Július 24–27. között rendezik az első Tájfutó Egyetemi Eb-t a csehországi Olomoucban, ahol három hallgató képviseli az ELTE-t: Vincze Rebeka, Liszka Eszter és Egei Petra. Utóbbi kettővel beszélgettem erről a sportról, az eddigi sikerekről és a nyári megmérettetésről.
Kezdésnek mondanátok pár szót erről a sportágról? Mégis hogyan kell elképzelni a tájfutást?
Egei Petra: A tájfutás a tájékozódási futás rövidített megnevezése, igazából arról szól, hogy egy térképpel futunk, főleg az erdőben, de néha a városban is. Az a lényeg, hogy a térképen be vannak jelölve pontok, azokat kell megtalálnunk a valóságban. Ehhez egy chipes időmérő is társul. Az a lényeg, hogy minél hamarabb, tájékozódva megkeressük ezeket a pontokat.
Hogyan kerültetek kapcsolatba ezzel a sporttal?
Liszka Eszter: Körülbelül hétéves voltam, az általános iskolában népszerűsítő edzést rendeztek tesiórán. Ennek a hatására a bátyám elkezdett futni, s egyszer elkísértem őt egy versenyre. Ott a helyszínen annyira megtetszett ez a sportág, hogy én is ki akartam próbálni. Anya eleinte kicsit féltett, hogy egyedül futkosok az erdőben, de aztán beletörődött. Teljesen normális ilyen fiatalon elkezdeni a tájfutást, szalagos pályák vannak, nem tud eltévedni a gyerek.
Petra: Én a szüleim révén ismerkedtem meg ezzel a sportággal, ők is tájfutók. Mióta az eszemet tudom, tájfutó versenyekre járok. Már két-háromévesen vittek a szüleim gyerekversenyekre.
Mik ennek a sportágnak a szépségei? Mi fogott meg benne?
Petra: Szerintem az a legjobb a tájfutásban, hogy a természetben vagyunk, olyan helyeken vannak a versenyek, ahol különben biztos nem fordulnék meg. Nem turistautakon megyünk, hanem az erdőn keresztül. A természetközeliség mellett az is tetszik, hogy a tájfutás nem sima futás, hanem fizikai aktivitás, közben gondolkodni kell és mentálisan is lefáraszt. Megtanulsz úgy eljutni egyik pontról a másikra, hogy te választod meg az útvonalat, szerintem ez sok mindent fejleszt.
Eszter: Nekem is ez az összetett dolog tetszik. Nem elég, ha valaki gyorsan fut vagy van érzéke a tájékozódáshoz, a végén az nyer aki mindkettőben jó. Nem olyan, mint egy atlétikai verseny, ahol csak futsz körbe. 15 éve tájfutok, és még soha nem futottam ugyanazon a pályán kétszer. Nem unalmas, az biztos. Olyan helyeken jársz, ahol senki más.
Milyen eddigi sikereitek vannak? Mit értetek el ebben a sportban?
Eszter: Kezdeném a legfrissebb sikerünkkel, idén a MEFOB-on a sprintváltót megnyertük ketten. Nem számítottunk rá! Előző nap rájöttünk, hogy tulajdonképpen még esélyünk is lehet. Lényeg, hogy nyertünk. Azelőtt az ifiben válogatott voltam, de volt egy nagyobb sérülésem, utána nagyon sokat ki kellett hagynom. Mostanra újra edzésbe álltam, de nagyon nehéz volt visszajönnöm a sérülés után. Egyébként többszörös országos bajnok vagyok, egyéniben és váltóban is.
Petra: Én “csak” váltóban voltam OB-első, tavaly kijutottam a főiskolás világbajnokságra, ott azért elég erős mezőny volt, meg elég más terepek, mint ami itthon van, szóval az igazán jó eredmény még várat magára.
Hogyan készültök fel az idei Eb-re?
