A középiskolai diákok rettegve várták a május 5-i dátumot az irodalom érettségi miatt, ellenben a futók már jó előre bekarikázták ezt a napot a naptárukban. Délután öt óra öt perckor mi is rajthoz álltunk a huszonhatodik 5vös 5km-en!
A rendezvény egyre nagyobb népszerűségnek örvend, idén már több mint 900 érdeklődő nevezett előre, köztük jómagam is, aki eddig a napig még egyetlen futóversenyen sem indult el. Hatalmas reményekkel vágtam neki a viadalnak, vélt tudásomat Usain Boltéhoz, míg a valósat Michael Johnsonéhoz tudnám hasonlítani, amihez a Vasember magabiztosságát társítottam, így minimum az első háromba vártam magam. Természetesen ezt csak lelki doppingszernek használtam, előre tudni lehetett, hogy számos profi futó teszi tiszteletét a rendezvényen. A szervezők mindenről gondoskodtak: a kevésbé felkészültek cipőt kölcsönözhettek, a bemelegítést színpadról vezényelték, a fordulóknál végig segítők mutatták a helyes irányt.
A szervezők az útvonalat a Lágymányosi Campus köré fűzték fel (az esemény egyébként a LEN 0. napi programjának is része volt), egy nagyobb körben, melybe még az Infopark megkerülése is belefért. Jó volt látni, hogy minden korosztály tiszteletét tette, tanár a diákja, szülő a gyermeke mellett várakozott a 
startpisztoly hangjára. A pontos időeredményekről a rajtszámhoz kapott chip gondoskodott, míg a szurkolásról a kísérő családtagok, barátok vagy egyszerű járókelők, akik csak egy tapsolásnyi időre álltak meg. Az abszolút győztes kevesebb, mint 15 perc alatt ért célba, míg jelen sorok írója 19:30-as eredményt produkált, és az újraélesztése óta várja a neki kijáró virágcsokrot, érmet és profi szerződést.
Viccet félretéve, ez egy remek alkalom volt arra, hogy a vizsgaidőszak előtt az ember egy kicsit büszke legyen magára, ami után sokkal nagyobb önbizalommal vetheti bele magát a tanulásba, hogy legalább olyan jegyet szerezzen, mint ahány kilométert lefutott.
(Fotó: Nagy Ádám Zoltán)
(További képek a galériában!)
