Egyre fokozódó hangulatban, egyre jobb meccsekkel és egy szétlövéssel folytatódott szombaton a KEK futsal, amelyen a csoportkör minden csapata még egy utolsó egymásnak feszüléssel döntött a helyezésekről.
A torna egyik sajátossága, hogy a csoportkörben szereplő egyik csapat sem búcsúzik egyből, még a csoportok vesztesei sem. A harmadik és negyedik helyezettek között helyosztó mérkőzésekkel dől el az, ki melyik vigaszágra kerül. A helyosztók vesztesei a második vigaszágon játszanak a 9. és ezt követő helyekért, a győztesek pedig az 5.-9. helyekért.
A második vigaszágon versengett egymással az ELTE, a Corvinus, az NKE Kormányzunk és Vezetünk és a Rendészettudományi Kar. Az első mérkőzésen az ELTE fogadta a Corvinust, amely egy izgalmas játékot hozó és az utolsó pillanatokban eldöntött találkozó volt. Az első félidőben szaporán követték egymást a helyzetek, még azok is élvezték a meccset, akik egyébként nem nagy futballfanatikusok. Az első játékrész derekán a Corvinus Futsal szerzett vezetést egy bődületesen nagy góllal, amelyet a játékos egyenesen a rövid felső sarokba zúdított. Az ELTE kapusának esélye sem volt a hárításra. Az ELTE-seknek sikerült egyenlíteniük, de miután az ellenfél ismét vezetést szerzett, kapus nélkül helyezték őket nyomás alá, és jött az ismételt egyenlítés. Kiemelendő eseménye volt a meccsnek, amikor a Corvinus kapusa szabálytalankodott, a játékvezető büntetőt ítélt, azonban a kapusnak arccal sikerült kivédenie azt. Az utolsó percben azonban már nem járt ekkora sikerrel, ugyanis az addigra mezőnyfölényét egyre növelő ELTE 20 másodperccel a meccs vége előtt megszerezte a győztes gólt, ezzel állítva be a 3:2-es végeredményt. Az ág másik mérkőzésén a KOVE és az RTK összecsapása ennél jelentősen kevesebb eseményt hozott, a vendégek 2:1 arányban győzték le a KOVE-t, és ezzel jutottak be a vigaszág döntőjébe.
Maga a döntő izgalmasnak nem volt nevezhető, hiszen sok kérdés nem volt annak tekintetében, hogy melyik csapat fogja megnyerni. Az ELTE a kezdetektől sokkal nagyobb iramban és sokkal szervezettebben futballozott az RTK-nál, és egymás után lőtték a gólokat. A meccs végén már kapus nélkül játszottak, hiszen az addig kapura teljesen veszélytelen RTK ellen indokolatlannak látták, hogy valaki álljon a kapuban. Ennek következtében ugyan kaptak három gólt, de ez sem befolyásolt semmit. Könnyed, lazítós és szórakoztató meccsen 10:3 arányban nyert az ELTE, ezzel ők lettek a torna 9. helyezettjei, az RTK pedig a 10. A 11. helyen végzett a Corvinus, 12.-en a KOVE, a 13. és 14. helyről döntő meccsen a II. Rákóczi csapata 2:1-re verte az Ungvárt, a 15. és a 16. helyen pedig a Dunaújváros és az NKE Renegátjai végeztek.
A torna másik vigaszága azokból a csapatokból került ki, amelyek a play-off negyeddöntőiben kiestek, így folytassuk az ottani eseményekkel. Az első negyeddöntőt a csíkszeredai Sapientia és a METU játszotta egymással. A hazaiak a torna egyik esélyeseinek számítottak. Nyílt foci jellemezte őket, szerettek kezdeményezni, számomra nagyon szimpatikus csapat voltak. Ez látszott a Metropolitan ellen is, akiknek egyből neki is mentek. Hamar elhúztak két góllal, ám a METU nagyot játszva tudott szépíteni a félidő előtt. A második félidőben először ismét két gólosra duzzasztotta előnyét a csíkszeredai csapat, majd megszerezték a negyedik találatot is, azonban elkövették a negyedik mezőnyfaultot is. A METU nem tudta értékesíteni a kisbüntetőjét, amelyet a kapus remek mozdulattal védett, így nem tudtak feljebb zárkózni. Végeredményben a Sapientia 5:1-es győzelmet aratott, és ezzel továbbjutott, a Metropolitan pedig a vigaszágon folytatta.
