Az ELTE Online új sorozatot indít, nem csak a mostani szokatlan időszak könnyítésének céljából. Az ELTE Playlist témája: az ELTE-hez köthető feltörekvő és már a siker kapuján kopogtató zenekarok. Nyitócikkünkben a Folkstepsről olvashattok, akik többek között megismertetnek minket a surf rock és folk rejtelmeivel, valamint azzal, hogy hogyan is birkózik meg a zenei világ a karanténhelyzettel.
A Folksteps pont akkor kezdett feltörni igazán, amikor beütött a koronavírus. Kiadták az új albumukat – hozzá egy videoklippel –, a premiert a Dürerben tartották, és játszottak az A38-on is. Most arról beszélgettünk velük, hogy az új időszakot, a siker időszakát, hogyan élték meg – és hogy hogyan tervezik túlélni a jelenlegi helyzetet.
Mindenekelőtt meséljetek egy kicsit az olvasóinknak. Hogy is kezdődött ez az egész? Hogyan ismerkedtetek meg? Hogy alakult a Folksteps?
Marcell: Zenekarilag 2019 májusa óta működünk együtt, Stanfel Péter, Paulusz Kristóf, Tőke Barna és én. Az ötlet egy improvizációs fellépésből fejlődött tovább, 2019 nyara óta vagyunk énekes-elektromos felállásban.
Barna: Igazából akartunk csinálni egy zenekart, szóval csináltunk egyet. Lényegében ennyi. A név is onnan ered, hogy volt egy ilyen című számunk, amit azóta ráadásul nem is játszunk.
Az utóbbi években megnőtt a folk-rock zenekarok száma (Aurevoir., Mordái), ezek között ti vagytok a legfiatalabbak. Ugyanabból a zenei magból, tehát a népzenéből dolgoztok mindannyian. Miben tudtok mást, többet nyújtani, mint a „konkurencia”?
Marcell: Amit fontos kiemelnünk, hogy mi kizárólag elektromos megközelítésben dolgozzuk fel ezeket a számokat, és ugyanakkora hangsúly van a rockzenén, mint a népzenén. Tehát nem a népzenének csinálunk egy új keretet, hanem egy teljesen másik zenei megközelítést alkalmazunk.
Barna: Én azt mondanám, hogy az alapvető hangsúly a rockzenén van, a népzene itt egy plusz. A mi munkánk egy mankó a népzenének, hogy tanítsuk járni ebben a köntösben, viszont el kell ismerni, hogy nem ez a legfontosabb része a mi művészetünknek.
A ti zeneiségetekben beszélhetünk megreformált hagyományőrzésről? Hogy gondoltok a munkátokra? Segítitek a népzenét, tisztelegtek előtte, vagy csak felhasználjátok?
Marcell: Szerintem nagyon érdekes szokott lenni a magyar könnyűzenei formációknál, hogy elképesztő mennyiségben (és sokszor megdöbbentően minőségtelenül) szokták majmolni a nyugati kulturális trendeket – azonban érzésem szerint magyarként az ember nem tud úgy zenélni, hogy kikerüli, vagy figyelembe se veszi a népzenei hagyományt. Szóval az én részemről mindenképpen van egy reformtörténet, mert enélkül nehéz valid dolgot előállítani ebben a műfajban.
Barna: Kiskorunktól kezdve népdalokat tanulunk a suliban, amikből hozzászoktunk egy lüktetéshez. A keleti zenében 1/3-os lüktetés van, ahol a hangsúly erre a két ütemre kerül. Ezzel szemben a nyugati zenében a kettőn és a négyen van. A gitártanárom mesélte, hogy az egyik amerikai szaxofonos barátja itt élt nagyon sokáig, viszont vissza kellett költöznie az Államokba, mivel annyira hozzá volt szokva a 2/4-es lüktetéshez, hogy Magyarországon egyszerűen rosszabbul játszott. A lényeg, hogy már az alapok – amik nem is tudatos szinten, de bennünk vannak – elképesztően fontosak. Ezért igaz, amit a Marci mond, hogy nálunk egyszerűen nem lehet tökéletesen nyugati rockzenét játszani, mert nem a mi kultúránk része. Viszont nem mondanám, hogy ez hagyományőrzés, csak megfogtuk a zenénk alapjait és azt formáltuk át egy 21. századi köntösbe.
Mi alapján választotok ki egy-egy népdalt? Az összes alkalmas arra, hogy feldolgozzátok?
