Október 21-én az ELTE Savaria Egyetemi Központ díszterme adott otthont a Gyermekjóléti Alapítvány, a Gróf Apponyi Albert Kör, a Megújuló Oktatásért, Nevelésért Mozgalom és az ELTE BDPK Történelem Tanszék közös rendezésű országos konferenciájának, amelynek legfőbb szervezője dr. Cierna Lubica főiskolai docens volt. Az esemény témáját a Trianon utáni oktatás- és kultúrpolitika adta, különös tekintettel gróf Klebelsberg Kuno munkásságára.
Szerző: Kis-Kádi Anna
A Konferencia – melynek házigazdai teendőit dr. Cierna Lubica, az ELTE BDPK Történelem Tanszékének főiskolai docense látta el – 10 órakor vette kezdetét. Lenkai Nóra, az ELTE SEK rektori biztosa beszédében méltatta Klebelsberg Kuno munkásságát, majd kiemelte: a családias légkörű Savaria Egyetemi Központ Klebelsberg nyomdokain halad, hiszen egy vidéki tudományos központként jött létre. Horváthné dr. Molnár Katalin, a BDPK igazgatóhelyettesének köszöntőjét követően a Konferenciát Rátz Ottó, a Magyar Köztársaság Bronz-és Érdemkereszt-díjas, Innovatív Oktatásért-díjas mesterpedagógus, szaktanácsadó, tanügyigazgatási szakértő, igazgató, a társszervező Gyermekjóléti Alapítvány elnöke nyitotta meg. Beszédében kiemelte: Klebelsberg Kunora még a határon túli magyar területeken is tisztelettel emlékeznek munkásságának köszönhetően, azonban – hangsúlyozta – nem lehet elmenni szó nélkül az államférfi nemzeti, keresztény értékei mellett sem.
Az előadások sorát dr. habil. Ujváry Gábor főiskolai tanár és intézményvezető, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár Horthy-kori Kutatócsoportjának vezetője kezdte, Klebelsberg és Magyarország kulturális konszolidációja című előadásával. A kultuszminiszer életrajzának ismertetésén túl Klebelsberg iskolapolitikájáról, belügyminiszteri munkásságáról, a népiskolák programjáról, valamint a „kultúrharcról” beszélt. Többek között kiemelte, hogy Klebelsberg Kuno egy olyan országban kezdte meg működését, melyet a trianoni békediktátum után életképtelennek ítélt meg a nagyvilág. Klebelsberg éppen ezért „kultúrharcát” honvédelmi harcnak tekintette. A célja az volt, hogy a kultúra segítségével bebizonyítsa a világnak, mire képes a magyarság, illetve a kultúra fegyverével vette fel a harcot a bolsevizmus terjedésével szemben. Miután az ország területe a harmadára csökkent, Klebelsberg azért küzdött, hogy a magyarságot kulturális szinten emelje fel; innen származik a „kultúrfölény”-elve. A népművelés terén fontosnak tartotta, hogy európai látókörű magyar értelmiséget neveljen ki. Klebelsberg tevékenységének köszönhetően a Csonka-Magyarországon több iskola jött létre, mint a dualizmus kori, háromszor nagyobb területű királyságban.
A folytatásban dr. habil. Pilkhoffer Mónika, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi docensének előadása következett dr. Cierna Lubica felolvasásában. Előadása a Klebelsberg és az „árva leány”. Az Erzsébet Tudományegyetem a két világháború között címet viselte. Az Erzsébet Tudományegyetem azért kapta az „árva leány” jelzőt, mert rövidesen azután, hogy Pozsonyban megnyitotta kapuit, a város cseh megszállás alá került, és az egyetemet csehszlovák állami tulajdonnak nyilvánították. Az Erzsébet Tudományegyetemet Budapestre menekítették, majd végül Pécsre költöztették. A megcsonkított ország számára új kihívást jelentett, hogy az utódállamok területére került egyetemek számára Magyarországon találjanak helyet, ahol tovább működhetnek.
