Mióta Sir Alex Ferguson visszavonult, a Manchester United elvesztette vezető pozícióját az angol labdarúgásban. Olyannyira, hogy egyszer sem került közel ahhoz, hogy bajnok legyen, sőt, a Bajnokok Ligájába való bejutás is mindössze háromszor sikerült, kétszer az a José Mourinho hozta össze ezt, aki már több mint egy éve nem a United edzője.
Az idei szezonban van esély arra, hogy ott legyen a Manchester a legjobbak között, de csak annak köszönhetően, hogy a főbb riválisok botladoznak. A Chelsea nem igazolhatott, ráadásul Lampard fiatal csapata még keresi a helyét, az Arsenalnál nagyon félre ment az Emery-projekt, a Tottenhamnél pedig megfáradt Pochettino és játékosai között a viszony. Jól jelzi a nagycsapatok botladozását, hogy a Wolverhampton és a Sheffield United is ott ott van a „nagyok” közelében. A Manchester United kapcsán az a kérdés: egészen biztos, hogy Ole Gunnar Solskjaer a megfelelő ember arra, hogy visszavezesse a klubot az elitbe?
Amikor tavaly januárban a United megszabadult José Mourinhótól, mindenki fellélegzett, a helyére érkező norvég Solskjaer pedig rövid időn belül „csodát” tett a csapattal. Vert helyzetből továbbjutott a PSG ellen, sorra jöttek a győzelmek, és Pogba is úgy nézett ki, mint egy focista. Woodward ezt követően engedett a népakaratnak, véglegesen kinevezte a norvégot vezetőedzőnek, ami közel egy év távlatából úgy tűnik, hiba volt. A vágy arra, hogy egy klublegenda irányítsa a klubot, mindezt akár hosszabb távon tegye, érthető. Ferguson három évtizedig volt edző, eleinte neki sem jöttek az eredmények. Az, hogy egy akkora múltú csapat, mint a Manchester, szeretné, ha egy edző sokáig meghatározó részese lenne a klubnak, és valami hasonlót tudna felépíteni, mint tette azt Ferguson, magától értetődő. De attól, mert valaki a múltban elegendő időt és bizalmat kapott, az nem garancia arra, hogy ez most is működni fog. Ha valaki nem jó edző, az hamar ki tud derülni. Az elmúlt egy év elég volt arra, hogy Solskjaer bizonyítson: nem top menedzser.
Jól mutatja ezt, hogy a United a meccseinek mindössze a 36,6%-át tudta megnyerni. Ilyen mutatóval 1931 óta nem rendelkezett vezetőedző az MU kispadján. Összehasonlításképpen, Mourinho 53,8-as átlaggal rendelkezett, mielőtt kirúgták. A kimondottan gyenge szereplés mellett nincs igazi koncepció, vízió sem, ami látható lenne Solskjaernál. Az MU egyértelműen kontracsapat, amely bizonyos esetekben működött is a szezonban. Így sikerült megverni a Spurst és a Manchester City csapatát is. De amikor nincs terület, rendre tanácstalan a csapat. A Watfordtól, a Newcastle-től, egyéb alsóházi csapatoktól elszenvedett vereségből ezt lehet látni. Solskjaer csapata nem tud mit kezdeni akkor, ha náluk van a labda és irányítani kellene a játékot. Ez pedig, egy Bajnokok Ligájába vágyó csapattól rendkívül kevés.
