A Katarban zajló atlétikai világbajnokság erősen a kritikák kereszttüzében áll, főleg a túl magas hőmérséklet miatt. A maratonfutók a legnagyobb áldozatai a nehéz körülményeknek. A legtöbb sportoló légkondicionált, hűtött stadionban mérettette meg magát. A maratoni táv azonban ezalól kivételt képezett.
Doha, Katar – Már jóval a maraton elindítása előtt a versenyzőknek szembe kellett nézniük a pusztító hőséggel. Ünnepélyes keretek között történhetett a rajt – a világbajnokságok történetében először indították el éjfélkor a maratonfutást. Azonban ez a futam nem csak emiatt írta be magát a történelembe. A kései rajtnak természetesen nem csak a rekordfelállítás volt a célja, hanem tudatosan a kedvezőtlen időjárási körülményekkel igyekezett szembenézni. Napközben a hőség szinte elviselhetetlen volt. Számokban kifejezve ez annyit jelent, hogy 23:59 perckor, egy perccel a rajt előtt több mint 32 fok volt, emellett 73 százalékos páratartalom nehezítette a versenyzők dolgát.
A Nemzetközi Atlétika Szövetség (IAAF) emberei igyekeztek mindent megtenni a résztvevők biztonsága érdekében. Az eddigi évekhez képest jóval több frissítőponttal és még nagyobb létszámú orvosi személyzettel készültek.
A maratonfutóknak a tikkasztó hőségben lefutott 7 km-es körök óriási kihívásnak és fájdalmasnak bizonyulnak. Különösen fájdalmasnak, ami alól talán csak a győztes, a kenyai Ruth Chepngetich a kivétel, akinek az extrém körülmények ellenére sikerült 2 óra 32 perc 43 másodperc alatt teljesítenie a távot. A kenyai óriási üdvrivalgás közepette még egy kis kocogással ünnepelte meg sikerét – ám nem volt mindenki ennyire lelkes. A namíbiai Helalia Johannes a verseny után azt nyilatkozta, hogy nem mondhatná, hogy nagyon élvezte – ennek ellenére harmadik helyen sikerült célba érnie. A címvédő Rose Chelimo Bahrainból a második helyen végzett.
A világbajnokság többi számaiban (pl. magasugrás, rövidtávfutás) indulók ehhez képest mondhatni luxuskörülmények között versenyezhettek a légkondicionált Khalid nemzetközi stadionban. Csak a maratonon és a gyalogláson indulóknak kellett megbirkózniuk a forrósággal a Perzsa-öböl közvetlen szomszédságában kialakított futópályán. A női maratonfutók voltak az elsők, akiknek szembe kellett nézni a körülményekkel (a gyaloglók ezen a hétvégén csak később, a férfiak pedig csak a következő szombaton lépnek majd pályára). A pálya és a körülötte lévő terület a versenyzők és a nézők mellett tele volt újságírókkal, riporterekkel. Ennek ellenére a feszültség miatt kialakult csendben a felvételeket készítő drón hangja helikopter zúgásaként hatott.
Nem volt könnyű verseny senki számára. A sportolókról patakokban folyt a víz. A fotósok a páralecsapódás miatt nem győzték a lencséjüket tisztítani. Az egészségügyi szakemberek pedig kitartó figyelemmel kísérték a versenyzők minden lépését, a hordágyakat és kerekesszékeket mindig a kezüknél tartva.
A futók kb. 40%-a adta fel a versenyt. Volt, aki már el sem rajtolt, a verseny előtt visszalépett. A célba érők között van Roberta Groner, a 41 éves főállású ápolónő New Jerseyből. Három gyermek édesanyjaként egy remek hatodik helyezést szerzett. „Ilyen extrém körülmények között talán még soha nem versenyeztem. Talán? Inkább még sosem.” – nyilatkozta az édesanya. Hozzátette még, hogy a verseny alatt a legfontosabb, amire oda kellett figyelni, az a megfelelő hidratálás volt. Már napokkal a verseny előtt rengeteg folyadékot ivott, tudatosan figyelt a folyadékbevitelre. Az időeltolódás pedig segített neki abban, hogy frissen állhasson rajthoz. „Ezt a gyermekeimért tettem” – mondja Groner, miközben igyekszik elfojtani könnyeit – „Azért jöttem el erre a megmérettetésre, mert meg akartam mutatni nekik, hogy kemény munkával nem létezik lehetetlen.”
Forrás: nytimes.com
Képek forrása: timesofisrael.com, sportpesanews.com
