Október 28-án, csütörtökön óriási élményben és megtiszteltetésben lehetett részem: a magyar Öregfiúk válogatott meccséről tudósíthattam. Kilátogatásom apropója természetesen az volt, hogy a nemzeti tizenegy egykori tagjai az ELTE-BEAC öregfiúival csaptak össze.
A mérkőzés fél 12-kor kezdődött, de azt a fülest kaptam, hogy megéri hamarabb megérkezni a helyszínre, ugyanis az MLSZ Öregfiúk mindig közös kávézással hangolódik a meccseire. Így hát már a csípős korai hidegben elindultam, és kilenc óra körül a helyszínen találtam magam. Természetesen aggódtam, hogy a következő két órában a telefonom képernyőjét fogom bámulni, de a tipp jó volt, és a következő két-két és fél órában életem egyik eddigi legnagyobb sportélményében volt részem.
Az étteremben már gyülekeztek a régi nagyágyúk, én pedig érthető okokból egy távoli asztalnál foglaltam helyet. Mindennek ellenére minden egyes érkező odajött hozzám, kezet rázott velem és bemutatkozott. Ez felbátorított annyira, hogy megkérjem az urakat, engedjenek az asztalukhoz ülni. Minden további nélkül, rendkívül barátságosan fogadtak. Azt se tudtam, merre fordítsam a fejem, amikor az egyik oldalról a az 1986-os mexikói vb kulisszatitkairól, míg a másik oldalról az NB1 legfrissebb történéseiről sztorizgattak. Sorra érkeztek a nagy nevek, akik közül sokat mindeddig csupán a tévéképernyőn keresztül láttam. Személy szerint rendkívül örültem annak, hogy bemutatkozhattam Pisont Istvánnak, a Honvéd egykori 31-szeres válogatott klasszisának, majd későbbi edzőjének (jómagam is Honvéd-drukker vagyok), Márton Gábornak, aki két évvel ezelőtt csodával határos módon benn tartotta a Zalaegerszeget az élvonalban, és még sok más nagy névnek, akik közül néhányat később név szerint is említeni fogok. A hab a tortán azonban mégiscsak az volt, hogy a gyülekező végén minden játékos pár szót mondott, és a csapat edzője, Gellei Imre (2001 és 2003 között a nagyválogatott szövetségi kapitánya) engem is megkért, hogy mutatkozzak be. Megmondom őszintén, kicsit elcsuklott a hangom, de óriási megtiszteltetésnek tartom, hogy ennyi válogatott kiválóság előtt szólalhattam fel.
A bemelegítés előtt alkalmam nyílt röviden beszélgetni az ELTE-BEAC labdarúgó-szakosztályának vezetőjével, Kovács Gergellyel, akit az egyesületről és a mérkőzésről kérdeztem:
„Az ELTE-BEAC az egyetlen olyan amatőr klub Magyarországon, amely mindhárom senior korosztállyal rendelkezik, egyaránt van nálunk Öregfiúk, Oldboys és Veterán csapat. Most az Öregfiúk csapatunkat érte a felkérés és ezzel együtt az óriási megtiszteltetés, hogy az MLSZ Öregfiúk ellen léphet pályára. Természetesen barátságos mérkőzésről van szó, és tisztában vagyunk a tudásbéli különbségekkel, így az eredmény másodlagos. Szeretnénk gyakorolni ezen az összecsapáson, de a legfontosabb mégis az, hogy élvezzük a játékot egy ilyen patinás csapattal szemben.”
