„Sport nélkül ma nem ilyen ember lennék”

Kemény edzések között szakított ránk időt Magyarország egyetlen triatlonista londoni résztvevője. Kovács Zsófiát a felkészülés mellett az élsportolói életvitel hatásairól, az ELTE-n folytatott jogi tanulmányairól és jövőbeli terveiről kérdeztünk.

Edzés előtt vagy után, esetleg két edzés között jársz éppen?

Kettő között. Már túl vagyok a reggeli úszáson, és vár még rám délután egy kerékpáros edzés.

Hogy sikerült az olaszországi magaslati edzőtábor? Egy wellness-centrumban tartottátok az úszásokat. Van ilyenkor lehetőség  kikapcsolódásra gondolni?

Jól sikerült a tábor. Valóban egy wellness központban voltak az úszóedzések, de mi nem vettük igénybe a szolgáltatásokat. Kedvezményes belépődíjat kaptunk, és úgy állapodtunk meg az uszoda vezetőjével, hogy csak a 25 m-es medencét használhatjuk. Az ilyesfajta kikapcsolódást – szauna, jacuzzi – egyébként, ha van lehetőség, szívesen igénybe vesszük. Másfajta lazításra nem nagyon van lehetőség, a nyaralás és pihenés csak a versenyszezon után következik, fesztiválokra nem járok, az edzőim nem nagyon örülnének neki. De talán idén mindhárom belefér majd az olimpia után.

A sport, az iskola és az egyéb mindennapi teendők összeegyeztetése maga után vonja a fiatal gyerekek korai érését, megkomolyodását. Segített neked a sport?

Nekem sokat segített, azt hiszem, a sport nélkül ma nem ilyen ember lennék. A magánéletben és a tanulásban is pozitívan hat a sportolói hozzáállás. Egy vizsgánál például nem adom fel olyan könnyen, a végsőkig küzdök a jó eredmény elérése érdekében. Egyébként a gyerekek sportolásával kapcsolatban van egy sztereotípia, miszerint az élsportoló gyereknek nincs szabadideje és gyerekkora. Szerintem ez nem feltétlenül igaz, ha a gyerek jó társaságban van, akkor ugyanolyan jól el tudja tölteni a szabadidejét, mint mások. Nekem például a triatlon nagyon sok jó élményt, emléket adott.

Mi az, amit viszont megnehezít a sport? A tanulás az olimpia miatt kicsit háttérbe szorult az elmúlt időszakban. De a verseny után visszakerülsz ebbe a mókuskerékbe is…

Ez igaz, tényleg sokkal nehezebb egyetemre járni a sport mellett. Ráadásul a triatlon elég időigényes sportág, napi 2-3 edzés mellett nehéz tanulni, és ha valaki komolyan csinálja, sokat kell utazni, edzőtáborba járni, ami szintén nem tesz jót a tanulmányoknak. Ezért is döntöttem úgy, hogy a tavalyi félévet passzíválom, majd az olimpia után a tanulás lesz az első.

A jogi kar kiválasztása mennyire volt tudatos? Jogász diplomáddal vagy esetleg a sporttal tervezel a jövőben is?

Tudatos volt. Ebben az is segített, hogy édesanyám jogász, így pontosan láttam milyen hivatás ez, ő el tudott látni tanácsokkal, megosztotta velem a tapasztalatait. Mindenképpen jogászként szeretnék dolgozni a jövőben, mert tetszik ez a pálya, és tudjuk, hogy Magyarországon profi sportolóként megélni nagyon nehéz. Nem mondom, hogy lehetetlen, de azért én több lábon szeretnék állni. Az ember nem élhet örökké abból, hogy egykor jó sportoló volt.

Tanáraid ismerik sportteljesítményeidet, eredményeidet?

Előbb vagy utóbb megismerik, mert amikor kivételes tanrendet kérek, akkor az első órán megbeszélem velük, miért is kérem, hányszor tudok bejárni, milyen feltételekkel hiányozhatok az órákról. Megértőek és nagyon segítőkészek, de nem kivételeznek velem, rám is ugyanazok a szabályok érvényesek, mint másokra.

És a sportot magát ismerik? Tudják-e, mi az a triatlon?

Tudják, sőt volt egy olyan tanárom is, aki már járt triatlon versenyen és teljesen el volt ragadtatva, hogy milyen kemény sportot űzök.

Egyik interjúdban említetted, hogy a nagyszerű hangulat miatt döntöttél a triatlon mellett az atlétika kárára. A három szám alatt sok minden megtörténhet, valóban izgalmas sportágról beszélhetünk. Mégis, itthon még mindig népszerűsítésre szorulna ez a sportág. Így látod ezt te is?

Igen, tényleg lehetne népszerűbb is. Viszont azt is látom, hogy külföldön, ahol nagyon népszerű, milyen körülmények vannak. A triatlon költséges sportág, emellett nagyon időigényes is. Magyarországon, ha valaki tud is a triatlonról és lenne kedve elkezdeni, akkor sem biztos, hogy az anyagi feltételek adottak. A versenyek tényleg jó hangulatúak és barátságos a közeg, ennek ellenére itthon évek óta ugyanazok az emberek triatlonoznak. Sajnos sok fiatal abbahagyja, mert a triatlonban nem látnak perspektívát, így inkább a tanulást választják. A kettőt együtt- tisztelet a kivételnek- kevesen vállalják be.

Te miért kezdtél triatlonozni? Hogy kerültél kapcsolatba ezzel a sporttal?

Engem szüleim vittek le 8 éves koromban edzésre, mert nagy volt a mozgásigényem, és látták, hogy az alkati adottságaim is jók a futáshoz. Aztán a fent említett jó közeg és a kisebb sikerek ott tartottak. Visszatekintve pozitívnak értékelem azt is, hogy a triatlon egyfajta szigorú időbeosztásra késztetett. Mindig adott volt, hogy mit kell csinálnom, sosem unatkoztam.

Mi segít a koncentrálásban a verseny előtt, edzéseken?

Elég sok minden tud segíteni. Járunk sportpszichológushoz, aki segít rendezni a versennyel kapcsolatos gondolatainkat, valamint megtanít minket az autogén tréning technikájára. Az utóbbihoz sok türelem kell, ami sajnos nem az erősségem.

Az olimpia legharcosabb kvótaszerzési rendszere a triatloné. Így egy igen erős mezőnnyel lehet számolni. Londoni szereplésedről jósolsz nekünk valamit?

Elég erős mezőny lesz, és, mint minden versenyen, itt is egy tisztes helytállás a cél. Helyezést nem szeretnék és nem is tudok mondani, de azt elárulom, hogy a mezőny első felében  szeretnék végezni.

Ilyen szigorú pontrendszerrel meddig lehet olimpiai szinteken űzni ezt a sportágat? Hány olimpia egészséges, lehetséges a triatlonban véleményed szerint?

Ezt igazából nem lehet megmondani, senki sem tudja. Ameddig a szervezet engedi. A triatlon élmezőnyében a húszévesektől kezdve a negyvenévesek is megtalálhatóak. Sokan egyébként megszokják ezt az életstílust és nehezen tudnak visszamenni a „civil életbe”. Van, akinek ez lesz a negyedik olimpiája és Londonban is jó esélyekkel indul. A legjobb magyar példa erre Kuttor Csaba, aki három olimpiára jutott ki. Ez igen tiszteletreméltó.