„Itt szuperhős lányokként kezelnek minket!”– avagy hogyan segít a foci a menekülteken?

Barcelona FC Barca Foundation elnevezésű szervezete a libanoni Beeka-völgyben futtat egy projektet FutbolNet néven, melynek célja a társadalmi és kulturális akadályok leküzdése emberek között, a foci szeretetét eszközként felhasználva ehhez.

„A fiatal fiúknak először nem tetszett az ötlet, hogy lányokkal játsszanak. Eleinte igyekeztem megváltoztatni azt a sztereotipikus képet a fejükben, hogy a futball a férfiaké. Aztán végül úgy oldottam meg a helyzetet, hogy felállítottam külön egy lány- és külön egy fiúcsapatot, mindkettőt férfi edzővel az élén. És láss csodát, vajon ki nyert, mikor kiálltak egymás ellen? Ez volt a kezdete annak, hogy elkezdték befogadni a lányokat.” – mondja Karime Akrouche, a FutbolNET egyik edzője.

A Beeka-völgyben a feszültség magas, szinte tapintani lehet. Nem lehet száz métert sem menni anélkül, hogy ne szembesülnénk a szíriai háború következtében a határon dúló szegénységgel. Libanon népessége alig 6 millió fő, melyből 500 ezer palesztin, és kb. 1 millió szíriai bevándorló, és ez csak az a szám, amit regisztráltak.

A projektnek a célja elfeledtetni a háború és a szegénység okozta gondokat, helyette esélyt és örömet adva a gyermekeknek a focin keresztül. A hangsúly tehát nem a tehetségek felkutatásán van, hanem futball társadalmi erején, mely falakat omlaszt le az emberek és kultúrák között. A bevont gyermekek nagy része iskoláskorú, 3–18 év közöttiek.

A program 2016 óta működik, melybe idáig mintegy 1300 gyermek került bevonásra a völgy 6 különböző vidékéről, minden pénteken, szombaton és vasárnap. A gyermekek 70%-a menekült státuszú.

„Eleinte több problémával is szembesültünk, például hogy a szíriaiak nem voltak hajlandók libanoniakkal egy pályán játszani, mindezt csupán azért, mert a szüleik ezt mondták nekik. De végül a közös sport szeretete segít nekik, utat találnak a másikhoz és rájönni, nem számít a bőrszín, vagy a hovatartozás.” – mondja Akrouche.

Mára már az edzők 40%-a nő a területen, sőt, a focizók 30%-a szintén lányokból tevődik össze. „A lányok sajátosan játsszák a futballt, önálló szabályokat hoznak létre. Volt idő, amikor minden szerzett góljuk kettőnek számított, ezzel segítve azt, hogy a fiúk szívesebben vegyenek be lányokat a csapatukba, hiszen duplán jól járhatnak. A fiúk először a női edzőket is nehezen fogadták el, de ezt a problémát már sikerült megoldani, idővel hozzászoktak. A fiatal lányoknak is könnyebb olyan csapathoz csatlakozni, ahol az edző velük azonos nemű. A nők pedig sokkal gondoskodóbbak, ami végső soron a fiúknak és lányoknak is jót tesz.”

Az edzőknek fele szír, fele libanoni. Feladatuk többek között a mélyről gyökerező előítéletesség problémáinak feloldása. Egy részük eleinte még nem mutatott érdeklődést a sport iránt, de a foci közösségalkotó erejét látva beleszerettek. Ma már mindegyikőjük rendszeres követője a nemzetközi futballnak is.

A projekt sikere nyilvánvalóvá válik, mikor a gyermekeket kérdezik: „Rájöttem, hogy a szírekkel nagyon is hasonlóak vagyunk, sok bennünk a közös. – mondja a 12 éves libanoni Hadil Taimi, majd folytatja. – Azt tudom, hogy valami újnak szeretnék a részese lenni, nem szeretném betölteni a hagyományos női szerepet. A nők több helyen is kipróbálhatják magukat, amely nagyon izgalmas a számomra!”

A 13 éves szíriai Fatima Taan a következőket teszi hozzá: „Nehezen tudtam elfogadtatni magam a többiekkel mint női focista. A mi kultúránkban a nőknek tilos labdajátékokkal játszani, főleg hidzsábban. De idővel a dolgok átalakultak. Nagyon örülök annak, hogy vannak női edzők. Úgy gondolom, hogy a gyengébbik nem jobb tréner lehet a másiknál.”

A 23 éves Riham Rahul második éve dolgozik a FutbolNetnek, azóta szívügyévé vált a csapat. „Úgy hiszem, a futball művészet. Jót tesz a testnek, segít levezetni az agressziót, a stresszt, valamint kondícióban is tartja azt.”

Majd arról mesél, mi is hozta ide: „Amikor kicsi voltam, a házon belül fociztam a fiúkkal. Agresszívek voltak, és mindig azt mondogatták, hogy a nőknek a konyhában a helye. Szeretem ebben a munkában azt, hogy ők még gyermekek, könnyen taníthatók, főleg arra, hogy együtt egy család vagyunk, származástól, nemtől és bőrszíntől függetlenül. Ha valaki megsérül, megállítjuk a meccset, és megkérdezzük, jól van-e. A foci nemcsak a labdakergetésről, hanem mások értékéről, a csapatmunkáról is szól.”

„Itt mi szuperhős lányok vagyunk. A szülőknek nem kis biztatás kell ahhoz, hogy bizalmat szavazzanak nekünk és elhozzák ide a gyermeküket, pláne akkor, ha lány. A hagyományok és a mentalitás szerint a lányoknak nem szabadna itt lenniük. De azok a lányok, akik végül eljönnek ide, egy csodás képet kapnak arról, hogy mit jelent az igazi szórakozás, és később ezt az élményt magukkal tudják vinni a saját társadalmukba!”

Forrás: theguardian.com

Képek forrása: theguardian.com