LoL, avagy mégis mi az az e-sport?

Tanulás, sportolás, közösségi munka. Eddig ezekkel a tevékenységekkel kötöttük össze az ösztöndíj fogalmát. Ám most új trónkövetelő lépett fel… Vizsgáljuk meg kicsit az e-sportot!

Amióta világ a világ, a sportolás fontos része az emberi társadalomnak. Az ősemberek a mamut, az ókori görögök az isteni dicsőség, kortársaink pedig jobbára Usain Bolt után futottak, futnak és fognak futni a világ végezetéig. Miért helyezünk ilyen nagy hangsúlyt a futásra? A legtöbb ember a sport szó hallatán a mozgásra gondol, és valóban, a legtöbb sport a fizikai megerőltetésen alapszik. Ám ahogy telt az idő, úgy születtek új játékok, amelyek egyre népszerűbbek lettek, míg végül a profi szintig nőtték ki magukat. Pedig sok, ma már sikeres sportnak nem adtak eleinte nagy esélyt. A futballt megszületésekor csupán a pórnép olyan olcsó és erőszakos szórakozásaként tartották számon, amely sosem fogja elérni például a krikett népszerűségét. Sokaknak van gondja a mozgáshoz szorosan nem köthető sportokkal, mint például a sakk vagy éppen a póker, de azért a legtöbben elismerik őket.

No de a fejlődés, megújulás nem áll le, hiszen itt a legújabb jelentkező, amely betörne a profik világába: az e-sport. Sőt, a feltételes mód már nem helytálló, hiszen a betörés már rég megtörtént. Több millió játékos, szédítő összdíjazású bajnokságok, lelkes szurkolói had jellemzi az e-sportot, az Amerikai Egyesült Államokban pedig immár hivatalos sportként tekintenek rá. Természetesen ezen belül is vannak kiemelkedően sikeres „ágak”. Az egyik ilyen a League of Legends, röviden: a LoL.

Ebben a körökre osztott (egyébként a warcraft3 nevű programból kifejlesztett), részben stratégiai játékban egy online többjátékos csatamezőben küzdenek egymás ellen a 3 vagy 5 fős csapatok (profi szinten az utóbbi a mérvadó) 20-50 perces körökben. Mindenki egy karaktert/hőst választhat magának (a legutóbbi adatok szerint 121 közül lehet válogatni), amelyeknek speciális képességeik vannak. Emiatt talán a csapatösszhang a legfontosabb a győzelemhez, amely az ellenfél központjának (Nexus) lerombolásával érhető el. Ezekben a küzdelmekben lehet fejlődni, pontokat gyűjteni, egyszóval fokozatosan egyre feljebb és feljebb jutni a ranglétrán. A határ pedig a csillagos ég…

A játék 5 éves története alatt mondhatni, meghódította a világot. Népszerűsége talán Dél-Koreában a legnagyobb, ahol a profi játékosok igazi sztárok, celebek, óriásplakátok és reklámok hirdetik sikereiket, olimpikonoknak járó tisztelettel adóznak nekik, hiszen náluk az e-sport dicső múltra tekint vissza, sikeressége sok „klasszikus” sportéval vetekszik. Az ottani, sokszor futballstadionokban megrendezett versenyekre tízezrek látogatnak ki, és extázisban buzdítják az egy-egy számítógép előtt ülő játékosokat. Minden szezon végén (most az ötödik kezdődik) megrendezik a világbajnokságot, de ezen kívül is rengeteg verseny zajlik az év többi szakaszában. A vb-re való kvalifikációhoz az egész éves regionális bajnokság megnyerése szükséges. A fent említett koreaiak előnye itt is szemmel látható, hiszen az ország egy külön régiónak számít, és általában az ő csapataik közül nyeri meg egy a világbajnokságot. Egyszóval a „LoL-ozás” szakma lett, vérprofi hivatás, amely nem mellesleg kiváló megélhetést tud biztosítani. Így terjeszkedik a játék mindenfelé, idén nyáron pedig egy új „piacra” is betört.

Amerikában nagy hagyománya van a sportösztöndíjaknak. Az ifjú tehetségek pályáznak, megkapják, sportolnak az egyetemük csapatában, amely cserébe kifizeti nekik az – általában roppant magas – tandíj egy részét, de némely esetben az egészet. Ez a rendszer nagyon jól működik, ráadásul sok hátrányos helyzetű diáknak ez az egyetlen esélye, hogy továbbtanulhasson. Mostantól pedig terjedni kezdhet az e-sport ösztöndíj. Az illinoisi  Robert Morris Egyetemen 27 diákot várnak, akik a fent említett League of Legends-ben emelkednek ki társaik közül. A szerencsés tanulók a tandíj felét, 19 ezer dollárt (4,2 millió forint) kapnak, cserébe játszaniuk kell az egyetem 3 LoL csapatának egyikében, majd a 100 ezer dollár összdíjazású egyetemi bajnokságban mutathatják meg képességeiket, és szerezhetnek örök dicsőséget mind maguknak, mind az intézménynek.

Amerika tehát fontos első lépést tett meg, és ismét úttörő lehet valamiben, hiszen a játék globális népszerűségét tekintve igenis van létjogosultsága az e-sport hivatalossá tételének, valamint a fiatal tehetségek támogatásának. Bár sokak számára biztos furcsa és idegen ez az egész ügy, az elhamarkodott ítéletalkotás előtt érdemes azért megvizsgálnunk a dolgot. Ha bárki azt hinné, hogy ez egy amolyan könnyű tevékenység, az nagyon téved. Hosszú, játékkal eltöltött órák, napok, hetek, hónapok kellenek a legmagasabb szintek eléréséig, és ott sem szabad abbahagyni. A játék fejlesztése folyamatos, így mindig bele kell tanulni az újításokba, tartani kell a lépést. A profi csapatok sokszor egy házban laknak, és naponta 6-8, de akár 12 órát is edzenek. Az összhang fenntartása és építése is elengedhetetlen, hiszen – ahogy fentebb említettem – ez csapatjáték, egyedül nem sokra megy benne az ember. Egyszóval ne nézzük le , hanem próbáljuk meg a pozitív tulajdonságait észrevenni. Hiszen mást úgysem tehetünk: ha homokba dugjuk a fejünket, azzal csak elvágjuk magunkat a fejlődéstől.

Higgyük el, hogy a technika mai, hihetetlen gyors fejlődése mellett, néhány évtized múlva egy milliók által követett és végigszurkolt LoL meccs nem is tűnik majd olyan groteszknek…

Amennyiben többet szeretnél megtudni az elektronikus sportok világáról, nézz be az Egymillióan a magyar esportért mozgalomhoz.

fotók: revoseek.com, ongamers.com