Kutyatulajdonosok állítják: kedvencük ugatása elárulja, hogy mit is éreznek valójában az állatok. Az MTA és az ELTE kutatói utánajártak annak, hogy valóban képesek vagyunk-e felismerni a kutyák hangulatát.
A Faragó Tamás tudományos munkatárs vezetésével felálló Összehasonlító Etológia Kutatócsoport a kísérletek során 100 emberi, nem-verbális hangjelzést – köztük sírást és nevetést is – és 100, változatos szociális helyzetekben (többek közt üdvözlés, csontőrzés, házőrzés, kunyerálás, játék közben, illetve egyedül hagyva) felvett kutyahangot mutattak közel 40 önkéntesnek. Az önkéntesek a hosszú és magas kutya és emberi hangokat is negatívnak és nagyon intenzívnek értékelték, ami a félelemhez kapcsolható belső állapot, míg a hosszú és mély hangokat szintén negatívnak, de kevésbé intenzívnek érzékelték, ami az agresszív érzelmi állapotnak feleltethető meg. Ezzel szemben a rövid lüktető hangok sorozatai – legyenek magasak vagy alacsonyak – mindig pozitívnak tűntek.
A kísérlet a világon elsőként bebizonyította, hogy hasonló akusztikus paraméterekkel jellemezzük az érzelmek pozitív vagy negatív mivoltát és intenzitását, függetlenül attól, hogy egy kutya vagy egy embertársunk hangját halljuk, mivel az emberi nem-nyelvi érzelemkifejezéseket és kutyahangokat is az adott hang hossza és magassága jellemzi legjobban. Az eredmény ígéretes több más tudományág szempontjából is, lehetőséget teremtve olyan mesterséges érzelemkifejező hangok létrehozására, amelyek könnyen, automatikusan felismerhetőek az ember számára. Különösen a robottechnológiai fejlesztések terén nyithat új távlatokat a felfedezés.
Érdemes tehát odafigyelni állataink jelzéseire, mert valóban megérthetjük azok valódi jelentését.
A kutatásról szóló közlemény a Royal Society által megjelentetett Biology Letters 2014. januári számában jelent meg.
(fotó: www.haziallat.hu)