A csapatok fél órával a kezdő sípszó előtt érkeztek a pályára, és egy rövid melegítést követően el is kezdődhetett a mérkőzés. A kezdőrúgást az Öregfiúk válogatott végezte el, amely a Babócsy–Farkas, Mészöly (C), Juhár, Zombori–Vanczák, Pisont, Márton–Wukovics, Hámori, Egressy felállásban kezdte a találkozót. A másik oldalon a BEAC a Máté-Kraicsovits, Szabó, Helmle, Foki–Fejes, Horváth, Halpern, Vajai, Rumbold–Péter összeállításban futott ki a gyepre. Az egy szem csatárból arra lehet következtetni, hogy a BEAC átengedte a kezdeményezést az ellenfélnek, és a kontrákra épített, ami meg is mutatkozott a játék képén. Az MLSZ Öregfiúk helyzetei azonban sorra kimaradtak, a BEAC jól tartotta magát. A jeget végül Hámori fejese törte meg a 15. percben, és ekkor kinyílt a gólzsák. A 21. percben Wukovics lövését bravúrral hárította a kapus, a szögletet azonban az előbb még hibázó Wukovics gólra váltotta. A 23. percben Foki megiramodását és beadását követően a labdát gyönyörű mozdulattal átvevő Rumbold lőtt, de próbálkozása nem talált kaput. A 24. percben ismét a válogatott talált be, egy Hámori–Pisont-kényszerítőt követően utóbbi volt eredményes. Ugyanez a jelenet 5 perccel később megismétlődött, csupán a szereplők voltak mások, Hámori és Wukovics összjátéka Hámori-gólt hozott. A félidőt Zombori beadását követően egy újabb Wukovics-gól zárta. 35 percnyi játék után 0–5 állt az eredményjelzőn.
A szünetben a semmiből érkezett meg a mérkőzésre a magyar válogatott két legendája, Nyilasi Tibor és Détári Lajos. Bámulatomból felocsúdva sajnos csak egy rövid szóváltás és egy közös fotó erejéig tudtam lekötni őket, de a találkozás így is hihetetlen élmény marad.
A második félidőt az MLSZ három cserével kezdte, Mészölyt Rab, Farkast Kiss, míg Egressyt Sowunmi váltotta. A játékrész az elsőhöz hasonlóan alakult, az első gólt a 38. percben Pisont jegyezte. Ezzel egyidőben a vendégeknél Márton helyére Borbély érkezett. Négy perccel később ő maga tálalt Wukovics elé, aki berúgta a ziccert. Szépen lassan éledezni kezdett az ELTE-BEAC is, a csereként beálló nagy először kapufát lőtt, majd Icsó lőtt ajtó-ablak ziccerben a kapu mellé. Időközben megszületett a nyolcadik vendéggól is, Wukovics és Sowunmi összjátékát előbbi váltotta gólra. Az ELTE azonban nem adta fel, és folyamatosan jött előre, aminek meg is lett az eredménye. Az 53. percben Nagy köszönt be, megszerezve ezzel csapata első gólját. A válasz gyorsan jött, két perc múlva Sowunmi büntetett. Az 57. percben Kiss is betalált, majd Wukovics megszerezte saját maga ötödik, csapata 11. gólját. A mérkőzés végén még szépített a BEAC, a Sowunmi szabálytalansága miatt megítélt büntetőt Szabó értékesítette. A végeredmény: ELTE-BEAC 2–11 MLSZ Öregfiúk.
A lefújást követően a vendégek szakvezetője, Gellei Imre nyilatkozott:
„A végeredmény természetesen szembeötlő, de mindannyian tisztában vagyunk a két csapat kvalitásával. Esetünkben a futball egy eszköz arra, hogy összetartsunk egy ilyen családias és bensőséges közösséget. Nagyon jót futballoztunk gyönyörű időben, az ellenfél komolyan vette a mérkőzést, és mindannyian jól éreztük magunkat. Ennél többet nem is kérhettünk volna.”
A meccset az úgynevezett harmadik félidő, azaz a közös ebéd követte, amelyen sajnos nem tudtam részt venni, de így is életre szóló élményekkel gazdagodtam. Teljes mértékben egyetértek Gellei mester szavaival. Egy szikrázó napsütéses délutánon a magyar válogatott legendás játékosai és egyetemem csapata feszült egymásnak, és egy jó mérkőzésen (a végeredménytől függetlenül), fantasztikus hangulatban, élvezettel futballoztak. És mégis mi másról kéne szólnia a sportnak, ha nem erről?
Fotók: Zsolnai Dóri, ELTE Online
