Az 5vös5 km futóverseny után beszélgettünk az olimpiai negyedik helyezett női vízilabda válogatott bekkjével, Menczinger Katával. Az olimpikon az ELTE-s rendezvényt és londoni teljesítményét is értékelte.
Milyennek találtad az 5vös5-öt?
Elsősorban köszönöm szépen, hogy itt lehettem ezen a sporteseményen. Nagyon élveztem, bár eléggé el is fáradtam. Ennek ellenére nagyon jó volt, a szervezés pedig szintén megérdemli a dicséretet. Örülök annak is, hogy sok-sok ismerős arcot láthattam.
Az olimpia már másfél hónapja véget ért. Hogy telnek a napjaid a játékok óta?
London után volt egy két és fél, három hét pihenő, ami nagyon jól sikerült. Ezt főleg a családdal és a barátokkal töltöttem. Két hete kezdtem el edzeni a klubomban.
Fiatal csapatotok kellemes meglepetést okozott az egész országnak. A dobogó csupán egy hajszálon múlott. Mennyire vagy elégedett a válogatott teljesítményével?
Tulajdonképpen kettős érzés van bennem. Egyrészről szépnek látom ezt az eredményt. Főleg annak tudatában, hogy a tavalyi világbajnoki kilencedik hely után ez az olimpiai negyedik helyezés nem kis előrelépés. Viszont ha azt nézem, hogy ez a csapat mire képes, és mi van még benne, akkor egy kicsit szomorú vagyok.
Merész András szövetségi kapitány többnyire a védelemben számított rád. Bár az oroszok elleni meccs hamar véget ért számodra a személyi hibák miatt, azért kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottál. Miként értékeled saját magadat?
Én úgy gondolom, hogy amiért kivittek engem bekként, azt a feladatot megpróbáltam maximálisan ellátni. Ez véleményem szerint egész jól sikerült. Sajnos a bírók sokszor úgy ítélték, hogy túl szabálytalan voltam, így kiállítottak. Továbbá többször ki is pontozódtam az olimpia alatt, de egy bekknek ez a feladata.
Mi volt a legjobb vízilabdához köthető élmény az olimpián?
Az összes mérkőzésünk fantasztikus élmény volt. Különösen az, amikor belépsz az uszodába, és a lelátó felén magyarok ülnek, akik egyszerre üvöltik, hogy „Ria, Ria Hungária!” és „Hajrá magyarok!”. Most is kiráz a hideg ha rágondolok, csodálatos érzés. Amit mégis kiemelnék, az oroszok elleni meccs lenne, amikor bejutottunk a négy közé. Az hatalmas élmény volt.
És a legjobb nem vízilabdához köthető emlék?
Mi úgy mentünk ki a csapattal, hogy saját magunkra koncentrálunk. Csupán az utolsó három napban volt lehetőségünk más sporteseményre ellátogatni. Kézilabdán voltunk kint, amikor a harmadik helyért játszottak a fiúk, de sajnos ők is negyedikek lettek.
Mik a jövőbeni terveid klub szinten?
Jelenleg a dunaújvárosi csapatban játszom, akikkel jó lenne az első négyben végezni a bajnokságban.
És a válogatottban?
Először is szeretnék továbbra is a csapatban maradni, illetve további sikereket elérni. A gárda jó része még fiatal, és a szakemberek szerint 2016-ra, Rióra érhetünk be. Bízom benne, hogy onnan már éremmel térünk haza.
Végezetül, mi köt téged az ELTE-hez?
Igazából most már semmi, ugyanis idén diplomáztam rekreáció szakon, de erre a futóversenyre szívesen vállaltam még a felkérést, mint régi ELTE-s.
Fotó: Simó Szabolcs
