, hogy mennyi pénzből tudnak kijönni, milyen kiadásaik vannak a nagy átlaghoz képest.
A második téma az oktatással kapcsolatos. A faluból négy különböző korú lányt kísérnék napi szinten az iskolába. Biztos vagyok benne, hogy ez is érdekes helyzeteket hoz majd.
Ezután következne a családon belüli erőszak kérdése, ami egy nehéz téma. Erről májusban szeretnék írni, addigra remélhetőleg sikerül annyira a falubeli asszonyok bizalmába férkőzni, hogy egyáltalán beszélni merjenek a témáról. Nőként talán könnyebben megnyílnak nekem.

Az ország mely pontjain fogsz tapasztalatokat szerezni?

A kutatásaim helyszínét egy falura szűkítettem, Bódvalenkére esett a választásom. Ezen a településen nincs iskola, ezért buszozni fogok a gyerekekkel, és így bepillantást nyerhetek az egész kistérség oktatási rendszerébe. Nem globális szinten akarom megközelíteni a problémát, hanem személyes történetekre szeretnék alapozni.

Nincs benned egy kis félsz azzal kapcsolatban, hogy mennyire fogadnak majd be egy-egy cigány családba?

Vegyesek az érzéseim. Amikor Németországban voltam 3 hónapos önkéntes munkán ott is féltem, mint minden új helyzetben, akkor elsősorban a nyelvi korlátok miatt. Viszont itt már lesz egy kapcsolatom, aki már dolgozik a Bódvalenke Freskófalu projekten, így nem vadidegenként megyek oda. Az említett projektnél az volt a cél, hogy a turisztika segítségével emeljék fel a falut a mélyszegénységből. A házak falát roma festők művei díszítik, az egésznek különleges hangulata van.

A turizmus valóban megoldás lehet a mélyszegénység megszüntetésére?

A vonzerő már megvan, hosszútávon viszont a turizmus csak akkor jelent megoldást, ha sikerül hozzá infrastruktúrát is kiépíteni. Tehát jönnek a turisták, fényképezik a freskókat, de télen ugyanúgy nincs mivel fűteni, nincs munka és továbbképzési lehetőség. Mindenképp hasznos, hogy egy kicsit odafordult a világ szeme, de én inkább arra voltam kíváncsi, hogy télen milyen az élet a faluban.

 

 

 

 

 

 

Mi ösztönzött arra, hogy a szegénységben élő roma nőkről írjál cikksorozatot?

A szüleim lelkészek, így nem áll távol tőlem a dolog. Sokáig például hajléktalanokkal karácsonyoztunk szülővárosomban, Nyíregyházán. Igazából nem én választottam, hanem hozzám tartozik, magaménak érzem. Olyan, mintha egyszer csak összeállt volna egy témává az a sok minden, ami eddig foglalkoztatott.  Újságíróként pedig annyit tehetek, hogy megpróbálom megmutatni azokat az embereket és helyzeteket, amik másnak esetleg nem jutna eszébe.

 Simó Szabolcs
ELTE Online