Elolvasva a címet biztos felmerült bennetek, mi lehet a közös pont, a kapocs e három tevékenységben. Mostani interjúalanyom, a nyáron világbajnoki ezüstérmet szerző Lelkes András az, aki összefogja ezt a három, egymástól teljesen távol álló foglalkozást.
Szobrászatot tanultál a középiskolában, az egyetemen mégis rekreációs szakos hallgató lettél. Nem éppen egy csapásirány, miért döntöttél a váltás mellett?
Sokszor megkaptam és megkapom mai napig ezt a kérdést. Tudom, erős váltás, de annyira mégsem. Hadd magyarázzam el. Vizuális típus vagyok, ahogyan magam előtt látom a formát, amit meg kellene alkotni, és így vagyok a gyakorlatokkal is, magam elé képzelem a mozgást, amit meg akarok tanulni. A vizualitásomnak köszönhetően viszonylag gyorsan elsajátítom a sportomban lévő mozdulatokat és könnyebben megértem a dolgok működését. A sok munka mellett ez is kellett ahhoz, hogy élvezzem, amit csinálok és sikeres lehessek benne. Művészléleknek tartom magamat, imádok alkotni. A rajzolás, a videóvágás és a mintázás (szobrászkodás) mindig is közel állt hozzám. Az egyetemen, aki ismer, tudja, hogy sokáig nem tudok megülni, egy helyben maradni, így már talán érthető, miért szeretem a mozgás művészetét. A testtudat fejlesztése kiskorom óta érdekel, ezért választottam a sport- és rekreációszervező szak rekreációszervező szakirányát.
Érdekelne, hogy a szobrász végzettséget miért is választottad. Mesélnél róla egy-két gondolatot?
A Szombathelyi Művészeti Gimnáziumban tanultam képzős szakon. Nagyon sok minden közül választhattunk, nagy kínálat, több műhely is volt: bútorműves, grafika, ötvös, mozgókép és animáció, textil, illetve a szobrász. Szobrászatra kerültem és nem bántam meg egy percig sem, sokat tanultam ott, hogyan formázzunk, illetve mintázzuk az anyagokat. Ott rengeteg szó elhangzott az emberi testről, szobrokról, formákról. Az itt hallottakat mind át tudtam vinni a mozgásba és fordítva. Ha megérted az emberi test mozdulatának működését, akkor azt át tudod vinni a mintázásba. Sokkal könnyebben tudsz majd dolgozni.
Szombathelyiként adott volt, hogy maradsz, és az ELTE PPK Sporttudományi Intézet – Szombathely padjaiban folytatod tanulmányaidat?
Teljes mértékig, bár bevallom, gondolkoztam Pesten is, de ez volt a szimpatikus döntés.
Fiatalon a kungfu volt a kiinduló pont, miért tetszett meg a harcművészet ezen műfaja?
Nyolcadik osztályos voltam, amikor suli után hazaértem és szüleim egy kungfu filmet néztek (IP Man). Csatlakoztam hozzájuk és nagyon megtetszett, amit láttam; teljesen lenyűgözött. Emlékszem, ami megragadott benne az, ahogy képes végrehajtani a benne szereplő mester a mozdulatokat… Na ott határoztam el, hogy ez a képesség nekem is kell.
Lelkes András remekül érezte magát a Világbajnokságon és már a hazai címvédésre fókuszál!
Fotó: Lelkes András
Kungfu és street workout. Elsőre teljesen ellentmondó mozgásformára gondolok, mégis te azt hangsúlyozod, mennyi közös van bennük. Elmondanád ezt nekünk?
A mozgás más, a képlet ugyanaz. Mi is a kungfu lényege? „Kemény munka és jelentős tanulással töltött idő árán megszerzett tudás, jártasság.” Tehát nem csak a harc és a verekedés az, ami élteti ezt a sportot. Szerintem a közös az, ahogyan megcsinálsz egy formagyakorlatot, ahogyan kijön egy lépés és azzal együtt jön mondjuk egy ütés. A sportoló ezt többször összerakja, átgondolja és formálja… Hasonlóan működik a street workoutban is, legyen szó egy akrobatikus, vagy éppen statikus elemről. Ott is először átgondolod, mikor mit kell megmozgatni, illetve milyen izmokat kell igénybe venned a mozdulatok során. A lényeg a testtudat!
