A hastánc elsősorban a finom mozgásokat kedvelő lányok kedvéért indult az ELTE-n. Én mégis férfiként, Fülöp Zsófia rovatvezető kollégámmal látogattam el a táncosok edzésére. Sport testközelből 4.
Diáktüntetés után érkeztünk a Mérnök utcai Sporttelep tükrös termébe, kicsit tartottunk is tőle, hogy a „hoffmannrózsás” szóviccek és népdal-átköltések után nem lesz hova fokozni a hangulatot, de a hastánc ezt a feladatot is megoldotta. A női öltözőben összesúgtak a lányok, mégis gyorsabban alkalmazkodtak a számukra is új helyzethez, hogy egy fiú is részt vesz az edzésen, mint ahogy én megszoktam, hogy táncolnom kell. Igazán furcsán a folyosón sétálgató sportolók néztek rám, akik a nyitott ajtón bekukucskálva rendre megmosolyogták feltehetően nem éppen kecses mozdulataimat.
A bemelegítő nyújtás kifejezetten jól jött az előző napi duatlon edzés után, és az arab dallamok is megnyugtatóan hatottak egy nehéz nap zárásaként. Maga a hastánc már korántsem a pihenésről szól, az első lépésektől kezdve egyértelmű volt, hogy itt erős koncentrációra és megfeszített izommunkára lesz szükség. Minthogy utoljára a szalagavatómon táncoltam értelmesen, most eléggé meglepett, milyen élesen kell figyelnem testrészeim mozgásának összehangolására. Mire többszöri próbálkozás után jól megcsináltam egy lépést, általában teljesen tönkrement a kéz- vagy fejtartásom. Persze a hastánc nem puszta szellemi munka, az izmokat is keményen megdolgoztatja. És nemcsak a hasat, ahogy a legtöbben gondolják. Legalább ugyanilyen fontos a megfelelő lábmunka, sőt, ha helyesen tartod a kezed, egy kiadós edzést még az ujjaidban is megérzel. A hasizmok formálása mellett a hastánc felel az egyensúlyérzékért, és a szép, nőies tartásért is.
Ági – aki fiatalabbakat és idősebbeket is oktatott már – úgy véli, az egyetemista évek optimálisak a hastánc elkezdésére. E kérdésben én nem foglalnék állást, ugyanis nem láttam egész végig magamat a tükörben, azóta pedig relatíve kevesen említették, hogy milyen szép nőies a tartásom mostanában, ami jobban belegondolva, nem is akkora baj. Azt viszont elmondhatom, hogy Zsófi, aki jelenleg is aktívan salsázik, sokkal jobban csinált mindent az edzés vége felé, mint az elején. „A hastánc számomra eddig egy bájos, nőiességet árasztó táncnak tűnt, de sosem gondoltam rá igazi sportként. Az edzés után azonban már látom azt a megfeszített kemény munkát, ami a kecses mozdulatok mögött van. Nagyon ügyetlennek éreztem magam, a lányok mégis biztattak, hiszen a legfontosabb az egészben, hogy igazán jól érezd magad” – mondta az Online Kultúra rovatának vezetője.
Ági szerint a lányok is rengeteget fejlődtek pár hónap alatt, már van egy majdnem kész koreográfiájuk is, amit többször végignézhettünk. Ha minden jól megy, hamarosan ti is megcsodálhatjátok hastáncosainkat sportversenyek szüneteiben és különféle egyetemi rendezvényeken. Ráadásul olyan kis aranyosan csináltam végig a foglalkozást, hogy az esetleges férfi-szerepet készségesen felajánlották nekem a lányok.
És nem ez volt az egyetlen nagyra értékelhető gesztus! Az edzés végén Ági csak az én kedvemért
húzta elő tarsolyából az arab férfitánc és a hastánc találkozásából született saidi stílus lépéseit. Ez a pattogósabb mozgás még akkor is jobban feküdt, ha a tánc nélkülözhetetlen elemét, egy hosszú rúd forgatását csak imitálni tudtuk.
Az edzés után egy kiváló hangulatú fellépőruha-bemutatóval váltunk el egymástól. Jó volt csatlakozni ehhez a kellemes társasághoz, de férfiként talán mégiscsak jobb volt nézni őket. Reméljük, pár hónap múlva egyetemi fellépéseiken is ott állnak majd a férfiak.
(A hastánc edzést október 27-én teszteltük Sport Testközelből cikksorozatunk részeként.)
Teczár Szilárd
ELTE Online
Fotók: Radványi Zsolt
Special thanks to Fülöp Zsófia
