Felkészülésében és klubtársai itthoni támogatásában bízik Kis Gyula triatlonista, aki életében először kvalifikálta magát a Hawaii Ironman Világbajnokságra. Az ELTE-BEAC Polythlon vezetőedzője az utazás előtti napokban, e-mailben válaszolt az ELTE Online kérdéseire.
Ha jól tudom, pénteken indulsz Hawaii-ra, mi lesz az utolsó itthoni nap menetrendje?
Izgulás, rohangálás, pánikszerű pakolás. De a viccet félretéve, erre a versenyre már nagyon régóta készülök, hiszen júniusban kvalifikáltam magam Németországban, a regensburgi világkupa futamon. Itt sikerült a nyolcadik helyen célba érnem. Ez hatalmas siker, és ez az eddigi legjobb világkupa helyezésem. Szóval bátran mondhatom, hogy volt három és fél hónapom rákészülni a kiutazásra. Így a hátralévő napokban már csak az utolsó simítások vannak hátra.
Hogy fog telni a versenyig hátralévő egy hét Konában?
A verseny rajtja október 13.-án lesz, magyar idő szerint este 7 órakor. Addig még lesz néhány erősebb edzésem, de tulajdonképpen a lényeget már megcsináltam augusztusban és szeptemberben. Szerencsére az égiek is velem voltak, és igazán nem panaszkodhattam az időjárásra. Az utolsó itthon töltött napokban sem fogom már magam „szétszaggatni”, inkább csak felpörgető jellegű tréningeket fogok végezni. A repülőút nagyon hosszú lesz, 11 időzónán fogok áthaladni. Ezért érdemes pihentebb állapotban repülőre szállni, mert az utazás önmagában is megterhelő.
Tavaly a Challenge Barcelona tízedik helyed után beszélgettünk, akkor azt mondtad, a Hawaii Ironman a legfőbb célod. A kijutás megvalósult, milyen eredménnyel lennél elégedett?
A kijutás hatalmas dolog volt számomra, ezért a céljaim nagy részét már elértem. Azonban egy egészséges versenysportolóban mindig marad elégedetlenség a teljesítményét illetően, még akkor is, ha győz. Ezért azt tűztem ki célként a világbajnokságra, hogy a legjobb száz között végezzek. Ez óriási dolog lenne, hiszen 1800 induló vesz részt a VB-n. Ha jól tudom 50-60 ezren szeretnének kijutni minden évben, és mindössze ennyi hely van. Így a top 100 nagyon jó eredmény lenne.
Milyen nehézségei, különlegességei vannak a hawaii versenynek?
A meleg, a pára és a szél. Ez a három külső körülmény, amivel meg kell küzdeni. Ha úgy vesszük, az egyik leginkább lélekgyilkos pálya ez az összes közül. Az úszás 3,8 kilométere végig az óceánban lesz. Ami teljesen egyszerűen 1,9km befelé, 1,9km kifelé. A kerékpár még monotonabb, hiszen a 180km végig a Mauna Kea lávasivatagában halad. Semmi fa, árnyék, vagy kanyar. 90km nyílegyenesen, és ugyanennyi vissza. Ezért is erősödik meg itt a szél, hiszen nincs tereptárgy, ami megtörné azt. A futás szintén itt lesz, a lávasivatagban. Maraton a sivatagban, ez már önmagában is extrém. Ezekre a körülményekre itthon nem igazán lehet készülni, talán csak mentálisan. Azonban reménykedem benne, hogy eleget edzettem, és hogy másnak is rossz lesz, nemcsak nekem.
Idén egy kisebb sérülés miatt nem tudtad végigcsinálni a nagyatádi Ironmant, ahol pedig elég jól szoktál szerepelni. Mennyire zavarta ez meg a felkészülésedet?
Igen, sajnos az úszás során a vízbefutásnál sarokkal egy éles kőbe léptem a gyékényesi tó partján. A sérülést kerékpáron nem éreztem, mivel nem sarokkal hajtunk, hanem lábfejjel. Viszont a futáson szörnyű volt. Ezért 12 kilométer után feladni kényszerültem a maratont. Szerencsére hamar rendbejött, így csak két hét esett ki.
Mennyire fért bele a tréningbe a Polythlonnál való edzősködés?
A jelszavam a racionalitás. Bár egy extrém-állóképességi sportot űzök, tehát nagyon sokat kell edzeni, mégis vallom, hogy sűríthető ez is. Felesleges edzéseim nincsenek, és csak a lényegi feladatokra koncentrálok. A Polythlonnál egyébként heti 5-6 edzést tartok a hallgatóknak, de ezek már régóta beütemeződtek az életembe, így nem zavarnak.
Az ilyen hosszú távú versenyeknél általában fontos a segítő, frissítő szerepe is, utazik valaki veled?
Nagyon fontos a segítő, hiszen egy 9 órás versenyről beszélünk. Itt az energia-utánpotlás kulcsfontosságú. Mindenki szeret a saját maga által kitapasztalt itallal, étellel frissíteni. Azonban a VB-re nem utazik velem segítő, mivel eléggé drága az útiköltség. Bízok a helyi szervezőkben, és hogy megfelelő frissítést fognak adni. Ezenkívül magamra számíthatok, és próbálok magammal vinni frissítőket a kerékpáron és a futáson.
Az itthoniak közül kikre fogsz gondolni a verseny órái alatt?
Egy ilyen eredmény sosem egy ember siker. Ehhez nagyon sokan hozzájárultak. Így elsősorban nekik szeretném megköszönni azzal, hogy végigmegyek, és képviselem őket a versenyen. Itt fel tudnék sorolni egy hosszú listát, hogy kik azok, akik segítettek ebben. A weboldalamon már megtettem. Lélekben ott lesznek velem, és ez a tudat biztosan előre fog hajtani.
A triatlon egyrészt egyéni sport, másrészt nagyon is közösségi: itt nemcsak a klubodra gondolok, de például az edzésonline fórumára is, ahol sok sportoló követi a bejegyzéseidet, interjúidat. Mennyit számítanak az ő tanácsaik, biztatásuk?
Valóban így van, ahogy mondod. Ugyan egy egyéni állóképességi sportról van szó, mégis a közösség erejéből építkezik a versenyző. Ha nem lenne egy ekkora csapat mögöttem, mint a Polythlon, akkor biztosan nem sikerült volna. Nagyon nagy motiváció és hajtóerő ez. Nemcsak a tudat, hogy amikor versenyzek, majd követni fognak az interneten, hanem a támogatás is, amit a felkészülés nehezebb pillanataiban adnak. Örülök, hogy egy ilyen csapat vezetőedzője lehetek, mint a Polythlon. Így sokkal könnyebb lesz végigmenni, hiszen képzeletben lökni fognak hátulról a többiek.
A fotókat Kis Gyula bocsátotta rendelkezésünkre.
