A 2022-es férfi kézilabda Európa-bajnokság Magyarországon és Szlovákiában kerül megrendezésre. Itthon Budapest, Debrecen és Szeged ad otthont a mérkőzéseknek, míg északi szomszédunk Pozsonyban és Kassán fogadja a kontinens csapatait. A mieink a B jelű kvartettben Hollandia, Portugália és Izland legjobbjai ellen mérhették össze tudásukat. A csapat a várakozások ellenére kétszer is vereséget szenvedett, így nem lesz ott a középdöntőben.
A magyar válogatott és vele együtt az egész ország óriási reményekkel vágott neki a kontinenstornának. Épp időben készült el a főváros legújabb és ezzel együtt Európa legnagyobb kézilabda-arénája, az MVM Dome. A január 13-ai, csütörtöki nyitányon a Gulyás-fiúk Hollandiával néztek farkasszemet. Az esélyek mellettünk szóltak: hazai pálya, telt ház, fantasztikus közönség. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy a narancsmezesek mindeddig összesen kétszer szerepeltek világbajnokságon, és most jutottak ki másodjára Európa-bajnokságra.
A fentiek ismeretében hideg zuhanyként ért minket a hollandok teljesítménye. A már a mérkőzés előtt is magabiztosan nyilatkozó ellenfél a meglepetés erejével rontott rá a mieinkre, és a szünetre három gólos előnyt alakított ki. A második félidőben próbáltunk közelebb zárkózni, sőt, a végére az egyenlítés is összejött, de 28–28-as állásnál a vendégek tudtak újítani, és 28–31-re be is húzták a találkozót. A mámoros rajt tehát elmaradt, a magyar válogatott minden bizonnyal megszeppent a nagy lehetőségtől. Vasárnap Portugália ellen lehetett javítani.
Mondhatni győzelmi kényszerben lépett pályára csapatunk Portugália ellen. A kezdést követően újfent dadogott egy kicsit a játékunk, de a fiúk rövidesen magukra találtak, és a játékrész közepére már kétgólos fórt dolgoztak ki. Ezt követően azonban a portugálok magasabb fokozatra kapcsoltak, és jó hajrájuknak köszönhetően egygólos vendégelőnnyel fordultak a csapatok.
A második félidő kis túlzással a magyar válogatott legjobb periódusa volt az egész Európa-bajnokságon. A meccs során először sikerült három góllal is elhúzni, többek között Lékai, Máthé és Székely bravúrjainak köszönhetően. Az 50. percre azonban újra visszajött a meccsbe Portugália, és döntetlenre tornászta fel az állást. 12 másodperccel a lefújás előtt 30–30 állt az eredményjelzőn. A mieink szövetségi kapitánya időt kért, és a fiúk felvázolták az utolsó játékot. A megvalósítás hajszálpontosan megegyezett a tervvel: Lékai Máté volt a csali, amelyre a portugálok rá is haraptak, de ő a Szitától kapott labdát egy csel után a jobbról érkező Máthé Dominiknak passzolta, aki azt elemi erővel vágta a hálóba. Ezzel a szinte utolsó másodperces góllal a magyar válogatott megszerezte első győzelmét, és készülhetett az utolsó összecsapásra, Izland ellen.
Az Izland elleni meccs előtt tudtuk, hogy a továbbjutás kiharcolásához semmiképp sem kaphatunk ki. Sőt, kétgólos győzelem esetén biztos a középdöntő, egy egygólos győzelemmel vagy egy döntetlennel azonban nem járt volna automatikus továbbjutás. Utóbbi két végkifejlet esetén a csoport zárómérkőzése, Hollandia és Portugália találkozója döntött volna a sorsunkról.
Tudtuk, hogy nehéz mérkőzés vár a csapatra, a terhet azonban valamelyest enyhítette, hogy a Hollandia ellen bokasérülést szenvedő Bánhidi Bence ismét a kezdőben kapott helyett. És ha már ott volt, akkor negyed óra leforgása alatt lőtt is négy gólt.
Mindennek ellenére a meccs pont ugyanolyan kiélezett volt, mint az előző kettő. Egyik együttes sem tudott jelentős előnyt kialakítani, és bár az izlandi vezetés egyszer kétgólosra nőtt, de a Miklert váltó Székely hetest védett, majd Bodó az első félidő legvégén egyenlített, így a második játékrész 17–17-es döntetlenről kezdődhetett.
A játék képe ezután sem változott sokat, egygólos előny itt, egygólos előny ott. Az utolsó percekben az ellenfél azonban összeszedettebb volt. Hiába mutatott be bravúros védéseket a hajrára visszatérő Mikler, extrája későn érkezett, és a támadásban elkövetett hibák és pontatlanságok végzetesnek bizonyultak. Máthé Dominik hetest rontott, Bóka ziccer közben belépett, és Lékai is elkapkodta utolsó egyenlítési lehetőségünket.
A válogatott tehát egy győzelemmel és két vereséggel fájdalmasan korán, már a csoportkörben búcsúzott a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságtól. Az adott körülmények között természetesen többet vártunk a fiúktól, de aki látta a mérkőzéseket, alá tudja támasztani, hogy a mezőny nagyon erős, a mi csoportunkban pedig minden mérkőzés nagyon kiélezett volt.
Úgy tűnik, a csapat nem bírta el a hazai pálya nyújtotta édes terhet, de emiatt még nem kell elpártolni tőlük, sőt, most talán még nagyobb szükségük van a támogatásra, mint az Eb alatt. Vagyis: Hajrá, Magyarország!
Képek forrása: HVG, Index
