Takács Károly kétszeres olimpiai bajnok, aki a szörnyű sérülése után sem adta fel az imádott sportágát, és a gyengébbik kezével is többször megverte a világot. Kizökkenthetetlen volt, ami a lövészetet illette, azonban a beszédeit mindig előre megírta, mert úgy gondolta, hogy nem tud jól rögtönözni.
Takács Károlyból akár még Hollywoodi sztár is lehetett volna, ha nem a II. Világháború után szerzi két aranyérmét, 1948-ban és ’52-ben. Ő az egyetlen olyan magyar olimpiai bajnok lövészetben, aki gyorstüzelő pisztolyban ért fel a világ csúcsára. Harmincnyolc éves újonc volt a második londoni olimpián, mert az 1940-es és ’44-es olimpiai elmaradt, 1936-ban pedig őrmesterként nem indulhatott, mivel ez csak a tisztek kiváltsága volt, hogy szerepelhettek az olimpián. Nem sokkal élete első nagy győzelme után, amikor is Európa-bajnok lett, 1938-as gyakorlaton levitte egy gránát gyutacsa a jobb kézfejét, aminek következtében rokkantnak nyilvánították, de igazi karrierje csak ez után kezdődött.
A hadseregnél csak azért maradhatott, mert Horthy Miklós erre külön engedélyt adott. „Takács Károly ht. őrmesternek a tényleges szolgálatban kivételes kegyelemből való meghagyását engedélyezem” – állt a kormányzó levelében. Még egy év sem telt a szörnyű történtek után Takács, már meg is nyerte a magyar bajnokságot, de már bal kézzel. Hihetetlenül akart mindig is, kötelekből voltak az idegei és rettentő pontos volt, még a „gyengébbik” kezével is.
1948-ban eljött a várva várt pillanat, a londoni olimpia, ahol az egész világnak megmutathatta tudását. Nem lehetett megtörni, noha az utolsó előtti lövésnél, még mielőtt bejelentette volna a tűzkészültséget, véletlenül elsült a pisztolya. Szepesi György visszaemlékezése szerint Sebes Gusztávnak, a Magyar Olimpiai Bizottság egyik vezetőjének, és később az Aranycsapat kapitányának a tekintélyére is szükség volt ahhoz, hogy még egyszer célozhasson a magyar legenda.
Két felejthetetlen anekdota is fűződik a nevéhez. Amikor az angolok nem értették, hogy miért ballal fog kezet, azt hitték, hogy ez valami furcsa magyar magaviselet, azonban felvilágosították őket, hogy ez azért van, mert elvesztette a jobb kézfejét. Erre meg azt mondták, még jó, hogy balkezes Takács. Ekkor érte őket az újabb csalódás, mert kiderült számukra az is, hogy nem balkezes, csak a sérülés következtében, kényszerből a gyengébbik kezét használja. A másik történet a győzelmi beszédéhez kapcsolható, úgy tartotta magáról, hogy nem tud jól rögtönözni, ezért megírta előre, amit fontosnak gondolt.
Íme a győzelmi beszéde: „Azt mondja a közmondás. Tehetség a nemzeté, a szorgalom az enyéné. Tehát ennek az olimpiai bajnokságnak csak az egyharmada az enyém, kétharmada a hazámé, Magyarországé. Azoké, akik hozzájárultak ahhoz, hogy én olimpiai bajnok lehessek.”
Négy év múlva már nem volt ennyire biztos a saját maga sikerében, ezért két beszédet is rejtett a kabátzsebe. Egyet arra a dicső alkalomra, hogy ha ő lesz megint az olimpiai bajnok, egyet pedig arra az esetre, ha esetleg tanítványa, Kun Szilárd megelőzi őt. Takács megvédte a címét végül, tanítványa pedig követte őt a dobogó második fokán.
Forrás: index.hu
Kép forrása: nso.hu
