A Róma utcáin 1960-ban mezítláb végigfutó Abebe Bikila volt a világon a legelső fekete bőrű afrikai sportoló, aki olimpiai aranyérmet szerzett, miközben Etiópia népe iszonyatosan szenvedett a természeti katasztrófák és a bizonytalan helyzet miatt. Mussolini az 1930-as évek közepén megpróbálta gyarmati uralom alá hajtani a régiót, amire az etiópok fegyverrel adtak választ. Mindezek tudatában Bikila lelkesítő példa lehetett etióp honfitársai és a világ sportolói számára, mivel 1964-ben, a következő olimpián újra nyerni tudott, így az olimpiai maratonok történetében ő volt az első, aki egymás után kétszer is győzött. Sokan Abebe Bikilát tartják minden idők legnagyobb maratoni futójának, színre lépése megnyitotta az utat az afrikai hosszútávfutók egymást követő nemzedékei előtt.
Történelmi háttér
1936-ban Olaszország lerohanta Etiópiát, és az ország császára, Hailé Szelasszié kénytelen volt Angliába menekülni. A nyugat ugyan elítélte a megszállást, de mivel semmi nem történt, Mussolini csapatai egészen 1951-ig Etiópiában állomásoztak. A brit hadsereg végül a hazafias etióp ellenállással együttműködve legyőzte Mussolinit, és Szelasszié visszatérhetett ősei trónjára. Az 1960-as években Etiópia megpróbálta megtalálni helyét a független nemzetek között.
Mussolini arcképe Etiópiában
A felemelkedés útján
Abebe Bikila szinte egész gyermekkorában pásztorkodott. 1952-ben, tizenhat évesen belépett az etióp császári hadseregbe, négy évvel később pedig szemtanúja volt a melbourne-i olimpiáról hazatérő sportolók díszmenetének. Úgy döntött, hogy ő is dicsőséget fog szerezni hazájának. Ekkor már kiváló sportolónak számított, és felfigyelt rá a császári hadsereg svéd edzője, Onni Niskanen őrnagy, akit azzal bíztak meg, hogy vegye szárnyai alá a fiatal tehetségeket.
Kilenc éven keresztül Bikila a császári testőrség tagjaként szolgált Addisz-Abebában, a magas hegyek között készült a versengésre, a végső erőpróbára. 1960-ban Bikila is részt vett a fegyveres erők nemzeti bajnokságán. Ekkoriban Wami Biratu számított a legtehetségesebb etióp sportolónak, Bikila teljesítménye azonban felborította a maratoni futás várható eredményét. Miközben a nézők arra vártak, hogy a mezőny megközelítse a stadiont, híre jött, hogy egy ismeretlen futó van az élen, és a nézők legnagyobb megdöbbenésére a többieket jóval megelőzve, elsőként Bikila futott be a stadionba. Elért eredménye feljogosított az olimpiai részvételre, mivel azonban Etiópiát Wami Biratunak kellett volna képviselnie, így Bikila nem volt tagja az olimpiai csapatnak. Az utolsó pillanatban azonban Biratu focizás közben eltörte a bokáját, és így Bikila került be a helyére.
A mezítlábas versenyző
Miután Bikila megérkezett Rómába, először is találkoznia kellett az olimpiai játékok hivatalos cipőszponzorával, az Adidas cég képviselőivel. Ekkor már csak néhány futócipő közül válogathatott, de egyetlen egyet sem talált, ami pontosan illett volna a lábára. Két órával a verseny kezdete előtt Bikila úgy döntött, hogy inkább mezítláb fut, pontosan úgy, ahogy otthon is edzeni szokott. Ha Bikila cipőben indult volna neki a versenynek, akkor a világsajtó valószínűleg fel sem figyel rá. A nemzetközi közvéleményem így azonban elképedve hallgatta, hogy a mezítlábas etióp 42 kilométert fog lefutni Róma macskaköves utcáin. Az újságírók úgy gondolták, hogy remek sztori lesz belőle. A mezítlábas megszállott híre ellenállhatatlannak bizonyult, nem csak a nyugati újságírók fanyalogtak az etióp futó láttán, vetélytársai is úgy vélték, nem kell törődniük az ismeretlen etióppal. Bikila és edzője azonban pontosan tisztában volt azzal, hogy alig egy hónappal az olimpia előtt a versenyző élete második maratoni versenyén 2 óra 24 perc 23 másodperces rekordot futott, ráadásul Addisz-Abeba magaslati levegőjén.
A maratoni futók Constantinus császár diadalívétől indultak, és ott is fejezték be a versenyt. Miközben a rajtra várakozott, Bikila nagyon is tisztában volt azzal, hogy annak idején Mussolini éppen ezen a helyen állt parádézó seregei élére, hogy az egész világ tudtára adja, szándékában áll meghódítani Etiópiát. Bikila ki akart lépni a Duce árnyékából, tudta, hogy egész hazája benne bízik, és az ő győzelmét várják.
Edzője Bikila fejébe verte, hogy három számra, azaz három futóra kell figyelnie. A 26-os, a 13-as és a 69-es versenyzőre, ezeket fel is írta a tenyerébe, nehogy elfelejtse őket. A 26-os számot a nagy esélyes, a marokkói Rhadi Ben Abdesellem viselte. Bikila hamarosan maga mögé utasította a futók többségét, de bárhogy is kereste, a 26-os versenyzőt nem látta. Húsz kilométernél utolérte egy másik futó, aki a 185-ös számot hordta. Ketten együtt jóval megelőzték a mezőnyt, és Bikila azt gondolta, a 26. számú vetélytársa valahol ott fut jóval előtte. Nem tudta, hogy Rhadi a 185. számot kapta, és szinte egész idő alatt ott futott mellette.
