bin Laden: A terror szimbóluma

Oszama bin Laden sokak szerint olyan személyiség, aki egymaga változtatta meg a történelem menetét. Felmerül tehát a kérdés: milyen hatással lehet halála a közeli és távoli jövőre?

Május 1-jén, washingtoni idő szerint 23 óra 30 perckor Barack Obama, az USA elnöke rendkívüli bejelentést tett: amerikai kommandósok egy csoportja a pakisztáni Abbottábádban nagyjából 40 percnyi tűzharcot követően végzett az ország leginkább keresett terroristájával, Oszama bin Ladennel. A közlemény egy terhekkel teli korszak közvetett lezárását jelentette, az Egyesült Államok ezzel az akcióval sok ezer áldozaton vett ténylegesen is elégtételt.

A történetnek itt vége is lehetne. A nemzetközi katonai siker már-már repíti az újraválasztás felé az amerikai elnököt, míg az al-Kaida szervezete tényleges vezető nélkül tengődik egy légüres térben. Az élet azonban nem áll meg, hanem megy tovább a maga útján. Az ügy milliónyi szála közül pedig jó néhány továbbra is elvarratlan maradt.

Bin Ladent célzott támadással likvidálták, amelynek megítélése szerte a világban vitatott téma. Mint ismert, az amerikaiak nem kívántak mártírt faragni a terrorvezérből. Ha per indult volna ellene, az minden bizonnyal évekig elhúzódik, emellett egy nyilvános nyughely is tömeges zarándokhellyé vált volna. Ezért is temették őt hullámsírba régi muszlim szokás szerint.

Bottlik Zsolt, az ELTE Földrajz-Földtudományi Intézetének oktatója, aki a Délnyugat-ázsiai térség társadalmi problémáiról is tart előadásokat, úgy véli bin Laden halála nem lesz nagyobb hatással a terrorfenyegetettség mértékére. „Az al-Kaida nem egy magas technológiával rendelkező, jól strukturált és modern fegyverekkel bíró hadsereg. Ez a csoport több, egymástól elszigetelve működő titkos szervezet, sejt összessége. Oszama bin Laden egy szimbolikus vezetője volt ennek a hálózatnak, főként a 2001. szeptember 11-ei események óta.”

Ami Barack Obamát illeti, egyelőre lépéselőnybe került az őt élesen bírálókkal szemben. Erős parancsnokként helyreállította az Egyesült Államok becsületét, és ezt már nemigen vehetik el tőle. Ugyanakkor az idősebbik Bush elnök idején sem hozott újraválasztást egy zajos katonai győzelem, nevezetesen az Öböl-háborúban aratott diadal. Emellett minimális veszélyforrásként, de még mindig szóba jöhet egy újabb, 9/11-hez is fogható tragédia. „Tíz éve mindenkit váratlanul ért az, hogy a terroristák ennyire összehangolt támadást tudnak végrehajtani az USA ellen. Napjainkban sokkal nagyobb a figyelem a rendvédelmi intézmények és a titkosszolgálat részéről, így a mai helyzetet össze sem lehet hasonlítani az akkorival. Ebből persze még nem következik a százszázalékos védelem.” – fejti ki Bottlik Zsolt.

Ráadásul Obamánál is figyelembe kell venni a mérleg túlsó serpenyőjét, ahol a gazdasági válság kezelésének kérdése valamint az egészségügyi reform foglal helyet. Népszerűsége jelenleg a csillagos eget mardossa, ám messze nem biztos, hogy ez a tetemes előny kitart a következő választási ciklusig.

„Az elnökválasztás közeleg, ezzel kapcsolatban nehéz megítélni, mit hozhat a jövő. Ha például megkezdik a csapatok kivonását Afganisztánból, az Obama szempontjából adott esetben sikerként könyvelhető el – annak ellenére, hogy az iraki vagy éppen a afganisztáni háborúk tulajdonképpen megnyerhetetlenek.” – tette hozzá Bottlik Zsolt.

Összességében leszűrhetjük, hogy minden forgatókönyv hordoz magában valamilyen potenciális kockázatot. Akárhogy is szemléljük viszont az eseményeket, egyvalamit nem szabad szem elől tévesztenünk: hazánkba a Közel-Keletről általában a szélsőséges akciók híre jut el a különböző médiákon át, így ezek alapján tévkép alakulhat ki bennünk. Eszerint úgy tűnhet, hogy az iszlám országok homogén társadalmak, akiknek az elgondolásait maguk a merénylők képviselik. Pedig ezen személyek csupán maroknyi rétegét alkotják egy olyan heterogén, több érdekcsoporttal rendelkező társadalomnak, mint amilyen a világ nemzeteinél, így az európaiaknál is fellelhető.

Spiller András
ELTE Online