A mai napon – azaz április 11-én – ünnepeljük a magyar költészet napját. Azon a napon, amikor annak idején, 1905-ben József Attila megszületett. Ennek a nemes napnak az alkalmából ízelítőt adunk nektek az egyik legkiemelkedőbb magyar költőnk életéből. Érdekel titeket, hogy mit gondoltak róla és műveiről kortársai? Cikkünkből ezt is megtudhatjátok.
„József Attila karakán, gyöngéd, izgága, emberi, mérges, ellágyuló, komoly és humoros lélek” – ez írta róla nagy szeretettel Kosztolányi. Nézzük hát, mit érdemes tudni erről a bizonyos gyöngéd, mérges, ellágyuló és egyben komoly lélek életéről, a Baumgarten- és posztumusz Kossuth-díjas magyar költőnkről, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakjáról.
Szokták mondani, hogy „jól elbánt az élet szegény József Attilával”. Nos, igazság szerint, nem véletlenül terjedt el ez a közgondolatban. Félárva gyermek volt, fiatal évei tele voltak lemondással és brutalitással. Azt reméli az ember egy ilyen szörnyűséges gyerekkor története hallatán, hogy a felnőtt élet egy kis könnyebbséget hozott, de sajnos ez nem igaz. Nagykorúvá válását követő éveiben haláláig úgy érezte, senki sem érti meg.
József Attila munka közben – Forrás: noklapja.nlcafe.hu
A Szegedi Tudományegyetem hallgatójaként tanárnak készült, viszont Tiszta szívvel című verse miatt Horger Antal professzor eltanácsolta a tanári pályától. József Attilában akkora nyomot hagyott ez az eset, hogy Születésnapomra című versében megörökítette kirúgását.
Szerencsére tanulmányait nem adta fel végérvényesen az eltanácsolás után: Bécsben hallgatott megannyi előadást, majd a párizsi Sorbonne-on tanult, ezzel tökéletesítve nyelvtudását. Ezen időszak alatt megismerkedett a kortárs német és francia költészettel, és azzal a híres költővel, aki később a legnagyobb hatást gyakorolta rá: François Villonnal.
Költészetén kívül József Attila műfordításai is rendkívül figyelemreméltók. Szívesen foglalkozott a szomszéd népek kortárs lírájával, illetve az általa igen kedvelt – a reneszánsz kor legszubjektívebb költőjének tartott – Villon műveivel egyaránt.
József Attila „csupán” költőként él az emlékeitekben? Pedig jó, ha tudjátok, hogy politikával is komolyan foglalkozott. Már külföldön is szimpatizált a kommunizmussal, majd Magyarországra hazatérve kapcsolatba lépett az illegális munkásmozgalommal.
Tanulmányi, költői és politikai pályáján kívül természetesen a magánélete is tartogat érdekes és szomorú történeteket az utókor számára: zaklatott privát élete tele volt érzelmi válságokkal, szerelmi féltékenységekkel. Híres szerelmei között jegyezzük Vágó Mártát, Szántó Juditot és Kozmutza Flórát is, de sajnálatos módon egytől egyig kudarcba fulladt kapcsolatok voltak ezek. Élete utolsó időszakában Flórát említjük párjaként, jegyeseként, akinek a költő barátai könyörögtek, menjen hozzá Attilához. Tizenegy hónapon keresztül tartott fájdalmas kapcsolatuk, melynek a költő halála vetett véget. A sors fintora, hogy József Attila halála után egyetlen nappal megérkezett Flórának a költő hozzá írt levele:
„Bocsásson meg nekem. Hiszek a csodában. Számomra csak egy csoda lehetséges és azt meg is teszem. Tudom, hogy szeretett, tudta, hogy szeretem. A többi nem rajtunk múlott. … U.I. Kérem, vasárnap ne jöjjön”.
Kozmutza Flóra, az utolsó nő József Attila életében – Forrás: wmn.hu
Kudarcos kapcsolatai ellenére – vagy épp ebből kifolyólag – egy dolog tagadhatatlan: megannyi gyönyörű szerelmes, fájdalmas verset, tökéletes művet hagyott hátra az utókornak.
Lelkét egzisztenciális félelmek terhelték, amik sajnos felőrölték idegrendszerét. Több tanulmány és hozzáértő ember foglalkozik azzal, mi zajlott le valójában a költő fejében; a legtöbben bipoláris zavart valószínűsítenek.
Az élet mindösszesen 32 évet adott neki, mégis a magyar költészet egyik legjelentősebb, legkiemelkedőbb, legkülönlegesebb alakja. A szocializmusban a kultúrpolitika proletárköltőként nagyra értékelte és emlékét, munkásságát a legnagyobbaknak kijáró tisztelettel ünnepelte.
A zavaros lelkiállapotú költő a balatonszárszói vasútállomáson egy vonat kerekei alá kerülve halt meg. Az, hogy öngyilkosság volt-e vagy egy véletlen baleset, azóta is vitatott.
„Drága barátaim, kik gondoltok még a bolonddal, nektek írok most, innen, a tűzhely oldala mellől, ahova húzódtam melegedni s emlékezni reátok. Mert hiszen összevegyült a novemberi est hidegével bennem a lassúdan s alig oldódó szomorúság. Emlékezzetek ott ti is, és ne csupán hahotázva rám, aki köztetek éltem, s akit ti szerettetek egykor.” 1937. nov.