Miután megismertük az Erzsébet Tudományegyetem történetét, dr. Katona Attila, az ELTE BDPK Történelem Tanszékének egyetemi docense tartott előadást „…a megújhodás a nagy probléma a nemzet belső ölében”. A Vasmegyei Iskolánkívüli Népművelési Bizottság Munkájáról (1926–1931) címmel. Előadásából Klebelsberget mint államférfit ismerhette meg a közönség. Klebelsberg Kuno reformkonzervatív, azaz „fontolva haladó”, „értékkonzevatív” politikus volt. Ütemes reformokban gondolkodott. Az embereket társadalmi hasznosságukra nézve „pozitív” és „negatív” kategóriákba sorolta. Klebelsberg Kuno nagy terve, a nyolcosztályos népiskola anyagi okokból nem válhatott valóra; a szülők sokszor nem tudták nélkülözni a gyerekek munkaerejét, így gyakran nem engedték el őket iskolába. Ám Klebelsbergnek köszönhetően terjedt az iskolán kívüli népművelés, mely a korszak fontos jelensége volt. A politikus célja az állampolgári nevelés volt, melynek értelmében a felnövekvő generációt a kötelességekre és a kötelezettségekre kell felkészíteni.
A Konferencia végéhez közeledve dr. Pintér Gábor, a Gartáért Alapítvány elnökének előadása következett Klebelsberg Kuno valláspolitikája címmel. Előadása elején kiemelte: mivel a trianoni határok az egyházmegyéket is szétszakították, a revízió tekintetében az állam és az egyház érdekei összefonódtak. Arról is említést tett, hogy a trianoni békediktátum kapcsán egyedül a Vatikán állt hazánk mellé. Emellett kiemelte Klebelsberg mélyen gyökerező katolikus hitét is. A kultuszminiszter úgy vélte, az államnak szüksége van a katolikus egyházra. Kultúrpolitikájában azonban mindhárom történelmi egyháznak szerepet szánt, szerinte a felekezeti „versengések” helyett a megegyezést kell keresniük. Klebelsberg Kuno nagy hangsúlyt fektetett az egyház világnézeti felelősségére is, hitt az egyház megtartó erejében.
Az előadások sorát Popovics Béla helytörténész, a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola, illetve a Munkácsi Szent István Líceum tanárának Kárpátalja művelődéstörténete Trianon után című prezentációja zárta. A Magyar Örökség-díjas történész előadásából megtudhattuk, hogy Klebelsberg Kuno hitt a „minőség forradalmában”, abban, hogy a magyar nemzetet meg lehet menteni, fel lehet emelni. Ez a büszkeség, a helyes nemzeti önérzékelés azonban nem irányulhat más népek ellen. Az előadó kárpátaljai magyarként maga is gyakran szembesült a magyar identitás, a magyar múlt eltörlésére irányuló törekvésekkel. Arról is beszámolt azonban, hogy a lerombolt emlékműveket, ha kellett, többször is újraépítették. Majd említést tett Kárpátalja magyar kulturális és történelmi hagyatékairól: például itt található Dobó István munkácsi vára, itt élt Ilosvai Selymes Péter, itt áll Huszt vára, valamint számos honfoglaláskori sírt tártak fel, stb. Emellett fontos megemlékezni a kárpátaljai Árpád-kori templomokról, és arról, hogy az északkeleti nyelvjárás vált a magyar irodalmi nyelvvé. Popovics Béla beszámolt még a kárpátaljai magyarság harcairól, amelyeket az identitásuk megőrzésért vívnak, így az iskolák megőrzéséért is. Ennek a sport is fontos eszköze, ezért hozták létre a Szent László Vándorkupát. A helytörténész számos felemelő példával zárta előadását, például említést tett az első világháborús sírok felújításáról, amely a kárpátaljai magyarság tevékenységének köszönhető, illetve azon munkácsi emlékhely létesítéséről, ahol Feszty Árpád A magyarok bejövetele című körképe hátterének vázlatát készítette; ahol összehasonlítható a körkép és a Munkács környéki táj.
Az eseményen közreműködött Szakály Vanda Mirabella harmadéves tanító szakos hallgató, aki gyimesi népdalokkal örvendeztette meg a közönséget. (Felkészítő tanára dr. Pozsonyiné Falusi Ildikó főiskolai docens volt.) Horváth István többször is tárogatón játszott, Molnár Gusztáv színművész pedig irodalmi betétekkel színesítette a programot.
Kiemelt kép: Kleinhappel Miklós/ELTE SEK
