Barkóczi Noémi Dolgom volt című albumáról vendégszerzőnk, Kalocsai Bálint, saját meghatározása szerint „tipikus nagyvillany-kapcsolgató, ítélkező” – nem mellesleg volt ELTE-s hallgató, matematikus, a MI VAN? című Poket-kötet szerkesztője és társszerzője írt kritikát.
Meghallgatom ezt az albumot. Örülök, hogy Noémi nem hagyta abba a zenélést, mert mindig van valami extra, valami különleges, valami emberi és megragadó a zenéiben. Még akkor is, ha sosem éreztem közel magamhoz sem a zenei stílusát, sem a dalszövegeiben felvázolt élethelyzeteket.
Hát ez most megváltozott. Meghallgattam a Dolgom volt című albumot. Háromszor. Egymás után. Nem azért, hogy ízekre szedhessem, hanem mert nem volt más választásom. Nem volt más választásom, mert egyszerűen nem hittem el, amit hallok, egyszerűen nem értettem, hogy képes ilyen érzelmi reakciót kiváltani ez a tíz dal.
Bár elkötelezett kultúrafogyasztóként mindent megteszek, hogy csodás műveket találjak, de ez valami egészen meglepetésszerűen, a semmiből érkezett meg. Régen éreztem késztetést arra, hogy bármiről ilyen hosszas véleményt írjak, ebben az esetben azonban ez nem volt kérdés. Hasonló katarzisélményt csak a számomra a kultúra csúcsát jelentő alkotások kapcsán éltem meg. A Dolgom volt album erős, emberi, elképesztően szuggesztív, szinte festmény- vagy inkább emlékezésszerű élmény.
Egy tragikomédiához vagy fekete komédiához hasonlítható tapasztalás. Az elképesztően súlyos felismeréseket és az egész generációt sújtó szorongások 10-es listáját kapja fülébe a hallgató. Sokszor magunk számára is elhazudott brutális egzisztenciális és filozófiai, erkölcsi dilemmák sora csendül fel egy rendkívül bájos és kedves hangszínen, elképesztően befogadhatóan és meghatóan.
Ez az elegy lehetetlenné teszi a megfogalmazott gondolatok elhárítását, egyszerűen kényszeríti a befogadót, hogy „ha van kedved, ha nincs, ezt gondolati poklot most végig fogod járni”.
Nem is feltétlenül pokol ez, inkább szembenézés saját hibáinkkal, téves eszményeinkkel és döntéseinkkel. Megható felidézése gondtalan és boldog emlékekből fakadó érzéseknek, valamint ráismerés saját jelentéktelenségünkre. Nagyon furán hangozhat, de ha összeöntjük az Amélie csodálatos élete c. filmet és Székely Csaba 10 című megsemmisítő drámáját a reményről, akkor az eredmény a Dolgom volt lesz.
És jelen esetben megkapjuk a generáció szorongásainak és kilátástalanságainak tíz kérdését:
Annyi vér – Elképesztően erős, pop dalban még azelőtt fel nem vázolt pillanatok egy gyerek esetleges érkezéséhez kapcsolódóan, olyan képekkel, amik letaglózóak. 100%-os hangulatfestés.
1. Hogyan vállaljak felelősséget mások iránt, miközben nem kezelem helyén saját fontosságom a teremtésben?
Zugló – Pesti ábrándkép egy jobb világról. Álom, amiben egy új életet kezdenénk, de csak Zuglóig jutunk benne.
2. Hogyan kezdjek új életet?
Dolgom volt – A Z és Y generáció szorongásódája. Hogyan találjam meg a csendjeimet, hogy legyek magamban magam? A megfelelési kényszer és az elmulasztott tökéletes lehetőségek, döntések temetése. Folyton dolgom van.
3. Ugye a legjobb döntést hoztam?
Szópárbaj – A kiprovokált konfliktusok hiábavalóságának bemutatása. Miért csináljuk? Miért máson vezetjük le a feszültséget?
4. Hogyan legyek békében magammal, hogy békében lehessek másokkal is?
Halott szobanövények – A pesti bérházak mindenki számára ismert berendezésvilága és a félbehagyott házimunka meseszerűen megjelenített díszletei közt repülünk körbe a lakásban a halott szobanövényekig, ahol rá kell eszmélnünk, az ember csak rombolni képes.
5. Miért teszek tönkre mindent magam körül? Miért pusztítunk el emberiségként mindent, mindenkit és magunkat?
Belső udvar – Egy világ értelmetlen lerombolása lépésről lépésre, ami után csak a kellemetlenség és megszokás marad.
