Egy kozmikus társkereső

Almár Iván hosszú évek óta az űrkutatás állócsillagának vallhatja magát. Temérdek hazai és nemzetközi projekt résztvevője volt, igazi hírnevet mégis a Holdraszállás élő közvetítésével szerzett.

Régóta követi és kommentálja az űrkutatás jelentősebb eseményeit. Mikor döntötte el, hogy ezzel a tudományággal fog foglalkozni?

A csillagászat tulajdonképpen gyerekkorom óta érdekelt, már ekkoriban is rengeteget olvastam ezzel kapcsolatos könyveket. A középiskolát követően jelentkeztem az ELTE fizika-matematika tanári szakára, mivel ekkoriban még nem indult csillagászati szekció. Az 1950-es években kerültem kapcsolatba a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati Intézetével, ahol aspiránsként kezdtem tevékenykedni.

Az emberek nagy része leginkább az ismeretterjesztő munkái, illetőleg a Földön kívüli intelligencia keresése kapcsán találkozott az Ön nevével. Kevesen tudják, hogy az Ön életének nagy részét az aktív űrkutatás tette ki.

Való igaz. A pályám elején változó- és nóvacsillagok megfigyelésével foglalkoztam, a későbbiekben pedig a szputnyikok optikai megfigyelésével tevékenykedtem. Ezt követően a semleges felsőlégkör tanulmányozása, valamint a kozmikus geodézia felé fordultam. Utóbbi területeken legalább 100 cikket publikáltam és szereztem még 1980-ban fizikai tudományok doktora fokozatot. Mindemellett évtizedeken keresztül meghívott előadóként tanítottam az ELTE-n.

Hogyan került mégis az ismeretterjesztés tekintetében a csillagászati élet középpontjába?

Már 1955-ben, az első Szputnyik fellövését megelőzően írtam cikkeket az asztronautika témakörében. Ezek olyan sikeresek lettek, hogy sok más kolléga is felfigyelt rájuk. Egy esztendővel később aztán megalapítottuk a Magyar Asztronautikai Bizottságot. Gyakorlatilag mi voltunk az elsők, akik Magyarországon űrkutatással kezdtek foglalkozni. Ami a médiát illeti, Gagarin idejében szerepeltem először a televízióban, majd 1969-ben élőben közvetítettem a Holdraszállást.

Mondhatjuk, hogy szakmabeliként ez az esemény fogta meg a legjobban?

Az ismeretterjesztés vonatkozásában egyértelműen. Azok a napok örökre felejthetetlenek lesznek számomra, mivel hihetetlen izgalom és érdeklődés volt tapasztalható a történés iránt. Már maga a tény, hogy ott ülhettem a stúdióban és kommentálhattam eme történelmi pillanatot, rendkívüli élmény volt. Még akkor is, ha hazánkba csak igen rossz minőségű képek jutottak el.

Ön azon kevesek egyike, akik gyakorlatilag végigélték az űrkutatás eddigi történelmét. A múltból és a jelenből kiindulva miben látja a jövőt?

Minden tudományág, így az űrkutatás is eléggé kiterjedt. Emellett a különböző ágak között is egyre nehezebb meghúzni a határvonalakat. Az idegen élet és értelem kutatása, valamint az exobolygók témaköre a határterületekhez tartozik. Az ezekkel foglalkozó kutatócsoportok szintén rendkívül összetettek: csillagászokon kívül fizikusok, informatikusok sőt társadalomtudósok is dolgoznak egy közös cél érdekében. A jövőben az űrkutatás egyre bonyolultabb eszközeit is bevetik majd „kozmikus társaink” keresésébe.

Nemrég jelent meg a Kossuth Kiadónál legújabb műve, a Kozmikus társkereső. Tudtommal ez a könyv is ebben a témában íródott.

Így van, a kötetben kísérletet teszek a tárgykör XXI. századi fejleményeinek bemutatására. Ide egyrészt a Földhöz hasonló exobolygók kutatása, másrészt a Földön kívüli élet keresése, harmadrészt idegen civilizációk nyomainak fürkészése tartozik. Korábban a keresések kizárólag rádiócsillagászati eljárásokkal történtek, és a három terület módszerei roppantul eltértek egymástól. Ám az utóbbi időben a három terület konvergálni, közeledni kezdett egymáshoz. Elsősorban erre kívánok rávilágítani a most megjelent könyvemben.

Milyen tervei vannak a közeljövőt illetően?

Pár éve létrehoztunk egy SETI Műhely nevű, főleg ELTE-s fiatalokból álló kis csapatot, amely időről időre összejön és megvitatja az idegenkutatással kapcsolatos újdonságokat. Továbbá cikkeket írok és előadásokat tartok, időnként külföldön is. Úgy érzem még mindenütt elég nagy az érdeklődés. Amíg bírom, szívesen folytatom ezeket a tevékenységeket.

Spiller András
ELTE Online

[DOBOZ SZOVEG=”Almár Iván (Budapest1932április 21. – ) magyar csillagász, űrkutató, a fizikai tudományok doktora. Édesapja Almár György belsőépítész, bútortervező és festőművész (1895-1974) volt.
1954-ben szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A diploma megszerzése után az MTACsillagvizsgáló Intézet munkatársa. 1959-ben csillagászatból kandidált, elérte a fizikai tudományok kandidátusa fokozatot. 1980-ban ugyancsak a csillagászat területén megvédte nagydoktori disszertációját, egyben címzetes egyetemi tanári kinevezést kapott. 1972-82 között a FÖMI Kozmikus Geodéziai Obszervatórium alapítója és vezetője, a Földmérési Intézet igazgatóhelyettese. 1982-1992 között a Csillagászati Kutatóintézetigazgatóhelyettese, később 2000-ig tudományos tanácsadója.”]