Eszter: Megteszünk mindent, ami tőlünk telik. Mivel itt nem lesznek hosszú távok, csak sprint meg rövidtáv, próbálunk edzéseken a tempóra rámenni, hogy kevesebbet, de azt gyorsabban tudjuk futni. Fejben is készülünk, térképeket csinálunk, voltunk a Gellért-hegyen, Szentendrén is edzésen, ahol az éles szituációt próbáltuk gyakorolni. Teszteltük hogyan futunk térképpel, gyors tempóban.
Petra: A verseny előtt megnézzük a régebbi térképeket, megpróbálunk mi magunknak egy pályát tervezni, megnézzük a terep adottságait, mennyire emelkedős, lejtős. A városban lesz két verseny, szóval meg tudjuk nézni, milyen pályákon lehet menni, és ki is elemezzük őket, akár Google Street View-val is végigmegyünk az utcákon. Most már nem lehet a verseny helyszínére kimenni, ez be van tiltva. Sokat segít ha úgy kerülsz oda, hogy nem először látod a térképet, hanem már egy csomót nézegetted előtte. Nagyon fontos, hogy tudd, hol vannak kis sikátorok, átjárók, ha azt megjegyezzük, akkor sokkal könnyebb lesz a versenyen.
Milyen eredménnyel lennétek elégedettek?
Petra: Olyan hetven körüli résztvevő lesz, de a legfrissebb adat még nem jött ki… Szerintem leginkább a sprintváltókban lesz esélyünk, ahol ketten futunk. Egyetemek versenyeznek egymással és kevés olyan egyetem van, ahol két olyan lány is van akivel úgymond „lehet mit kezdeni”. Van amikor két lány fut egymással, van hogy két fiú, és van, hogy egy lány – egy fiú. Az egy lány – egy fiút egész könnyű összeállítani, a legjobb lány és a legjobb fiú az egyetemről, de az úgy szerintem ritka, hogy egy egyetemről kettő lány is egész jó. Nehéz megállapítani, mennyire lesz erős a mezőny, ez nem rendes Vb vagy Eb, hanem csak egyetemi, így nem tudom, hogy kik azok, akik kijutnak. De egy tízen belüli eredménnyel sprintváltóban nagyon boldog lennék. Az egyéni számokban pedig a legjobb harmincba bejutni lenne a cél, főleg sprintben.
Eszter: Ha sprintváltóban az első hatba bejutunk, az már nagyon jó lenne. De miután az egyetemek által lehet nevezni, tényleg nem tudjuk, kikkel kell megküzdenünk. Azokkal, akik egyszer-kétszer járnak edzésre vagy akik komolyan veszik? Ez ott, a helyszínen fog kiderülni.
Nem is volt előselejtező, csak be kellett adni a nevezést?
Petra: Igen. Egy egyetemről minimum két jelentkező kell, különben nem is lehet nevezni, és erre nem volt válogató. Nem a szövetségek, hanem az egyetemek küldik ki a versenyzőket, válogatottak nem is nevezhetnek.
Milyen távlati céljaitok vannak ezzel a sporttal?
Eszter: Az a szerencsénk, hogy ez egy olyan sportág, amit még hetvenévesen is lehet űzni. Vannak olyan kategóriák, hogy női 70, és ha elmúltál hetven, indulhatsz abban a kategóriában, és sokan indulnak is. Lehet, hogy egy idő után már nem fogunk annyira komolyan edzeni, de attól még ugyanúgy az életünk része marad ez a sport. Én nem tudom elképzelni, hogy egyszer csak megszűnik és soha többet nem megyek versenyre. Amíg még tudunk futni addig nyomjuk, aztán majd kiderül.
Petra: Illetve a Budapesti Tájfutó Szövetségnél dolgozunk és népszerűsíteni szeretnénk ezt a sportágat, hogy minél többen megismerjék. Az ELTE-n is tartottunk órákat, azok is egész jól sikerültek, szerették a diákok. Nekem ez is egy célom, hogy terjedjen ez a sportág és minél többen megismerjék, hogy milyen jó is a tájfutás.
Köszönöm az interjút, végezetül itt az ELTE Tájfutás Instagram-oldala, kövessétek! Hajrá lányok, sok sikert Csehországban!