Sok egyéb írása mellett ezen sorai is többekben azt az elképzelést támasztják alá, miszerint nem baleset következtében veszítette életét, hanem öngyilkos lett. Elég elgondolkodtató, hiszen utolsó verseiben búcsút vesz mindentől, mindenkitől, ahogy ebben a rövid írásában is, amit élete utolsó pár napjában vetett papírra. Akármi is legyen az igazság, talán sosem tudjuk meg.
A képen az a fantasztikus homokszobor látható, amit Tinnyén készítettek kettő évvel ezelőtt a költő születésnapjának alkalmából – Forrás: 168ora.hu
Halálának oka vitatott tehát, egy dologhoz viszont kétség sem fér: mindenkit megrázott váratlan eltávozásának híre. Ifjúkori barátja, Illyés Gyula szavai – melyek a Nyugatban jelentek meg – mindent elárulnak:
„Nem tudok most róla irodalmi szempontból beszélni. Félórája kaptam halála hírét, rögtön azzal, hogy emlékezzem meg róla itt a Nyugat hasábjaiban, azonnal, mert a lapok már nyomják. Még el se hittem, egész valómmal még meg sem érthettem s máris képviselnem kellene a gyászt. (…) A költő őbenne annyira megvetette a világ ál-valóságát, hogy ez az eredendően költői szemlélet végül érzékszerveit is meghódította”.
József Attila munkásságáról több kortársa is megemlékezett, köztük az a költő is, aki idén ünnepelte születésének 120. évfordulóját. Mutatunk nektek egy kis ízelítőt Szabó Lőrinc gondolataiból:
„A teljesen intellektuális alkotásmód irányában fejlődött egy harmadik, ugyancsak igen jelentős új magyar költő, József Attila. (…) Ideges ziláltság, éles naturalizmus, szeszélyes-ultramodern álomvilág, gyerekes virtuozitások és hetykeség, a dolgok logikája és személyiségének tisztázása utáni hősies vágyakozás e törekvés: Ez József Attila”.
Azt gondolom, Szabó Lőrinc zseniális pontossággal összegezte, milyen is volt az alkotó József Attila. Lássuk hát most Faludy György gondolatait, aki elmondta az olvasóközönségnek, melyik József Attila vers áll legközelebb a szívéhez, és miért.
„Nekem a második verse, a halála előtti második verse a kedvencem. Szóval, az, hogy Karóval jöttél, nem virággal… Hogy miért? (…) Amikor írta Attila, már őrült volt. Szóval nem ismerte meg nővérét. Nemhogy Német Andort, vagy Ignotust, vagy engemet megismert volna. És ennek ellenére a vers tökéletesen normális. Szóval olyan, hogy nem lehet látni, tudni, kitalálni és sejteni se, hogy ezt egy őrült ember írta. Gyönyörű, hogy ez lehetséges, hogy valaki teljesen őrült legyen, amikor verset ír, de teljesen józan a verse.”
Megdöbbentő és igencsak elgondolkodtató az, amire Faludy György rávilágított: versein egyáltalán nem mutatkozik őrültsége, és ez bizonyságot ad arról, milyen hatalmas alkotó volt József Attila.
A József Attiláról szóló gondolataink záróakkordja a József Attiláról kortársai címmel 1981-1989 között megjelent dokumentumfilm. Fehér György filmrendező eredetileg tizenkilenc részes televíziós dokumentumfilmjéről van szó, amiben többek között Zelk Zoltán, Déry Tibor és Vas István szólalt meg és mondta el gondolatait a költőről. Az alábbi videóban megtalálhatjátok a Zelk Zoltánnal készült, 1977-ben forgatott epizódot, amiben a jól ismert költő történetét azzal kezdi, hogy és mint ismerkedett meg vele.
Utoljára pedig Weöres Sándor nevét említjük. Érdekes József Attila tekintetében vele foglalkozni, hiszen nem több mint hét év volt köztük; Weöres Sándor huszonnégy éves volt a költő halálakor. Ekkor már több éve jelentek meg versei különböző folyóiratokban, lapokban, József Attilának haláláig pedig két önálló kötete is megjelent. Ennek alapján következtet az irodalomtörténet arra, hogy Weöres Sándor minden bizonnyal felfigyelt a fiatal költőre, noha nem tudunk túl sokat kettejük kapcsolatáról. Egy Weöres Sándor által írt levéltöredékből betekintést nyerhetünk abba, hogy híres költőinknek milyen kapcsolata volt egymással:
„Többször próbáltam József Attilával barátságot kötni és ez a szándék sose vált nyilvánvalóvá csaknem ellenséges vitáinkban. És emlékszem József Attila is szívből barátkozott volna velem: emlékszem ölelésnek induló kézmozdulataira, melyek félúton mindig abbamaradtak”.
Végül pedig – a cikk méltó zárásaként – József Attila utolsó fényképére című egyetlen versszaknyi alkotásával emlékezünk a magyar irodalom egyik legjelentősebb költőjére:
„A szemből, honnan minden ég kifolyt,
bánat, keserűség befele szédül.
Pókláb szalad péppé-vált teste nélkül
és egyhelyben kaszál a széttiport”.
Kiemelt kép: origo.hu