Marcell: Általában véve az erdélyi, széki népdalok, amik nagyon könnyen adják magukat, valamint a dunántúliak. Azt mondanám, hogy vannak tájegységek, amik könnyen feldolgozhatók, és vannak, amik nehezebben. Persze nem konzisztens az, hogy végigmegyünk az ország összes tájegységén, de ez az alapvető koncepció. Azt figyeljük meg, hogy a népzene mikor tudja elkapni a fúziót a rockzenével, amit mi játszunk.
Barna: Nem mindig tudatos a választás. Előfordul, hogy írok egy riffet, azt átküldöm a Marcinak, és kiderül, hogy tökre passzol valamelyik népdalhoz. Ilyen esetekben van, hogy öt perc alatt megírunk egy számot, mert annyira passzol a zene a szöveghez. Máskor pedig napokig ülünk rajta, vagy akár félre is kell tennünk, mert annyira nem tudunk továbblépni az írásban. Anno amikor egy hanganyagot nem tudtunk folytatni, félreraktuk egy fél évre, és egy későbbi munkánk során felfedeztük, hogy mennyire belepasszol a dalba, szóval sokszor az ilyen próbálkozásokat sem kell kukázni.
Akkor általában a zenét írjátok meg először, és utána illesztitek rá a szöveget?
Marci: A népzenénél a szöveg jön a zenével együtt. Ha már megvan, hogy melyik népdal, akkor megvan mellé a szöveg is.
Amiatt kérdezem, mert alapvetően gyors, ütemes rockzenét játszotok, ami nem lírai, de közben népzenével foglalkoztok, ami nagyon szövegközpontú, tehát megragadjátok a skála két végét. Hogyan próbáljátok ezt a kettőt balanszba állítani, hogy táncolható is legyen egy koncerten, de otthon is lehessen hallgatni?
Barna: Nekem nagyon tetszik az a formula, amit a Van Halen csinált: rockzenét játszottak, de táncolható rockzenét. Mi is leültünk, és átvettük, hogy miért járunk el koncertekre: hogy bulizzunk és táncoljunk. Persze van az, hogy beülsz a Müpába és meghallgatsz egy etnokoncertet, ahol a mi fülünknek szokatlan ütemmutatóban furcsa dolgokat csinálnak, ami zeneileg persze nagyon jó – de a másik oldalon pedig ott van, amikor elmész az A38-ra és ugrálsz. Általában nekünk utóbbi volt a célunk (ennek ellenére vannak lírai dalaink) – a mi célközönségünk e miatt a táncolhatóság miatt jár el a koncertjeinkre. Az egy szerencsés véletlen számunkra, hogy a népzene ilyen jól működik együtt a rockzenével.
A beszélgetésünk során kizárólag koncertekről beszéltetek mindketten. Nincs szó streamingről vagy otthoni lejátszásról: ez azt jelenti, hogy a fókuszotok a koncerteken van, azok fejlesztése a fő cél, vagy a streaming is ugyanolyan fontos? Mennyire lehet otthon is hallgatni a Folkstepset és mennyire kizárólag a koncerteken?
Marci: Ez egy közösségi dolog. A koncert mindenképpen egy erősebb visszajelzés, mint egy online térből érkező valami, mert látod az embereket, a kémiát – egy hullámhosszon vagytok. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy te közvetíted a zenét, ők meg befogadni szeretnék, mert rajtad is ugyanúgy átmegy.
Barna: Az egy szerencsés plusz, ha a neten is hallgatnak.
Marci: Főleg, hogy a stream meg az online jelenlét az tulajdonképpen reklám. Arra szolgál optimális esetben, hogy valaki meghallgatja online és utána eljön koncertre, mert bekattint benne valamit.
Barna: Illetve több olyan visszajelzést is kaptunk, hogy a lemez úgy szól, mintha élő lenne. Dióssy Ákos úgy keverte meg, hogy nem lett nagyon steril, mint a legtöbb mostani stúdiófelvétel, hanem van benne egy kis pozitív kosz. Emiatt a koncertfelvételeinket és az albumainkat összevetve nincs túl sok különbség a hangzásban – és ez szerintem nagyon jó. Ennek ellenére az élőben mindig van valami plusz a közönségnek, nekünk pedig mindig kihívás. Mert a stúdió az fix: megcsinálod és kész. A koncert az mindig új.
Kanyarodjunk kicsit vissza magához a folk-rockhoz. Miért lett hirtelen ennyire népszerű ez a műfaj?
