Az egyetemi sport mindenkié – az ELTE és a BEAC parasport fejlesztései

Egy éve vette kezdetét az a széleskörű összefogás, ami az ELTE fogyatékossággal élő hallgatóinak sportolási lehetőségeit fejleszti, segíti az egyetemen. Az ELTE Szolgáltató Központon belül működő Fogyatékosügyi Központ, az ELTE Sportiroda és a BEAC közreműködésének köszönhetően kiemelt szerepet kapott a parasport az egyetem életében. A szereplők igyekeznek valamennyi hallgató számára, így a fogyatékossággal élőknek is sportolási lehetőségeket nyújtani.

Az együttműködés egy évvel ezelőtt a Magyar Paralimpiai Bizottsággal (MPB) közösen szervezett konferenciával indult, melynek célja volt felhívni a figyelmet a fogyatékossággal élő egyetemisták sportolási lehetőségeire, problémáira.

2016 júliusában Magyarországról első ízben az ELTE nevezett parasportolókat (Kollárszky Boglárka, Illés Fanni, Sipos Péter) az Európai Egyetemi Játékokra, akik mindannyian a paraúszás versenyszámban állhattak rajthoz és remek teljesítménnyel öt arany-, és egy ezüstérmet szereztek a horvátországi egyetemi kontinensviadalon.

Ezt követően szeptember 20-án, az Egyetemi Sport Nemzetközi Napján az ELTE és a BEAC először rendezte meg az ELTE Inkluzív Sportnapot, amelyen több száz fogyatékos és ép iskolás, egyetemi hallgató és dolgozó sportolhatott együtt. Az esemény célja volt, hogy a sport által közelebb hozza egymáshoz az ép és sérült embereket, élményt, mozgást, kikapcsolódást nyújtson bárki számára.

Az integrált sportolási lehetőség bővítésének kitűnő példája a felsőoktatási kínálatban egyedülálló, a 2016/2017-es őszi félévben beindított csörgőlabda kurzus is, amelyen ép és sérült hallgatók sportolhatnak együtt. A kurzus teltházzal folytatódott a magyar csörgőlabdázás alapítójának, Páni Róbertnek köszönhetően a tavaszi félévben is.

2016 novemberében Szabó László, az MPB elnöke tartott előadást az ELTE PPK-n a parasport helyzetéről, valamint a paralimpia történetéről.

A Fogyatékosügyi Központ és a BEAC együttműködésében a következő tanévben további lehetőségekkel bővül a fogyatékossággal élők általános testnevelés kínálata: a csörgőlabda kurzus mellett megjelenik a paraúszás is, ami lehetőséget nyújt valamennyi testi és érzékszervi fogyatékossággal élő hallgató számára, hogy szakedző segítségével megtanuljon úszni vagy fejlessze úszó tudásukat.

A következő év programjai között szerepel az egyetemek közötti csörgőlabda torna szervezése, melynek célja, hogy pár éven belül akár a MEFOB rendszerén belül is összemérhessék a tudásukat a különböző felsőoktatási intézmények hallgatói. A BEAC Erőnléti Szakosztályának szervezésében pedig parafekvenyomó egyetemi edzések indítása is várható szeptembertől. A klub első igazolt versenyzője Jancsó Tamás már meg is szerezte első aranyérmét az Országos Fekvenyomó és Parafekvenyomó Bajnokságon.

Az alábbi hallgatói vélemények remekül rávilágítanak, hogy miért is hiánypótló, és töretlenül népszerű kurzus az ELTE-s csörgőlabda.

