Sportgyárak

Számos tényező játszik szerepet abban, hogy egy egyesület milyen sporteredményeket tud felmutatni. BME-ELTE-BCE versenysorozatunk újabb részében kettőt emelnénk ki ezek közül…

Az egyik a hagyományok ápolása. Fontos, hogy a kezdők fel tudjanak nézni a nagy elődökre, hogy ott legyen előttük a példa: lám, ők is itt kezdték és milyen sokat elértek! Az pedig különösen nagy szerencse, ha az edzők is az egykori nagyok közé tartoznak.

Emellett legalább ugyanennyire fontos a kellő infrastruktúra megléte. Legyenek modern csarnokok, megfelelő sporteszközök, de ide tartozik az is, hogy az öltözőkben mindig rend és tisztaság legyen. Egy olyan sportközegben, ahol minden a helyén van – mondhatni professzionálisak a körülmények –, ott a sportoló hajlamos arra, hogy a saját hozzáállását is ehhez a környezethez igazítsa.

Ha az előzőek stimmelnek, akkor már „csak” emberanyagra van szükség, amiből a majdani tehetségek kiemelkedhetnek. Szerencsés az az egyesület, ahol mindkét fentebbi tényezőre 10 pontot adhatunk. Ez igazán csak az élsport berekire jellemző. Körülnéztünk a három legnagyobb fővárosi egyetem központi sporttelepein. Lássuk, hány pontot érdemelnek a nagy riválisok a fent említett szempontok alapján!

Kezdjük a BME-vel! (Bertalan Lajos utca 4-6.)

Ami rögtön szembetűnt, az a modernitás. Egy mágneskártyás beléptető rendszer fogadott, így ahhoz, hogy bejuthassak, a portán el kellett mondanom ki vagyok, és mit szeretnék. Hozzá kell tennem, nagyon készségesek voltak velem. Látszik az épületen, hogy igazán újszerű, csillog-villog mindegyik folyosó. Található itt kosár-, kézilabda- és squashpálya, mászófal, konditerem, spinning terem, sőt még egy külön judo terem is. A faliújságon aktualitások: mikor, kik játszanak meccset, milyen tanfolyam indul, stb… Az öltözők és a szertár is kifogástalan állapotban tündökölnek. Amit viszont hiányoltam a folyosókon, az a múlt. Nem láttam bajnokokat a falon, hangulatkeltő sportképeket, sem serlegeket vagy emléktáblákat. Emiatt úgy éreztem, hogy a hely túlságosan a jelenről, a sportról, mint szabadidős tevékenységről, de nem a győztesekről, célokról és győzelmekről szól. Úgy gondolom, hogy sportolásra tökéletes terepet biztosít a komplexum, viszont ahhoz, hogy élsportolókat is adjon, szükséges volna egy kis lelki töltet is. (Persze nem feltétlenül kell mindenhonnan olimpiai bajnokokat ontani.) Az infrastruktúra ennek ellenére mindenképp 10 pontot érdemel, a hagyományokra pedig azért adnék 5 pontot, mert remélem, hogy csak elkerülte a figyelmem a büszkeségfal, illetve hiszem, hogy az edzők itt is komoly hagyományokat adnak át.

Irány a BEAC! (Bogdánfy Ödön utca 10.)

Ha az előbb a modernitás szúrt szemet, akkor itt ennek éppen a hiánya volt szembeötlő. Nem arra gondolok, hogy ide bárki bármikor besétálhat, hanem arra, hogy a 80-as évekbe sétálhat be az illető. Nem csak a régies bejárati kapu miatt érezheti így az ember. A belső terek is ezt sugallják: lambéria és szürke kőpadló. Nem nyafogni szeretnék, a feladatát ugyanúgy ellátja ez is, mint a gumipadlós. Csak hát ugye a benyomások. Persze jól tudjuk, a pénz sajnos nagy úr. Itt az érem pozitív oldalát viszont éppen a sport szeretete és a hagyományok tisztelete képviseli. Olimpiai bajnokaink emléktáblát kaptak, jeles sportolóink fényképekről, különböző sportágak büszke szereplői (kissé sárguló) poszterekről, újságcikkekről néznek ránk, serlegek csillognak, ahogy haladunk a csarnok felé. Ami egyébként jó állapotban van, a beltéri sportokhoz teljesen ideális. Itt is van spinning- és konditerem is – ezek éppen tavaly lettek felújítva. Bár egy kicsivel szerényebbek a méretek, mint a BME-n és az eszközök talán kissé porosabbak is. Az öltözőkről és a szertárról ugyanez mondható el. A nagy győzelmeket nyilvánvalóan nem a zsámolyok és az öltözőben frissen festett padok érik el, de a profi környezet mindig pluszt jelent felkészülésben. Mindezek függvényében az infrastruktúra 7 pontot, a hagyományok pedig 9 pontot kaphatnak a képzeletbeli skálán.

Lássuk a Corvinust! (Kinizsi utca 1-7.)

A „Közgázosok” központi sportlétesítménye az egyetem pesti campus-ához mindössze néhány percnyi sétára, a Kinizsi szakkollégium mellett található. Első ránézésre megállapíthatjuk, ez a hely bizony nem nagy, főleg nem annak fényében, ha azt nézzük, hogy az ország egyik legnagyobb egyetemének sportolási igényeit kellene kielégítenie. Van egy rendezett, tisztán tartott csarnok, nem túl modern, lehetne rajta mit fejleszteni, de a célnak megfelel. A kosár- és röpimeccsek állását elektromos eredményjelzőn is csekkolhatják a nézők. Van egy kéthelységes konditerem, jól felszerelt, amolyan igazi izzadtságszagú kis hangulatos pincehelyiség. Az öltözők, zuhanyzók rendezettek – és a rendkívül készséges portás tájékoztatása szerint – e téren hamarosan még felújítások is várhatók.

A hagyománytiszteletről: a falakon van néhány múltra utaló poszter, újságcikk, de érthető módon itt a BME-vel és az ELTE-vel ellentétben nem elsősorban erre kell helyezni a hangsúlyt. Vannak viszont a falitáblán például képek nagyon szép corvinus-os röplabdás lányokról.

Infrastruktúra: 5 pont

Hagyománytisztelet: 5 pont

 

Eredményhirdetés:

ELTE-BEAC: 16 pont

BME: 15 pont

Corvinus: 10 pont

 

Folytatjuk…