Természetesen nem csak a norvég a probléma. Az igazi gond az, hogy nincsen koncepció és cél a Manchester előtt, ennek pedig az igazi felelőse Woodward, aki Solskjaer kinevezésével is bebizonyította, hogy könnyen hajlik arra, amit a szurkolók akarnak. Ha megnézzük, mely klubok sikeresek jelenleg, vagy mely klubok voltak sikeresek az elmúlt pár évben Angliában, meg lehet figyelni, hogy alaposan kimunkált koncepció mentén működtek a legjobbaknál a dolgok. Világos, mi a klubfilozófia, mi a cél, milyen játékosok kellenek, továbbá az is egyértelmű, hogyan akar sikert elérni az adott klub. Erre remek példa Jürgen Klopp Liverpoolja. Edwards sportigazgatóvá való kinevezése remek ötlet volt a vezetőség részéről, hiszen remekül irányítja a Liverpoolt. Amikor Klopp lett a Liverpol edzője, volt egy cél, honnan, hova, milyen játékosokkal akar eljutni a csapat a csúcsra. Nem sztárjátékosokat igazoltak, nem azokat, akiket a szurkolók szerettek volna, hanem a rendszerbe illő focistákat. Erre remek példa Robertson, Wijnaldum, Mané, Szalah, Alex Oxlade-Chamberlein leigazolása. Kloppnak van egy tiszta elképzelése, mit akar látni a pályán, és ehhez minden segítséget meg is kap a vezetőségtől.
A másik remek példa a Manchester City és Guardiola. Bár idén a Liverpool letaszítja őket a trónról, az elmúlt két év eredménysora magáért beszél. Mindent megnyertek Angliában, amit csak lehetett. Guardiola futballról alkotott elképzelése szintén ismert, és ő is többségében olyan játékosokat vett, akik beleillenek a rendszerébe. A Manchester United nagyságrendileg hasonló mennyiségű pénzt költött el az elmúlt évek során, mint városi riválisa, az eredmények mégsem jöttek. A harmadik példa a Tottenham, ahol Pochettino elképzelései jól működtek. A Tottenhamnél is egy tisztán látható vízió volt, és ennek meg is lett az eredménye: stabil dobogók, Bajnokok Ligája-döntő, mindezt úgy érték el, hogy közben alig igazoltak. Ez a kapcsolat az idei szezonra ugyan kiégett, de egy igazán sikeres modell működött Londonban.
A Chelsea Frank Lamparddal szeretne valami hasonlót felépíteni, az Arsenal most Artetával kezdte el ezt. A Chelsea hektikus szezont fut, de sokszor látványos, gólgazdag mérkőzéseket játszik, és a fiatalok remekül működnek. Nagy kérdés, az Arsenalnál hogyan fog ez működni, de valami ott is elindult.
Az a helyzet a Manchesternél, hogy mindaz, amik a fenti kluboknál működtek, működnek, vagy akár működni fognak, azok a Unitedból teljesen hiányoznak. Az, hogy a klub próbálkozik fiatalokkal, mindenképpen örömteli, de kevés. Rashford sérülése pedig csak ront a helyzeten, hiszen az MU elveszítette egyetlen igazi, gólképes csatárát. Pogba pedig alig várja, hogy végre távozzon. Az sem túl üdvözítő, hogy az együttes a téli szezonban eladta a csapatkapitányát, Ashley Youngot az Internek. Nincsen cél, nincs koncepció. Az is igaz, hogy Solskjaer menesztése nem fog minden problémát megoldani, hiszen jöhet bárki, sokkal előrébb nem lesz vele a klub. De az egészen biztos, hogy a norvég egyáltalán nem felel meg a legendás múltú csapat kispadjára.
A sort pedig az egykori kiváló United védő, Rio Ferdinand szavaival zárom, aki a következőket mondta, miután tegnap a Manchester hazai pályán kapott ki a Burnley-től 2-0-ra: „Azt mondod, 600 millió el lett költve a csapatra, micsoda? Én nem látom. Nem látom ezt a pénzt.
Én itt ülök és őszinte vagyok. Össze vagyok zavarodva. Kínos itt lenni. Nem csak a csapat teljesítménye miatt, nem látom, mi következik, nem látok egy utat, nem látok egy célt, amit mondanánk, hogy odamegyünk, nem látom.”
Forrás: www.theguardian.com, www.goal.com
Képek forrása: www. goal.com, www.bbc. co.uk., www.metro.co.uk
