Milyen hatással van a Brexit az angol klubcsapatok helyzetére?
„Míg a briteknek szavazni kellett hozzá, Roy Hodgson magától is megoldotta az Európából való kiugrást” – keringett az angol szájhagyományban a vicc, mely a britek sorsdöntő szavazása után öt nappal született, mikor az angol válogatott történelme talán legmegalázóbb vereségét szerezte Izland válogatottjától, Hodgson közreműködésével. Akkor, a friss események hatása alatt még kevesebben spekuláltak a futball és az EU-ból való kiválás közti, komolyabb összefüggésekre.
Mike Garlick, a Burnley, és Peter Coates, a Stoke klubelnöke is kijelentette, hogy a Brexitnek gyakorlatilag csak negatív behatásai lehetnek az angol klubélet bármelyik divízióját tekintve. Bár a tárgyalások még mindig nem értek véget, a brit kormány és az Unió egyaránt kompromisszumok sűrű erdején keresztülpaskolt egyezkedésbe bonyolódott, és a Brexit puszta ténye sok időre a mélybe lökte a fontárfolyamot az euróhoz képest. Ez már önmagában igen megnehezítheti a kevésbé módos csapatok dolgát bármilyen átigazolási szezonban.
Az Európai Unió legfontosabb alapelvei közé tartozik a tőke, a munkaerő szabad áramlása a tagországok között – és bizony egy futballista igazolása magában foglalja azt a bizonyos áramlást, tőke és munkaerő szempontjából egyaránt.
Coates is ezt a problémát emelte ki: egy dolog, hogy szinte garantáltan több pénzt kell ezentúl fizetniük egy-egy európai tehetségért, de maga a körülményes és hosszú jogi procedúra egy-egy transzfer körül is nagy terhet jelenthet egyes csapatoknak, lelassítja az igazolások dinamikáját, és a kontinensre vágyó brit játékosok menedzsereinek is feltehetően többet kell a jövőben telefonálgatnia. Valószínűnek látszik továbbá, hogy az brit elsőosztály, és a többi, alsóbb divízió közti, egyébként is évről évre nagyobb hasadék sem összeforrni fog a Brexit hatására.
Peter Coates
Garlick és Coates félelmei mellett érdekes, szinte vicces, hogy a magukat Stoke-, és magukat Burnley- szurkolónak vallókra is készítettek statisztikát – a burnley-sek 67%-a, a stoke-osok 69%-a szavazott saját bevallása szerint a szigetország távozására az Unióból.
Egy, a transzferek szabadabb lebonyolításával kapcsolatos aggodalmakra reflektáló levélre augusztus 15-én adott válaszában Tracey Crouch sportminiszter hangsúlyozta, hogy a brit kormány „felismeri a sport kiemelkedő potenciálját az Egyesült Királyságban”, továbbá hogy a „kormány elkötelezett a sportszektor jövőbeli prosperálásának teljeskörű támogatásában”.
A brit kormány és az Unió egyébként külön is tárgyalta a – nem csak a futballra vonatkozó – munkaerő-piaci és tőkeáramlási környezetre vonatkozó feltételek optimalizálását, ami ha nem is teljes mozgási szabadságot, de a nem EU-s országokhoz képesti körülményeknél lényegesen kedvezőbb szabályozási rendszert teremthetne.
Coates egyébként sem az utólag panaszkodók szekértáborát erősíti (ismerjük a bicikliző kisfiú és a küllők közé szorított bot esetét) – a családja tulajdonába tartozó Bet365 csoport szabad szemmel jól látható 250 000 fontot (akkori árfolyamon megközelítőleg százötmillió forintot) költött a referendum előtti, „maradáspárti” kampányokra. Későbbi nyilatkozatában erősítette meg, hogy már akkor a későbbi brit klubélethez fűződő aggodalmai motiválták. „A fontárfolyam ingadozása, valamint az ország további, komolyabb kár nélküli gazdasági növekedésének fokozódó bizonytalansága már így is igen nehéz kilátásokat villogtat a klubcsapatok horizontján, ezt nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörni. Ha az olykor egész kedvezőnek is tűnhető megállapodás-sorozat valahol kicsit félresiklik, az olyan csapatok, mint a Stoke, isszák meg leginkább a levét”.
Forrás: BBC