Alig egy kilométernyire a céltól Bikila elhaladt az axumi obeliszk mellett. Ez megint hazája viharos történelmére emlékeztette, az építészeti remekművet az olaszok 1935-ben zsákmányolták Etiópiában. A megalázó múlt miatt hazafias düh fogta el a sportolót, és ezzel az adrenalinlökettel győzelmet aratott. Az ősi Via Appia két oldalán fáklyás katonák álltak sort, miközben a magányos futó elhaladt közöttük. Bikila pontosan tudta, hogy mekkora dicsőség, ha Itália földjén egy etióp arat diadalt. Minden erejét összeszedve átszáguldott a célszalagon, 2 óra 15 perc 16 másodperces eredményével új világrekordot állított fel, 8 perccel megdöntve az addigi csúcsot, és 26 másodpercet verve a nagy esélyes Rhadira.
A verseny után a riporterek azt akarták tudni, hogy Bikila miért mezítláb futott. Erre a sportoló azt válaszolta: “A világ tudtára akartam adni, hogy a hazám, Etiópia a kitartása és a hősiessége miatt mindig győztes. A hazámért futottam, a császáromért és a feleségemért, aki otthon vár rám, Addisz-Abebában.” Az olimpiai játékok során először csendült fel az etióp nemzeti himnusz. Az újságok lelkesen számoltak be arról, hogy az olaszoknak egész hadseregre volt szükségük Etiópia elfoglalásához, ám Róma meghódítására elég volt egyetlen etióp hősiessége.
A politika csapdájában
Miután Bikila hazatért Etiópiából, Hailé Szelasszié császár tizedessé léptette elő, és kitüntette az Etiópia Csillaga érdemrenddel. A császár felismerte, hogy a sport nagyszerű eszköz lehet hazája népszerűsítésére, Bikila pedig tehetetlenül hagyta, hogy beszippantsa az ország politikai gépezete. Az afrikai fekete nacionalizmus jelképeként ünnepelték. Az 1960-as olimpia után nem sokkal Etiópiában felborult a kényes egyensúly, Mengistu Neway vezérőrnagy irányításával a hadsereg megpróbálta magához ragadni a hatalmat. Bikila is arra kényszerült, hogy részt vegyen a puccsban, de a hatalomátvételi kísérlet sikertelen maradt. Minden fő résztvevőt, köztük a sportolót is halálra ítélték, hűséges edzője, Niskanen azonban kiharcolta, hogy a császár megkegyelmezzen az olimpiai bajnoknak. Biklia mélységes hálát érzett azért, hogy a császár visszaadta az életét, azt tervezte, hogy négy évvel a római olimpia után Tokióban egy újabb aranyéremmel hálálja meg a bizalmat. A felkészülési időszakban azonban megtörtént a szerencsétlenség: Bikila összeesett. Az orvosok akut vakbélgyulladást diagnosztizáltak, azt tanácsolták, hogy adja fel az olimpiai álmait, mert a futóversenyeket legfeljebb mint néző tekintheti meg. Bikila ennek ellenére elutazott Tokióba, és ott sem hagyta abba a felkészülést. Alig hat héttel a műtéte után Bikila annyira felépült, hogy ismét rajthoz állhatott, immár cipőben.
A világ 68 legjobb futójával mérte össze tudását, és ugyan azt a taktikát alkalmazta, mint Rómában: egészen addig a vezető bolyban maradt, amíg már csak húsz kilométer nem választotta el a céltól. Tizenöt kilométerrel a vége előtt maga mögött hagyta az élbolyt is, és ettől kezdve az ausztál Ron Clarke és az ír Jim Hogan társaságában futott tovább. A kijelölt pályából 30 kilométert megtéve már 40 másodperccel előzte meg Hogant, és kettejük között csak nőtt a távolság. Ekkor lendült támadásba a brit Basil Heatley és a japán Kokicsi Cuburaja. Ők is hajrába kezdtek, de nem sikerült megfogniuk Bikilát. Amikor befutott a stadionba, hetvenezer néző fogadta harsány tapssal. Bikila ismét aranyérmet szerzett Etiópia számára, ráadásul 2 óra 12 perc 11 másodperces ideje megint világrekordot jelentett. Most először fordult elő, hogy egy sportoló két egymást követő olimpián is megnyerte a maratoni futást. Amikor a verseny után interjút készítettek vele, arról beszélt, hogy még simán le tudott volna futni 10 kilométert.
Etiópia nemzeti hőse
1968-ban Bikila ismét megpróbálta megnyerni az olimpián a maratoni futást, de 17 kilométerrel megtétele után fel kellett adnia, mivel súlyosan megsérült a lába, azonban ez nem akadályozta meg abban, hogy lelkesen szurkoljon honfitársának, Mamo Voldénak, aki végül meg is nyerte a versenyt. 1969-ben Etiópiában megerősödött a polgári lakosság tiltakozó mozgalma, Bikila pedig autóbalesetet szenvedett, amikor félrerántotta a kormányt, nehogy belehajtson a tiltakozó egyetemisták csoportjába. Deréktól lefelé megbénult, ám ez nem tartotta vissza attól, hogy részt vegyen a mozgássérültek íjászbajnokságain. Gyakran emlegette tréfálkozva, hogy a következő olimpián majd íjászként teszi próbára a tudását. Amikor 1973-ban elhunyt, Etiópiában nemzeti gyászt rendeltek el. Nem csupán két olimpiai aranyérmet szerzett, de összesen huszonhat jelentős maratoni versenyen vett részt. Példája fellelkesítette az etiópokat, így cseppet sem véletlen, hogy mára az ország futói a versenyek koronázatlan királyainak számítanak.
források: wikipedia.org, theguardian.com, afrikatanulmanyok.hu, runnersworld.com