Barna: Bohemian Betyars. Ha jól tudom, 2009-től zenélnek. Ők ugye saját szövegeket írnak, viszont a folk félreismerhetetlen sajátosságaival.
Marcell: Nem tudjuk most az összes lépcsőfokot felsorolni, de látható, hogy az összes zenekar egy másik stílust épített rá a folkra. A Bohemian a punkot, az Ethnofilnál a balkán hatása domborodik ki, az Aurevoir. a popzenére feküdt rá, a Mordái stoner rockot játszik.
Barna: Hogy miért érdekes ez az egész? Ott az előbb említett Mordái, akik stoner rockot játszanak. Rajtuk kívül még számtalan olyan zenekar van, ami ebben a stílusban alkot, ezért a folk nélkül feltehetőleg semmi különleges nem lenne bennük. Azonban beleépítettek a zenéjükbe egy szaxofont és népzenei elemeket, amik már kiemelik őket a saját stílusukból, és sokkal egyedibbé válnak. Persze elvitathatatlan az is, hogy a népzene alakítja is a műfajt, amit ráépítesz – ezért tud olyan izgalmas fúzióba lépni a mai stílusokkal.
Marcell: Bennem már nagyon régóta ott volt, hogy szeretnék valamit a népzenével csinálni. Vannak az ember életében olyan események, amik mellett nem mehet el anélkül, hogy reflektálna rá. Mikor még a Hangemberben játszottam, akkor nagyon azt éreztem, hogy a magyaralter az bizonyos értelemben kifulladt. Túl vagyunk a kérdések megfogalmazásán, nem tudunk rájuk választ adni és csak gerjesztjük a problémákat. Akkor nagyon vonzó volt a népzenének az a faék egyszerűsége, amellyel a világról megállapításokat tud tenni, és közben meg bele van ágyazva egy olyan zenei közegbe, ami valami nagyon ősi és valahogy mégis emberközeli.
Mind a ketten nagyjából tíz éve zenéltek, jazzgitárt tanultatok, és enyhén azért a zenei stílusotok is eltér. Hogyan tudjátok beleépíteni az ismereteiteket a munkátokba? Ez tudatosan, vagy már inkább ösztönösen történik?
Marcell: Mind a ketten mást tartunk a gitározás etalonjának, amivel nincs is probléma, mivel sokszor könnyebb úgy dolgozni, ha két különböző látásmód találkozik. Ami a tudatosság és ösztön kérdését illeti: kell hagyni az intenciónak teret, mivel nem uralhatom le az egész zenét, figyelni kell arra, hogy mit vált ki belőlem. Ez egy kicsit ilyen hermeneutikus működés, hogy a zene megírja saját magát, de ugyanakkor kell az a hetven százalék figyelem, hogy mikor kell stoppot mondanom. A népzenénél ez különleges figyelmet igényel, nem kezdhetek el csak úgy dalolászni, tájegységenként van ötven könyvtárnyi szakirodalom, amit nem ártana ismerni. Ezáltal a klasszikus népzenészek szemében mindig is kis kotnyeles kölykök leszünk, de nálunk nem is feltétlen az a cél, hogy népzenészek legyünk.
Barna: Egy-egy esetben megfigyelhető nálam mondjuk Red Hot Chili Peppers-es inspiráció. Ez amiatt van, mert ilyen zenét játszunk tíz éve. Benne van a kezünkben az izommemória, ez tetszik a belső fülünknek. Van egy új számunk, az Azért most én, ami például konkrétan az RHCP által inspirált dal, azonban fontos az, amit a Marci mondott: nem lehet agyatlanul játszani. Sokszor van, hogy azt gondolod, most ide milyen jól jönne egy kis Frusciante, vagy szíved szerint összefrusciantéznéd az egészet, de meglepő módon nem feltétlenül lesz ettől jó a zenéd.
Ismertek külföldi folk-rock stílusú zenekarokat? Van olyan, aki ihletet ad nektek (például: lengyel, bolgár stb. népzenék)?
Marcell: Én személy szerint nem ismerek ilyet. A legközelebbi, akit tudnék mondani, Rhiannon Giddens, egy amerikai középkorú hölgy, aki ezeket a mély Mississippi-delta-szövegeket fogta meg és foglalkozott velük. Nem a kalapos, countrys, berúgom a tehenet a pajtába-stílusban zenél, és döbbenetesen jó.
Barna: Külföldről a blues- és rockzenészek terén inspirálódunk. Ez abból adódik, hogy lefektettük magunknak, hogy nem vagyunk és soha nem is leszünk népzenészek. Ha már a példánál maradunk, a balkáni, bolgár népzenék többek között azért sem inspirálhatnak annyira minket, mert ők rengeteg fúvóssal dolgoznak, teljesen más zenei felfogásban, mint mi.
Tulajdonképpen mi is az a folk? Nektek mint embereknek, mint zenehallgatóknak mit jelent? Amikor meghallod, hogy folk, akkor mi jut eszedbe?
Barna: Nekem az a zene, amit játszom. Amit csinál a zenekarom. Beismerem, hogy nem tudok olyan sok mindent a folklórról, tájegységeket vagy akármit, szóval nekem a zenét jelenti, amit játszunk.
Marcell: Objektíven megfogalmazva zene, hagyomány, öltözködés, viselkedésmód és hozzáállás. Röviden néplélek. Ennek mi a zenei részével foglalkozunk. Nekem az óvodás évek jutnak eszembe. Libikóka, matyóhímzéses cipőtartók, egyebek. Mindig egy menekvés volt a korai – viszonylag szar – években, amikor az oviban ezeket a népzenéket énekeltük. Felszabadító volt, mert ősközösséget ad és kvázi megvéd. Szóval abszolút a gyerekkorom biztonságos közegét emeli ki.
Barna: Nálunk sajnos egyébként a családban nem voltak ilyen hagyományok, ezért is nehéz számomra értelmezni a népi tradíciókat, mert családon belül sem voltak ilyenek. Még annyira sem, hogy karácsonykor mi az ebéd vagy vacsora. Nekem ez a fix pont a Folksteps lett.
Jelenleg milyen projekten dolgoztok? Mire számíthatunk a közeljövőben a Folkstepstől?
Marcell: Ha nyárra valamennyire enyhülne a helyzet, akkor számos vidéki fellépést terveznénk. Pesten viszont október 3-án a Robotban már van egy biztos fellépésünk, ezt mindenki írja föl magának! Emellett mindenképpen szeretnénk legalább egy számmal kijönni a közeljövőben, ez nagyon erősen tervben van. Ha lesznek koncertek, azok online felületen fognak megjelenni. Az elmúlt hetekben már két ilyet letoltunk, amikért köszönjük a lehetőséget az A38-nak és a TRIP hajónak!
Barna: A rendes koncertek és az online koncertek egyébként ég és föld. Az a helyzet, hogy egy természetellenes szituációt teszünk még természetellenesebbé. Hisz ugye az, hogy emberek előtt szerepelsz egy színpadon, már alapvetően egy eléggé természetellenes helyzet. Ha kivesszük az egyenletből az embereket és kamerákat rakunk a helyükre, az még inkább kiragad minket a komfortérzetünkből, mivel úgy kell csinálnunk, mintha ez nem így lenne. Nem vagyunk álszentek, játszottunk már kétezer fős sátorban úgy, hogy öten voltak bent – a pultosok és a stáb. Nagyon aranyosak voltak, még egyszer nagy köszönet nekik, buliztuk egy hatalmasat. Szóval tényleg jó ez az alternatíva, de nagy nehézségekkel is jár.
Marcell: Mikor normális körülmények között zajlik egy koncert, az irgalmatlan macerával és pénzekkel jár. Ezért mondjuk, hogy bár hatalmas köszönet még egyszer az A38 hajónak és a TRIP hajónak, de ez utolsó utáni alternatíva. Hisz korlátozott körülmények között kell megoldani a hangszerek hangosítását, keverését, a streamet, a kamerákat stb. Jelenleg nagyon-nagyon megnehezített pályán mozog a zenei élet, és ha még valamennyire helyt is tud állni, akkor sem tudja igazán a valódi rendeltetését elnyerni, mivel nincsenek ott emberek, akik bevonódhatnak. Nincs meg a hype. Bár 10-én az online koncertünket 2900 ember nézte meg, ami tényleg nagyon jól hangzik, de nincs meg az a közösségi élmény, mikor még a koncert előtt a backstage-ből nézed, hogy kint vár rád a közönség és folyamatosan spannolod magad, hogy a benned tomboló izgalmat katarzisba tudd átalakítani, mikor kilépsz a színpadra.
A cikkhez való hozzájárulásáért külön köszönet Orbán Bencének.
A folyamatosan bővülő Elte Online Playlist ezen a linken érhető el.
Hogy értesítést kapjatok az újabb és újabb számokról, érdemes feliratkozni!