A következő negyeddöntőben a Testnevelési Főiskola és az Óbudai Egyetem játszott egymással. Nem hozott nagy izgalmakat ez a 2×12 perc sem, a TFSE a mezőnyből kvalitásokban kiemelkedő csapat volt, így magabiztos 5:0-os félidő után bár a kozmetikázás összejött az ÓE-nek, komoly meglepetés nem született, a TFSE 8:2-vel jutott tovább.
Jött a torna ezen pontjáig legjobb meccse, a Pázmány–Debrecen. A fővárosiak kissé idegesen kezdték a meccset, a Debrecen sokkal higgadtabbnak tűnt. Az első félidő remek játékot hozott, amint a Pázmány is összeszedte magát fejben, nagyon kevés különbség mutatkozott a csapatok között. Ez a különbség a második félidőben az eredményjelzőre is felkerült, amikor a Debrecen vezetést szerzett. A PPKE kapus nélkül játszotta az utolsó pár percet, nagyon nagy nyomás alá helyezve és beszorítva a vendégeket kapujuk elé, akik azonban a torna során addig összesen egy alkalommal kapituláltak, a védekezés tehát ment nekik. A meccs végén felharsanó kürtszó pillanatában az állás változatlanul 1:0 volt a Debrecen javára, akik ezzel bejutottak az elődöntőbe. Ellenfelük az a SOTE volt, ami a BME csapatát 4:2-re verte. A két csapat közötti különbség leginkább a helyzetek befejezésében jött ki, játékban nagyjából fej-fej mellett voltak.
Lezárultak ezzel a negyeddöntők, az első vigaszág párosításai a következők lettek: Metropolitan – Óbudai Egyetem és Pázmány–Műegyetem. A METU és az Óbuda egy igazságos 2:2-es döntetlent játszott. A szabályok azonban kötelezően előírják, hogy döntésnek kell születnie, így jött a nagy izgalmakat tartogató szétlövés. Én már megfigyeltem, de más is biztosan van azzal úgy, hogy még ha egyik csapatnak sem drukkol, akkor is izgatott a szétlövéseknél. A szabály szerint a csapatok felváltva rúgják a hétmétereseket, aki pedig három kör után többet lőtt be, az jut tovább. Ha itt sincs döntés, akkor hirtelen halállal mennek tovább, ha egyik csapat kihagyja a magáét, a másik pedig értékesíti, megszületik a döntés. Az idegek csatájában a METU bizonyult jobbnak, hiszen bár mindkét kapus kivédett egyet, az Óbuda az egyik hetest mellé lőtte. A Metropolitan ellenfele az a Pázmány volt, ami a BME-t 5:0 arányban egy sima meccsen, könnyed játékkal verte.
A PPKE kvalitásait nem csak az mutatta meg, hogy a komoly esélyesnek számító Debrecen egy nagyon izgalmas és izzadós meccsen tudta kiejteni őket. Már a csoportkörben is, aztán a rájátszásban szintén bizonyították, hogy egy okos, szervezett és erős csapat. Mint ilyen, az első vigaszág döntőjében az első körben aratott győzelmükhöz hasonlóan a METU-val is „elbántak”. A 3:0-os győzelmével a Pázmány megszerezte az ötödik helyet, hatodik lett a Metropolitan Egyetem, hetedik helyen az Óbudát 5:1-re legyőző Műegyetem végzett, az ÓE pedig nyolcadik lett.
