Jó az irány, de rögös az út – célkeresztben a női futsal csapat

A korábbi évek kiemelkedő teljesítményéhez képest az idei szezonban eddig gyengébben muzsikálnak futsalos lányaink. A jó szerepléshez minden egyes szurkoló biztatására égető szükség lenne…

A korábbi évek kiemelkedő teljesítményéhez képest az idei szezonban eddig gyengébben muzsikálnak futsalos lányaink. A jó szerepléshez minden egyes szurkoló biztatására égető szükség lenne…

NB I-es csapatunk tavaly az előkelő 6. helyet szerezte meg, és emellé a Fair Play díjat is besöpörte. Jelenleg sajnos nem fut ilyen jól a szekér, a csajok egyelőre a bajnokság utolsó pozíciójában állnak. Őszintén szólva, túlságosan is hozzászoktunk ahhoz, hogy az ELTE SE Futsal csapata folyamatosan szállítja a jó eredményeket. A lányok 2008 óta szerepelnek az Magyar Labdarúgó Szövetség által kiírt futsal bajnokságban. Mindössze két évet töltöttek a másodosztályban, és máris a legjobbak közt találták magukat. Az elit tagjaként nem könnyű a helytállás, főleg ha komoly elvárásoknak kell megfelelni…

A szezon nyitómeccsén együttesünk a Galaxis NFE csapatát fogadta. A mieink egy rendkívül kiélezett mérkőzésen maradtak alul, 1-2 arányban. A pozitív játékkép és a szoros eredmény ekkor még biztató volt a jövőre nézve, hiszen a Galaxis több kiváló Vestás játékossal gazdagodott a nyár folyamán. A Vestáról érdemes tudni, hogy több éven át ők voltak a bajnokok, majd különböző okok miatt tavaly feloszlottak. Játékosaik közt igazi gólvágók is megfordultak, így a Galaxistól kapott két találat elenyészőnek tekinthető. A következő találkozón sajnos esély sem volt a javításra, az ELTE 5-1-re kikapott az Univerzumtól.

Az első két találkozón tehát a papírforma érvényesült, ám aggodalomra nem volt ok, hiszen a soron következő meccset a Mókusokkal vívták a mieink. A várakozásokkal ellentétben a rossz széria sajnos továbbra sem szakadt meg, együttesünk nem tudta kihasználni a kínálkozó lehetőségeket, így a harmadik fordulót is pont nélkül zárta. Az MVFC Sportszervező KFT elleni összecsapáson végre a mi játékosaink is megvillantották tudásukat. A győzelemhez azonban a parádés játék sem volt elég, és a sorozatos kapufák végül megpecsételték csapatunk sorsát.

A legutóbbi mérkőzésükön sem volt könnyű dolga a mieinknek, hiszen a tavalyi bajnokkal, a Miskolci Vénusszal mérhették össze tudásukat. A lányok kissé megilletődötten kezdték a találkozót, és ez sajnos az eredményben is megmutatkozott. Kapusunk hiába mutatott be bravúrMegérdemlik a szurkolástos védéseket, az első félidőben négygólos különbséget alakítottak ki a miskolciak. Aztán a második játékrészben már nyoma sem volt a kezdeti félelemnek, mintha egy teljesen új gárda futott volna ki a pályára. Labdarúgóink felvették a ritmust és teljesen egyenrangú félként futballoztak, melynek köszönhetően sikerült is szépíteni a végeredményen.

A lányok a gyengébb széria ellenére nem törtek össze, emelt fővel várják a folytatást. Mindenképp szeretnének javítani a jelenlegi pozíción, melynek érdekében mindent meg is tesznek. Baksai Éva sportösztöndíjas hallgatónk elmondása szerint az is nehezíti a felzárkózást, hogy idén kevesebb csapat szerepel az NB I-ben, így kevesebb a lehetőség a pontszerzésre. „A bent maradt dobogó esélyes csapatokkal szemben leginkább a tisztes helytállás a cél. Sok átigazolás történt a nyáron, amivel az egyesületek tovább erősödtek, míg mi a régi felállásban maradtunk – Balovics Rékával kiegészülve. A jobb eredmények érdekében a helyzetkihasználásunkon kellene javítanunk, hogy a támadásokat góllal fejezhessük be, és az is jó lenne, ha nem mindig nekünk kellene futnunk az eredmény után.”

A csapat túl van egy edzőváltáson is, nyáron ugyanis búcsút vettek Tóth Károlytól. A korábbi trénert Mucska Gyula váltotta a kispadon, aki két ízben is dirigálta már a Tolna együttesét. Jelenleg a különböző figurák és megoldások begyakorlásán van a fő hangsúly, ám a lányok helyzetét az is nehezíti, hogy minderre csupán heti két alkalommal van lehetőségük. Időbe telik tehát, hogy az új tréner irányítása alatt elvégzett munka meghozza a gyümölcsét. Edző és tanítványai egyaránt úgy vélik, hogy a következő félévben ismét szállítani tudják majd a sikereket, sőt akár még meglepetést is okozhatnak az erősebb ellenfelekkel szemben.

Sokat segítene futsalosainkon, ha az egyes mérkőzéseken nagyobb szurkolótábor biztatná őket. Alapvető probléma, hogy a hazai meccsek általában vasárnap vannak, amikor a többség sajnos minden egyébbel el van foglalva, épp csak a sporttal nem. Arról nem is beszélve, hogy a vidéki hallgatók ekkor még javában élvezik az otthon melegét. Éva szerint „a női foci iránt egyébként is kisebb az érdeklődés, és mivel ez mégis csak az első osztály, erősebb a mezőny, nehezebb nyerni, tehát kevesebb a siker, ami vonzaná a közönséget.”

Mindebben van némi ráció, számomra mégis érthetetlen, hogy egy ilyen nagyszerű csapat produkciója ennyire hidegen hagyjon minket. Számos sportágban sikeresek vagyunk, de mégis… Ha figyelembe vesszük, hogy ezek a lányok sokkal kevesebbet tudnak készülni a meccsekre, mint ellenfeleik, akkor már arra is büszkének kell lennünk, hogy egyáltalán feljutottak az NB I-be. Tény, hogy van hova javulniuk – de hát kinek nincs? Ha másként nem is, legalább egy kis biztatással mindenképpen ösztönözhetjük őket.

November 18-án, a következő hazai megmérettetésre, az Astra HFC ellen gyertek ki Ti is, hajszoljuk bele együtt a lányokat a győzelembe!