A 2020-as év igazán nehéz helyzet elé állított minket: be lettünk szorítva a lakásaink falain belülre, elszakítva a családtagjainktól, barátainktól. Sokunk belekezdett a régóta porosodó könyvébe, a folyton halogatott sorozatokba, vagy a szekrény tetején elfelejtett puzzle-k kirakásába. Négyen pedig az ELTE SEK-et képviselve egy igazán grandiózus projektben vettünk rész.
A színészek, az énekesek és a bloggerek dalokat énekelnek fel a saját otthonukban hálát adva mindazoknak, akik nem maradhatnak otthon, számunkra pedig erőt adva, hogy könnyebb legyen a karantén. A Vates project ezzel ellentétben nem a zenét, hanem az irodalmat hozta el a nappalinkba.
Ahogy a nevük is hirdeti, küldetéstudatuk van. Kultúrforradalmat, közösségi mozgalmat tűztek zászlajukra, ami valódi tartalmat és jelentést visz a mindennapokba. Ezért is indították el a közösségi médiában kezdeményezésüket, amit nagyon hamar siker övezett. Termékeik a magyar irodalom legendás alakjairól szólnak. A kultúra és az öltözködés lényege – ahogy ők tartják –, hogy azt osszuk meg és rakjuk ki, ami fontos nekünk. A Vates ebben híd – és egyben közösség is.
Eleinte egy unaloműzőnek szánták azt az akciót, amit március közepén hirdettek meg a Facebook-oldalukon. A terv a magyar irodalom egyik legszebb alkotásának, Petőfi Sándor János Vitézének elszavalása volt. A mű 27 énekből és 370 versszakból áll; úgy gondolták, az összevágott videóban ezt a 370 versszakot 370 ember szavalja majd el.
A felhívás rövid időn belül nagy érdeklődésre tett szert: alig pár óra alatt elkelt az összes versszak, sokan pedig már nem is jutottak szerephez a videóban. Számukra a Vates project azt üzeni, hogy ne csüggedjenek, hiszen Homérosz Íliásza például még mindig ott van, és csak arra vár, hogy ismét összefogjunk és alkossunk.
De miért is a János Vitézt választották? „A mű mindannyiunk emlékezetében mélyen ott él – és nemcsak azért, mert az iskolapadban mindannyian találkoztunk vele, hanem azért is, mert a története és a kifejezésmódja is kiemelkedő értéket képvisel” – írta a videó alá Bárány Bence slammer, a Vates egyik megálmodója.
A jelentkezések beérkezése után pedig mindenki hamar meg is kapta a hozzá tartozó versszakát, amit fel kellett mondani videóra, majd elküldeni az ötletgazdáknak. A nagy munka csak ezután következett számukra. A rengeteg beérkezett videó rendezésében, Bence társa, Csányi Péter nyújtott segédkezet; a vágás és a szerkesztés pedig Földes Máté kiváló munkája volt.
A Vates grandiózus közösségi megmozdulása egyfajta unaloműzőként indult el ebben az új, szokatlan időben, aztán költészet napi virtuális sokadalom lett belőle. Egy ilyen volumenű projekt ugyanis jól tükrözi, hogy az irodalom továbbra is él és összeköt mindnyájunkat – ahogy egyetemünk négy hallgatóját is összekötötte az irodalom szeretetével, most pedig egy szintet lépve, az arcunkat is adtuk a remek kezdeményezéshez.
A projektben résztvevő másodéves ELTE SEK-es hallgatók: Eremiás Ildikó, Kovács Anna, Görög Alexandra, Kővári Dorottya
A projektben való részvételéről Kovács Anna, másodéves magyar–angol szakos hallgató mesélt röviden.
– Mi volt az első gondolatod, amikor megláttad a kezdeményezést? Természetes volt számodra az első pillanattól fogva, hogy jelentkezel?
– Az első gondolatom talán az volt, hogy ez egy remek kezdeményezés. Annak ellenére, hogy nem szívesen nézem saját magamat a képernyőn, illetve sosem szerettem például ünnepségeken szerepelni, magamhoz képest gyorsan eldöntöttem, hogy jelentkezni fogok. Ebben egyébként szerepet játszottak a szaktársaim is, hiszen a lelkesedésük rögtön összeadódott.
– Milyen érzés volt szerepelni, majd viszontlátni magad a kész videóban?
– Nagyon jó érzés volt részese lenni ennek a projektnek. Örömmel tölt el, hogy egy kis rövid felvétel elkészítésével én is hozzájárulhattam a nagy egészhez. Ebben a szokatlan időszakban, amiben most élünk, különösen fontosnak tartom az ehhez hasonló kezdeményezéseket.
– Hatalmas érdeklődésre tett szert a kezdeményezés alig pár óra alatt. Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka?
– Az, hogy ennyire gyorsan „elkapkodták” a versszakokat, mutatja a Vates rohamosan növekvő népszerűségét, valamint azt, hogy mennyire könnyedén meg lehet mozgatni több száz embert egy értékes felhívással. Ezért (is) szeretem a Vates munkáját: nemcsak egy identitásalapú márkát hoztak létre, hanem egy közösségi mozgalmat is. Pontosan ezt bizonyítja ez a 370 ember részvételével készült kisfilm az örök, magyar klasszikusról, a János vitézről.
Reméljük, jövőre is készül hasonló kihívás és megemlékezés a költészet napja alkalmából. Külön öröm lenne, ha akkor már mi is többen képviselhetnénk egyetemünket – vagy akár egy hasonló, saját projektbe kezdenénk.
A szombathelyi hallgatók a 20. ének egy-egy versszakát mondták fel; 1:00:37-től láthatók és hallhatók.