Dobrovitz Boglárka ELTE BGGYK hallgató, személyi segítő

Immár második alkalommal került meghirdetésre a testnevelés tárgyakon belül az inkluzív csörgőlabda kurzus, melyet az ELTE Fogyatékosügyi Központja és a BEAC közösen szervez. A mindenki által lefedett szemmel játszott csörgőlabda sok rendkívüli élményt nyújt –nem csak gyógypedagógus hallgatóknak.
Természetesen, mivel a BGGYK-n tanulok és a jövőben látássérült személyekkel szeretnék foglalkozni, különös érdeklődéssel indultam az első csörgőlabda edzésre. Ám nagy meglepetést és örömöt okozott számomra, hogy más karok hallgatói is képviseltetik magukat, nyitottak a sportra; a látássérültek sportjára. Az első alkalomtól kezdve körülvett bennünket a pozitív légkör, melyben nagy szerepe volt annak, hogy Páni Róbert edző egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy a félév végére meccset fogunk játszani, mint az igazi csörgőlabdások. Ettől kezdve én is hittem benne, hogy magabiztosan mozoghatok a pályán játékosként.

Hatalmas közösségépítő ereje van ennek a sportnak! Idővel egyre jobban megismerkedtünk a csapattársakkal, hiszen fokozottan egymása voltunk utalva a látásunk nélkülözése miatt. Izgalmas volt hétről-hétre egyre könnyedebben mozogni vakon, átélni saját korlátainkat. Egyrészt megtapasztalhatjuk, hogyan alakul át az érzékelésünk-észlelésünk ebben a helyzetben, másrészt a fizikai terhelés sem elhanyagolható, hiszen egy ilyen sporthoz megfelelő erőnlétre kellett szert tennünk. Habár valamelyest már jártas vagyok a lefedett szemmel való tevékenykedés terén, mégis mindig különleges élmény volt hétfőnként egy kis időt vakon tölteni. Ajánlom szeretettel mindenkinek, aki kipróbálna valami újat, szeretne mozogni, közösségben lenni, jobban megismerni önmagát és látássérült hallgatótársait, s ez által egy életre szóló élménnyel gazdagodni.

Pozsgay Dóra ELTE BGGYK látássérült hallgató

Régi álmom volt, hogy egyszer kipróbálhassam, milyen a csörgőlabda, hiszen több látássérült ismerősöm is aktívan űzi a sportot. Nem is késlekedtem, azonnal jelentkeztem, amikor olvastam a hírt, hogy csörgőlabda kurzus fog indulni. Attól azonban kissé tartottam, hogy egyéb betegségeim miatt hogyan fogom bírni. Miután az első órán megbeszéltük a szabályokat, bele is vetettük magunkat a „mélybe”. Számomra a bemelegítő edzések kissé nehezek voltak, de mind az edző, mind a többiek nagyon megértőek voltak irányomban. Az edzővel meg is beszéltük, hogy ha valamelyik feladatot kimerítőnek találom, akkor abból csinálhatok kevesebbet. Én azonban úgy voltam vele, hogy ha a többiek bírják, akkor nekem is bírnom kell. Hogy ne tűnjek ki a többiek közül, a játék során én is kértem szemtakarót, mivel az egyik szememre érzékelek még egy kis fényt. Az első alkalom azért kissé sokkoló volt.

Furcsa volt, hogy mennyi segítséget tud nyújtani ez a csekély fényérzés, és hogy mennyire el vagyok veszve, ha azt is el kell dobnom magamtól. A második alkalom már nem volt annyira drasztikus. Ahogy egyre több órán vettünk részt, egyre jobban mélyedtünk bele a játékba. Számomra nagy élmény volt az első védésem, ami ha jól emlékszem, térddel történt. Bármikor bármit kérdezhettünk Robi bától, aki olyan jól el tudta magyarázni az adott mozdulatot, hogy még én is fel tudtam zárkózni látó csoporttársaimhoz. A kurzus vége felé pedig már az időérzékünket is kezdtük elveszíteni, hiszen sokszor úgy szólt ránk az edző, hogy vége az órának. A kurzus alatt egy nagyon jó csapat jött össze, ahol mindig mindenki odafigyelt a másikra. Én nagyon örülök, hogy a Fogyatékosügyi Központ és a BEAC meghirdette ezt a kurzust, hiszen a félév során betekintést nyerhettem abba, hogy milyen is egy igazi csörgőlabda edzés és játék.

 

forrás: beac.hu

 

 

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]