Rendhagyó versantológiával jelentkezett idén tavasszal a Tilos az Á Könyvek. Ahogy a 2017-es Szívlapát, úgy a Lehetnék bárki is a kamaszoknak népszerűsíti a kortárs, és ezúttal a kortalan verseket is. A kötetben százhatvan vers olvasható nyolc tágan értelmezett ciklusban, úgy mint a gyerekkor, a fiatalkori identitás, a szerelem, az egzisztenciális kérdések, a létbe vetettség állapotai, táj- és városversek, végül pedig az évszakok toposza.
Amikor édesanyámnak felolvastam pár verset a kötetből, azt kérdezte, ezek miért nem rímelnek? Nos, anyukám, manapság nem a rímek vagy a szótagszámok adják egy vers lüktetését, hanem a gondolatok. Pilinszky óta egyszerűen nem divat formaverset írni. A lírában most a köznyelv költészetté formálása a tét. A csengő-bongó, dallamos összehangzásokat a költők meghagyják a könnyűzene világának, a szikárabb, okosabb rímeket pedig a rappereknek (akik nem kevesebbek a költőknél). Népszerűségét és fogyaszthatóságát tekintve a magas irodalom elmarad a tömegkultúra mögött, főleg a fiatalok körében. A diákok sokkal hamarabb azonosulnak egy könnyűzenei szöveggel, mint egy iskolában tanított kanonizált verssel. Utóbbival ritkábban van meg az az élményük, hogy „ez a költemény pont az én problémáimat szólaltatja meg”. Ezzel a tendenciával helyezkedik szembe a Lehetnék bárki c. antológia, amelyben 81 kortárs és 31 klasszikus, akarom mondani, kortalan szerző versei szerepelnek. A közös bennük, hogy a költők harmincéves koruk előtt írták őket.
Péczely Dóra szerkesztő olyan antológiát hozott létre, melyben a versek a kamaszokat és a fiatal felnőtteket foglalkoztató kérdéseket járják körbe nyolc tágan értelmezett ciklus köré szerveződve. A ciklusok címei idézetek, mint például a „Szilánkos reggel-darabok hevernek előttem, / a járdára festett alakon, akin taposok” sorok Bocsik Balázstól, amelyek a várostematikát előlegezik meg, melyhez hol szorosabban, hol érintőlegesen kapcsolódnak a versek. Egy cikluson belül a szerzők neve szerinti abc-sorrendben következnek a darabok, így a kortársak és a kortalanok egymás mellé kerülve párbeszédbe lépnek egymással. Például a ’95-ben született Celler Kiss Tamástól a „csendesen kavargatni az állóvizet, milyen / silány életcélnak, mondanád, ha a parton / lennék,” soraira Csokonai Vitéz Mihály „A semmiség örök tavába / Ifjúkorod javát hiába, / Szép Húgom! óh ne hánd;” kezdetű, Fillishez c. verse „felel”. Az áthallások nem mindenhol ilyen egyértelműek, de a kötet keresztül-kasul bejárható, így lehetőséget nyújt egy Rubik-kocka-szerű, végtelen variációkat és mintákat kialakító olvasásmódra is.
A klasszikusok korai zsengéi arra is rávilágítanak, hogy ők sem rendelkeztek mindig kiforrott stílussal. Ha letakarnánk a neveket, nem mindig lehetne megkülönböztetni a kortársat a klasszikustól. Például a fiatal Szabó Lőrinc patetikus gondolatokat fogalmaz meg, de már ekkor megjelenik nála a soráthajlás: „Rettenetes ma élni és / meghalni ilyen fiatalon, // fiatal szemmel nézni, hogy / festik át az igaz eget”. Az útkeresés témájában és szellemiségében is átjárja a kötetet. A létbe vetettség állapota, a szerelem, a család és az identitáskeresés témái a szerzők életkoránál fogva mind az út elején járó fiatalok szemszögéből és hangján szólal meg.
A Lehetnék bárki verseskötet mivoltán túl multimediális projektként is megvalósul. Kezdve Locsmándi Mátyás versillusztrációitól, amelyek mintha egy unatkozó diák szabad asszociációi volnának egy füzetlapon. Mégis olyan igényes és többletjelentést hordozó vizuális nyelvet hoz létre, amely belépési pontot biztosít azoknak is, akik fogékonyak erre, vagy akik csak most ismerkednek a líra világával. További kapukat nyit meg az antológia Instagram-oldala, ahol a szerzők bemutatkoznak, posztolnak irodalmi és zenei inspirációikról, és egy versüket is felolvassák. Az instaversek túlburjánzásában üdítő tud lenni egy rendszerezett és kreatív oldal, amely hatékony eszköze a tinédzserek megszólításának. Instagram-költő bárki lehet, mivel a szakmai nívó nem feltétel, ellenben a Lehetnék bárki nem főplatformként, hanem audiovizuális eszközként használja a felületet, és ezáltal egészíti ki a költők personáját. A zene médiumát is játékba hozva a Caesar’s Bread megzenésítette Eszenyi Fanni Anyám szoknyája és Kellerwessel Klaus Szerenád című versét (itt meghallgathatóak 50:28-tól). A kötet ezen kívül szinte felkínálja magát versfilm alapanyagaként, erre ráérezve a Tilos az Á Könyvek pályázatot is hirdetett rövid, min. 1 – max. 3 perces versvideó készítésére.
Ha egy kötet nagyon elüt a kanonizált formától, a szakma furcsállva nézi. Lehet, hogy nem lesz emlékezetes. Másrészről talán száz év múlva a Lehetnék bárki egy hasznos támpont lesz arra, hogy az irodalomtudósok (feltéve, hogy létezni fog ez a szakma) megértsék a 2010-es évekbeli kortárs költészetet és úgy általában a fiatalok mentalitását és vívódásait. Egy biztos, a kaméleonos kötet berúgta az ajtót, és friss levegőt engedett a szobába.
Borítókép: Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár
