November 10-én ismét a Jurányi Ház műsorán a DEKK Színház és a Füge Produkció közös koncertszínházi előadása, a Garázsbanda.
Minden legendás rockzenekar egy garázsban kezdte. A zenészek valamennyien ugyanazt az álmot látták: a garázskapu kitárul és ők meg sem állnak a Wembley stadionig… vagy legalább a pesterzsébeti Csili Művelődési Központig. Petya, Zotyesz és Bandy, a három pattanásig feszült kamasz Pesszárium és egyéb néven rockbandát alapít. Húrokat tépve, egymás idegeit ráncigálva próbálnak kikecmeregni a kamaszkor gyötrelmeiből. Szűk nacikba töltött világfájdalom. Lázadás bármi ellen. Átgondolatlan tetoválások. Tivornya egyetlen sörrel. Fellépések bárhol, bármi áron. Célszerű dallamok. Egy korszakalkotó zenekar útja a teljes ismeretlenségből a tökéletes feledésbe.
A szereplők zenész múltjáról:
Vinnai András: „Középiskola után nekünk is volt egy Vörös brigádok nevű ska zenekarunk, Republic-számokat dolgoztunk fel, és egyetlen fellépésünk volt, amire anyámék eljöttek. Ha jól emlékszem, nem is nagyon volt ott más.”
Jankovics Péter: „Kiskoromban rövid ideig csellóztam, később autodidakta módon tanultam gitározni. Beatles-számokat gyakoroltam, és az első pár akkord elsajátítása után feltartóztathatatlanul ömlöttek belőlem a reménytelenül szerelmes dalok. Aztán a suliban egy srác megkérdezte, látva, hogy a székeken dobolok, hogy miért nem megyünk le együtt a pincéjükbe zenélni. Mondtam, miért ne? Így derült ki, hogy a dobolás is érdekel. Az első dobom egy kibelezett hangfal volt, a dobverőim pedig hosszú ceruzák, a végükön szigetelőszalaggal. Minden dalra ugyanazt a ritmust játszottam.”
Szabó Zoltán: „Sohasem tanultam zenélni, így amikor a különféle színházi darabokban mégis ezt kellett tennem, begyakoroltam azt, amit a muzsikusok megmutattak, de fogalmam sem volt, hogy mit csinálok. Három éve elmentem egy dobtanárhoz, gondoltam, választok egy olyan hangszert, amiről a legkevesebb fogalmam van.”
Az előadás a 2018-as Vidor Fesztiválon Pantalone-díjban részesült.
A jegyvásárlás ide kattintva érhető el.