6. Miért nincs több szavam? Miért nincs beleszólásom a fontos dolgokba?
Öblögető – Elmerülés a virtualitásban. Könyörtelen, arctalan ítélkezés a Tinderen, melynek eredménye csak végtelen, elszeparált csalódások sora.
7. Miért csak az kell, amit nem érhetek el?
Miló álma – Kellemes lélektani séta egy kutya testében. Az emberi szeretet és lélek kontrasztja a kutyalélekkel. Csak ő maradt az egyetlen, aki igazán szerethető és odaadó.
8. Miért nem lehet mindenki olyan jó lélek, mint a kutyák?
Nagyvillany – Egy introvertált, elnyomott archetípus bemutatása, annak kitörni vágyásával. A melankóliából való kilépés igénye, nyitni valami újra, még akkor is, ha ijesztő. Ez a dal egy végtelenül őszinte kitárulkozás, leszámolás a folytonos összehasonlítgatás ördögi körével.
9. Miért vagyok ilyen szerencsétlen?
Szombat – Camus-i emlékezés keretében a hétvégével együtt megérkezik a boldogság és a kiút reménysugara. Mozdulatlan csend egy 80-as évekbeli panellakás boldog, kimerevített gyerekkori pillanatában.
10. Csak gyerekkoromban lehettem önfeledten boldog?
Ha ezt a tíz kérdést megforgatjuk, elemezzük és megválaszoljuk magunkban, remélhetőleg egy új ember születik a számok végighallgatása után. Ez az album egy terápia, egy kezelés, ami közben mélyen az ágyba süppedünk a felismeréstől és a meghatódottságtól, miközben átéljük a gyönyörű képi és zenei világ nyújtotta katarzist. Talán sikerül ezután egy kicsit jobban leszámolnunk saját fontosságunk felnagyított mitológiájával, enyhítve a mélyen lappangó kérdések által tudattalanul keltett szorongás és megrontottság érzését.
Noémi új albuma minden elemét tartalmazza annak a mixnek, amiért eddig is szerethető volt. A budapesti és lakberendezési petite perception gyűjtemények, a hangulatfestés, a mesélés, és a dilemmák kedves hangvételű, lírai megéneklése. Azonban ezek mellett most ennél sokkal mélyebb értelmet és magasabb érvényt is sikerült beépíteni a szövegekbe. Nem csak a valóságot sikerült a dalokba szőni, hanem az igazságot is. Ez pedig mindenképp nagy teljesítmény. Hogy tudatosan vagy tudattalanul? Ez igazából mindegy is. Ha utóbbi, az talán csak még erősebbé teszi a végeredményt.
Egyetlen problémám van csak. Egyszerűen nem tudom ezt színpadon, egy koncerten, egy emberekkel összezsúfolt, sörszagú teremben elképzelni. Ez az album egy terápia, egy szakrális merengés, valami spirituális. Sokkal közelebb áll egy vallásos élményhez, mint bármilyen bulihoz. Ezt egyben, koncentráltan hallgatja végig az ember, nem csak lejátszási listákba bedobálva a legjobbnak ítélt dalok közé. Kicsit olyan érzés van bennem, miközben ezt egy koncerten elképzelem, mintha egy acid techno bulit szerveznénk nemhogy a templomba, hanem a mise közepére. Mindkettőnek megvan a maga méltósága, érvénye és nagyszerűsége, de a kettő hangulata és élménye egyszerűen idegen egymástól, nem összeillők. Ennek ellenére a lemezbemutató koncert rám cáfolt. Bár nem annyira koncentráltam, mint a terápiás otthoni hallgatás közben, de az együtt énekelt és átélt szövegekből és dalokból meg tudott születni a magas szintű energia- és gondolatáramlás. Így mindenkire rábíznám a döntést, hogy hol tudja majd a leginkább befogadni a művet.
Azonban azon, hogy ez az album egy igazi műalkotás, ez mit sem változtat. A szerző fájdalmának és élményeinek feldolgozásából született meg az esztétikum, a gondolat és a gyönyörűség, amit nekünk már csak be kell fogadni. Remélem, minél több embernek sikerül majd.
Ez az album repített el oda a mélybe, ahol igazán dolgom volt. Köszönöm.
*petite perception: A petit(es) perception(s), kis érzékelés(ek) olyan kifejezés, amely tudattalanul érzékelt dolgokat takar. Ezek olyan apró események, tapasztalások, amelyek tudatosan átgondolva banálisnak és jelentéktelennek tűnnek, azonban emlékként vagy emlék felidézőként (déjà vu-ként) rengeteg érzelmet, élményt és esztétikumot adhatnak át a befogadónak. Pl.: „a tv-újság rajta hagyott szemüvegtől világít.”