A veled készült interjúban – Andrist a felkészülés alatt a Vas Népe is felkereste – már meséltél egy kicsit a „saját” kerti pályádról. Milyen gépeket, eszközöket szereztetek be, építettek?
Nagyon egyszerű kis lebetonozható vaskomplexumra kell gondolni, ami egy majomlétrából, egy tolódzkó állványból és egy nyújtóból áll. Ezen szinte bármit meg tudtam csinálni. Húzódzkodás, tolódzkodás, lábemelés és ezek variációi.
+32, +48 és +105 kilogrammal végeztél húzódzkodást, tolódzkodást és guggolást. Kimondani is nehéz, képzelem végrehajtani milyen lehet…
Igazából ezek már az én szintemen minimális súlyok, de mivel erő-állóképesség volt (az ismétlés számot kellett kimaxolni), így nehezebb a végrehajtás nekünk, versenyzőknek is. Egy ismétléses maxolasnál – a lehető legnagyobb súly megmozgatása a cél – ezeknek a súlyoknak jóval nagyobb százalékával dolgozok.
Sok munka van benne, de mégis mennyi? Heti hányszor hány órát edzel?
Hat és fél éve edzek komolyabban. Ez mindig verseny felkészüléstől függ. Alapozó ciklusban heti öt edzés is van, amiket nagyjából 2-3 órára tervezek meg. Az alapozás után heti háromszor járok le konditerembe vagy a szabadba. Ezek az edzések is 2-3 órát vesznek igénybe.
Hogy épül fel egy ilyen edzés? Milyen „szakaszai” vannak?
Fél óra bemelegítés után kétórás munkafázis, majd a végén fél óra nyújtás.
Egyetemmel, magánélettel mennyire összeegyeztethető a street workout?
Megmutathatnám az órarendem és a heti rendemet is, de nem az lényeg. Mindig azt mondom, amit az ember igazán szeret, arra bármikor tud időt szánni. Nekem sikerül megoldani, hogy minden számomra fontos dologra legyen elég időm.
Főleg a VB felkészülés alatt…
Fizikai munka mellett igencsak nehéz volt fejlődni, de fáradtan is elmentem edzeni, nem tehettem meg, hogy kihagyom.
“Egyes edzések akár 2-3 órát is igénybe vesznek, de mindenki talál időt arra, amit szeret!”
Fotó: Lelkes András
Milyen elvárásokkal, célkitűzéssel indultál ki a ferihegyi repülőtérre?
Igazat megvallva a Ferihegynek sehogy sem, mert autóval mentünk. 31 órás kiutazásom alatt volt időm átgondolni, mit tettem ebbe a versenybe. A motivációm a helyén volt. A dobogó volt az álmom. Vagy legalább az első ötbe bekerülni.
Milyen volt a versenyszervezés, a hangulat, mennyi napot töltöttél kint?
Csütörtök hajnalban indultunk neki Oroszországnak. Péntek reggel érkeztünk meg, szombati napon volt a megmérettetés. Vasárnap városnézés, majd indultunk is haza. Erőltetett menet volt, de minden percét élveztem. Nagyon szuper érzés volt ott lenni, a szervezés a helyén volt, minden az előre megadott időpontoknak megfelelően ment. Pskov városa csodaszép.
Az ott nyújtott teljesítményedet hogyan értékelnéd?
Sajnos nagyon sokat kivett az utazás, volt edzésem, ahol többet csináltam adott feladatból, mint a versenyen, talán ez az izgulás számlájára is írható. Visszagondolva akkor és ott meg voltam elégedve magammal, ami bennem volt, azt odatettem. Nincs hiányérzetem! Főleg, hogy az én súlycsoportomban én guggoltam a legtöbbet. És persze felállhattam a dobogó második fokára!
És végezetül, mi várható tőled a 2019-20-as tanév őszi félévében? Találkozhatnak veled a csoporttársaid?
Készülök az országos versenyre, meg szeretném védeni a magyar bajnoki címemet. Természetesen tanulmányaimmal is foglalkozok továbbra is. Én ott leszek!
