Dr. Simicskó István sportért felelős államtitkárt kérdeztük az egyetemi sport helyzetéről, a hallgatók sportolási hajlandóságáról és saját aktív testmozgással kapcsolatos élményeiről…
Sportért felelős államtitkárként mennyire kötődik a sporthoz?
Büszkén mondhatom, hogy ez a szó az egész életemet végigkísérte. Nyolc éves koromtól mozgok rendszeresen, majd testnevelés tagozatos gimnáziumba kerültem, és emellett a Csepel SC-ben is aktívan sportoltam. Húsz éve kung-fuzom, amit már felnőtt fejjel kezdtem el, és mind a mai napig űzöm is. Jelenleg egyébként a Parlamenti Sportegyesület alelnöke vagyok, továbbá rendszeresen részt veszek a parlamenti futball-, kosárlabda- és kézilabda csapat életében.
A statisztikák szerint ma nagyon kevesen sportolnak az egyetemeken. Ön mennyire tartotta fontosnak hallgatói évei alatt az aktív és szervezett keretek között történő testmozgást?
Főiskolai, majd egyetemi éveim alatt is sportoltam. A gimnázium után a Kereskedelmi Főiskolára jártam (majd az ELTE ÁJK-n szerzett jogi doktorátust – a szerk.), ott kezdtem el karatézni. Emellett volt kosárlabdacsapatunk is, ahol szintén játszottam. Ez a szokásom később is megmaradt, még a katonai szolgálat alatt is igyekeztem „kiszolgálni a testemet”. Összességében nagyon lényegesnek tartom, hogy az egyetemi évek alatt is mozogjanak a hallgatók, mert remek feszültségoldóként segíti a tanulást, az életben fontos nevelőszerepe van, és emellett a testi-lelki egyensúly megtartásához is elengedhetetlen. Például a vizsgára készülés monotóniáját fel lehet oldani egy kis mozgással, egy jó futás vagy éppen foci után alighanem mindenkinek jobban megy majd az írásbeli is.
Az országos sport fontos pillérei lehetnének az egyetemek. Hogyan látja ebből a szempontból a felsőoktatási intézmények jelenlegi helyzetét?
Bizonyos téren már elindult a fejlődés, azonban a nagyobb előrelépéshez nyilván létesítmények is kellenének. Itt van például a Tüskecsarnok, ami ha teljesen kész, akkor az egyetemi diáksport is fellendülhet. Hiszen az ilyen komplexumok mindig gazdagítják, gyarapítják a lehetőségek színterét. Az biztos, hogy a jövőben jobban oda kell majd figyelnünk a felsőoktatásra is.
Hogyan lehetne javítani a felsőoktatási intézmények sporttal kapcsolatos infrastruktúráján, tehát hogyan lehet javítani a létesítményhelyzeten?
Az állam társasági- és osztalékadó (Tao), valamint illetékkedvezményekkel ösztönzi azokat a felsőoktatási sportszervezeteket, amelyek indulási joggal bírnak a Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség (MEFS) által szervezett főiskolai-egyetemi bajnokságokon. Ennek következtében közvetett állami támogatást kapnak a felsőoktatási sportszervezetek mind infrastrukturális sportfejlesztéseikhez, felújításaikhoz, mind pedig tárgyi eszköz beruházásaikhoz.
Miként köthető össze az élsport és az egyetemi sport? Egyáltalán, cél lehet-e ez, vagy inkább a tömegesítést kellene megcélozni?
A Magyar Egyetemi- és Főiskolai Sportszövetség vezetőivel (MEFS) nemrég találkoztam, továbbá egy egyetemi úszóversenyen is részt vettem. Tudom, hogy vannak rendszeres versenyek az egyetemisták számára, és ezt nagyszerűnek tartom, de természetesen lehetne sokkal nagyobb létszámban és több egyetem, illetve főiskola bevonásával is megrendezni ezeket a megmérettetéseket. Én azt szeretném, hogy minél több intézmények közötti verseny legyen. Kézilabda- és kosárlabdatornák, atlétikai- és úszóversenyek… Tulajdonképpen mindegy is, hogy mi, egyetlen dolog számít csak, hogy végre mozogjanak a hallgatók. Szerintem ezen a területen a kiváló eredményeknél sokkal lényegesebb, hogy a szabadidő- és tömegsport minél inkább előtérbe kerüljön. Az egyetemek közötti rivalizálást (de nem ellenségeskedést!) pedig pozitív módon ki lehetne használni. Ennek nagyon komoly gyökerei vannak, Nyugat-Európában is látunk rangos vetélkedőket, gondoljunk csak például a Cambridge-Oxford párharcra. Örülnék neki, ha ez újabb lendületet kapna Magyarországon, ebben mi partnerek vagyunk és támogatjuk ezt a mozgalmat. Mindenféleképpen érdemes lenne felkarolni az egyetemi diáksportot, hiszen ha jobban belegondolunk, gyermekeink, a fiatalság jövőjéről, egészségéről van szó.
Az ELTE sporttelepének szomszédságában épülő Tüskecsarnok mennyire veszélyeztetheti intézményünk kevésbé jó állapotban lévő létesítményeit?
Szerintem az a helyes megfogalmazás, hogy nem veszélyezteti, hanem gazdagítja és gyarapítja. Az új csarnok az ELTE és a Budapesti Műszaki Egyetem számára nyilván egy nagy lehetőség lesz majd. Ezt a létesítményt és annak minden kiszolgáló egységét az említett két egyetem egyaránt tudja majd használni.
Bár a középiskolákban már bevezették a mindennapos testnevelést, a felsőoktatási intézményekben – így például az ELTE-n – még nem mindenhol kötelező a rendszeres testmozgás. Tervben van-e, hogy a jövőben újra az lesz?
Erről egyelőre még nincsen döntés. A magam részéről mindent, ami a testnevelés, a testedzés fontosságát erősíti, azt támogatom. Annak csak örülni tudok, ha minél többen mozognak, és sportos életmódot folytatnak. Az államtitkársággal azt szeretnénk elérni, hogy végre sportoló nemzetté váljunk. Sportnagyhatalomnak vallhatjuk magunkat, köszönhetően annak, hogy olimpiai bajnokaink csodákat értek el azzal, hogy százhatvannyolc aranyérmet szereztek az újkori olimpiai játékokon. Idén is fantasztikus teljesítménnyel, nyolc aranyéremmel tértek haza olimpikonjaink Londonból. Ezzel szemben csupán a magyar lakosság 8-9 százaléka végez heti rendszerességgel valamilyen testmozgást. Ezen mindenképpen szeretnénk változtatni. Ne értsen félre, a nyolc aranyéremmel természetesen elégedettek vagyunk, a felnőtt népesség sport iránti érdeklődésével viszont már kevésbé. Ezért programok – és persze új létesítmények – kellenek, amelyekkel felhívjuk a figyelmet a testmozgás fontosságára és annak egészségmegőrző szerepére.
