Lost in Bp.

Budapestet választották Városismereti Csapatversenyük helyszínéül az ELTE-BEAC túrázói. Kiderült, a belváros is tartogathat megoldhatatlan fejtörőket, eltévedni sem lehetetlen az ismerős terepen.

Szemerkélő esőben, nagykabátban és túrahátizsákkal felszerelve találtam a Városismereti túrán induló 24 versenyzőt és az esemény maroknyi szervezőjét péntek délután, a Március 15. tér melletti árkádok alatt. A szabályok ismertetése és a csapatok véletlenszerű kisorsolása után kétperces szünetekkel el is rajtoltak a 3 fős különítmények, egy sokuk számára 4 órásnál is hosszabbra nyúló városi bolyongásra.

A harmadik

Már a start előtt a Vörösmarty tér felé vette az irányt Turi Zsolt, a természetjáró szakosztály sportösztöndíjasa, ki is használtam az alkalmat, hogy eddig végzett munkájáról faggassam. Zsolt ősz óta látja el az egyetemi kapcsolattartó feladatát, ez idő alatt eltésekkel vett részt a Pilisben tartott Eötvös Emléktúrán és a Hárshegy körüli Monoton Minimaratonon. Utóbbi során 3 km-es köröket rónak a résztvevők kifulladásig, az októberi eseményen az ELTE-BEAC színeiben indulók 100 kör teljesítését tűzték célul maguk elé. Végül 16 nevezett versenyzőnk 116 körrel zárta a napot.

A Városismereti túra tehát a harmadik Zsolt vezetésével zajló eltés esemény, melyet ezúttal Budapestet jól ismerő segítőivel szervezett. Az indulók nagyjából harmada új sportoló a szakosztályban, a csapatok véletlenszerű sorsolása épp azt a célt szolgálja, hogy ők is megismerkedjenek a régi harcosokkal. A tér előtt én is vizsgázhattam az első feladatból, a Váczi-kapu három köztéri nyomát kellett felismernem. A két emléktábla még viszonylag könnyen kiszúrható, a kapu egykori helyét jelölő fehér kövezés felismerése már nehezebb feladat. Az első állomás főnöke aztán elfoglalta helyét egy „ölelésnél nem vastagabb, fekete oszlop” mellett. Bizony, a túrázók ezen a napon nemcsak végső céljukkal nem voltak tisztában, még azt sem tudták pontosan, a megadott terület melyik részén lesz következő állomásuk.

Törzsi szerveződések

A 24 indulót 8 háromfős csapatra osztották a szervezők, a hét magyar törzs nevét viselő kompánián kívül még a Jász szállt harcba a végső győzelemért. A csapatoknak tényleg fogalmuk sem volt a túra végcéljáról, a hét állomás mindegyikén egy borítékot kaptak a következő célpont megjelölésével. Minden megállónál feladatok vártak rájuk, ezek hiányos teljesítése esetén büntető percekre számíthattak. A feladatok megoldása közben praktikus ismeretekre is szert lehetett tenni Budapestről, a legkitartóbbak megtudhatták, milyen névre hallgatnak a Budavári Siklók, és hogy miért égnek éjjel-nappal a Király lépcső lámpái. A túra a Vörösmartyról a Lánchídon át a Halászbástyához és a Mátyás-templomhoz vezetett, ezután a Döbrentei téren keresztül a Feneketlen-tóval szemközti Szent Imre plébánia elé érkeztek a versenyzők. Ha pedig kitalálták a túra végállomását, már igazán könnyű dolguk volt, az ismerős Lágymányosi földgömb előtt ünnepelhették célba érkezésüket.

A győztes 3 óra 15 perces eredménnyel a Jász csapata lett, második helyre a Nyék jött be 04:05-tel, harmadik helyen a Keszi csapata végzett. A bronzérmesek este 10 után értek célba, ám minden feladatot megcsináltak, és 15 perc jóváírást is kaptak a Gellért-hegy megmászásáért, így lettek jók a dobogóra.

Utolsókból lettek

Az éttermi vacsora és az almás pite boldog tulajdonosa a Jász csapat három tagja, Földes Zsuzsi, Turi Zsófia és Szerencsi Balázs lett. A csapat utolsóként rajtolt, és jóval a többiek előtt végzett minden feladattal. Nagy fölénnyel nyerte tehát a versenyt, ami különösen annak fényében meglepő, hogy a három tag mos találkozott először, ráadásul egyikük sem vett még részt eltés szervezésű túrán. Ez a három óra egymással és a természetjáró szakosztállyal is összehozta őket. Földes Zsuzsi – aki mellesleg a TTK HÖK sportbiztosa – az Online-nak elmondta, a legnehezebb talán a Várba való feljutás volt a csúszós talajon, de egy-egy helyszín megtalálása is gondot okozott. A legmókásabb esetben egy étteremről kellett volna kideríteniük, hogy melyik borház termékeit árulják, de rossz helyen kopogtattak, és a pincér meglehetősen furcsán nézett szokatlan kérdésük láttán. Földes Zsuzsi szerint ezek a bakik is csapatösszekovácsoló erejűek lehetnek, a sportbiztos kiemelte, ha ideje engedi, további eltés túrákon is szívesen részt venne.

Turi Zsolt a verseny után elmondta, bár az idővel kicsit elszámították magukat, sokaknak tetszett a játék, így tavasszal mindenképpen számíthatunk folytatásra. „Budapestnek szerencsére annyi arca, annyi története van, hogy mindig lesz mit fölfedezni – mondta sportösztöndíjasunk. Bátorítani fogom a mostani játékosokat, hogy közülük kerüljenek ki a legközelebbi szervezők, hisz így maradhat a játék változatos, érdekes, és meglepő fordulatokkal teli.”

Teczár Szilárd
ELTE Online

Illusztrációk forrásai:
http://www.flickr.com/photos/dungodung/
http://www.flickr.com/photos/og2t/