A torna legkiélezettebb szakasza következett, a Final Four, vagy az elődöntő, kinek hogy tetszik. Brutális párosítások alakultak ki, és bármi megtörténhetett. Több csapat is akadt, akik már ugyan végeztek, de nézőként még végigülték a torna végét, és senki nem csalódott. Az első elődöntőn a Sapientia és a TFSE esett egymásnak. Ment az adok-kapok, mindkét csapat előtt számos helyzet adódott, azonban mind a védelmek, mind a kapusok megingathatatlannak bizonyultak. A TF mégis kétgólos előnyt szerzett, ami után a Sapientia kapusa is kijött a mezőnybe, hiszen veszteni valójuk már nem maradt. Másodpercekkel később jött is a szépítő gól, amely új lendületet adott a találkozónak. A Testnevelési Főiskola célja egyértelműen a helyzetük megtartása, a csíkszeredaiaké pedig az egyenlítés volt. Hatalmas küzdelemben és a pattanásig feszült végjátékban azonban a TFSE volt eredményesebb, így maradt a már korábban beállt 2:1, ezzel pedig megvolt az első döntős a tornán.
Magasra tette az első elődöntő a lécet a Debreceni Egyetem és a SOTE meccse előtt, amelyet meg is ütöttek a csapatok. A forgatókönyv nagyjából ugyanaz volt. Helyzetekkel teli meccsen a Debrecen 2:0-ra is vezetett, mikor a Semmelweis szépíteni tudott. Kellett volna némi szerencse is az egyenlítéshez, azonban a kapufáról pattanó labda a kapus fején nem változtatott olyan mértékben irányt, hogy az gól legyen. Megérdemelten harcolta ki a Debrecen a döntőt, a SOTE pedig bár erőn felül küzdött, ezúttal nem jártak sikerrel.
Az esemény végét, az izgalmak kicsúcsosodását a bronzmeccs vezette fel, amelyen a két, elődöntőben alulmaradt csapat, a Sapientia és a SOTE játszott a harmadik helyért. Már ekkor is egyre többen érkeztek a fináléra, ám azt sem bánták meg, hogy korábban jöttek, hiszen a bronzmeccs is élvezetes volt. A két csapat nagyjából azonos szintet képviselt, azonban a kapu előtt a SOTE kevesebbet rontott, így végül 2:1 arányban nyertek és megszerezték a bronzérmet.
Az aranyéremért a TFSE és a Debrecen döntőzött. Mindkét csapat egészen elképesztő erőt vonultatott fel már korábban is, így nagyon izgalmas meccsnek néztünk elébe. A hangulat is erről árulkodott, a helyszínen talán száznál is többen nézték az eseményeket. A TF szerezte meg a vezetést, és a debreceniek kapusának gyakran kellett nagyokat védenie. A Debrecen tudta, hogy nem szabad fejjel menni a falnak, azonban az idő egyre szorított, a hátrányuk pedig csak nőtt. Végül szépíteni sikerült, de annyi idejük nem maradt, hogy egyenlíteni is tudjanak. Személy szerint én ezt a meccset még órákon keresztül elnéztem volna, de sajnos csak kétszer 12 percig tartott, így ennyivel kellett beérnünk. A lefújáskor hivatalossá vált: a 2021-es Kárpát-medencei Egyetemek Kupájának futsal-győztese a Testnevelési Egyetem!
Összességében elképesztő élménnyel gazdagodtam, és hasonlóakat mondtak azok is, akik szintén végigkövették az eseményeket. Mindenki elégedett volt csapata teljesítményével; annak ellenére is, hogy csak egy csapat nyert a végén, senkiben nem maradtak rossz érzések. Még azokban sem, akik esetleg gyengébben szerepeltek, hiszen akkora élményt adott maga a rendezvény és a péntek esti buli, hogy szinte lehetetlen volt csalódottan távozni. Ezúton szeretném megragadni a lehetőséget és köszönetet mondani minden szervezőnek, aki közreműködött abban, hogy ez az esemény így megvalósult.
Képek: Zsolnai Dóri, ELTE Online
