Május 8-án, a Bölcsész Napokon rendezték meg Zacher Gábor, toxikológus és Sárosi Péter, drogpolitikai szakértő beszélgetését a drog helyzetéről, az addiktológiáról, és magáról a függésről; a vitát Koós Nikolett moderálta. Beszámolónkat olvashatjátok.
Elsőként Sárosi Péter fejtette ki, hogy a marihuána legalizálására már számos példát láthatunk az USA tíz államában, Uruguayban és Kanadában. A legfontosabb gazdasági következménye a feketepiac kifehérítése lenne. Az állam sokat spórolhatna, ha nem kéne a fogyasztókat és terjesztőket bebörtönöznie, ráadásul a fűeladásokból származó bevételekből jelentős adók folynának be. Ezeket a pénzeket vissza lehetne forgatni az oktatásba, az egészségügybe és különböző drogprevenciós programokba. Hozzátette, hogy ahol megtörtént a legalizálás, enyhén növekedtek a kórházi beutalások, de a legtöbb esetben az ehető kannabisztermékek okozták a baleseteket, mivel ezek később ütnek be, és a fogyasztók azt gondolván, hogy nem hatásos, többet vesznek be, és túladagolják magukat. Ezeknek a termékeknek a forgalmazását szigorították az utóbbi időben. Elmondta, hogy a legalizálást követően nem emelkedett, sőt enyhén csökkent a kannabiszfogyasztó fiatalok száma.
Zacher Gábor sok mindenben egyetértett Sárosival, de azért van a legalizálás ellen, mert a marihuánafogyasztóknál kialakulhat függőség, illetve testi és pszichés betegségek is. Felelőtlenség volna ezt az egészségkárosító szert legalizálni. Illetve a magyarországi gazdasági körülmények miatt a korrupció is része lenne a termelésnek. Hozzátette, hogy az illegalitás keveseket rettent vissza attól, hogy füvezzenek, másrészről aki eddig nem szívott, az az engedélyezés hatására kevés eséllyel fog rágyújtani. Igazat adott Sárosinak azzal kapcsolatban, hogy pénzügyileg megérné a dolog, ellenben ma Magyarországon még senki nem ment börtönbe csak azért, mert elszívott egy marihuánás cigarettát. Hazánknak jelenleg nem a marihuánalegalizálás a legégetőbb problémája se szakmai, se politikai szempontból. Erre a kérdésre öt–tíz év múlva kell visszatérni. Sokkal fontosabb lenne az orvosi célú kannabisz bevezetése. Kifejtette, hogy sokan örömszerzés céljából nyúlnak a drogokhoz, de a függők már azért használják az adott szert, hogy az ne érezzék magukat rosszul. Például a masszív alkoholisták nagy része reggel azért nyúl a kőműves Actimelért, hogy elmúljon a kézremegése, megszűnjön verejtékezni, vagyis hogy normálisan tudjon funkcionálni.
Zacher Gábor, Koós Nikolett, Sárosi Péter
Sárosi hozzátette, hogy ma nagyobb problémát jelentenek a szintetikus szerek, amelyek hatásai teljesen eltérnek a természetes kannabiszétól, emellett agresszív és paranoid viselkedést válthatnak ki a használóból. Ezek főleg a szegényebb régiókban és környékeken terjedtek el, ami még jobban erősíti a szegregátumokban élők leszakadását. Zacher hozzátette, hogy a szegénységi droghasználat jellemzője, hogy akár háromgenerációs függő családokat is lehet találni. Sokan nem tudnak, vagy nincs is lehetőségük kitörni a saját pszichoszociális gettójukból. A dizájnerdrogok sokkal olcsóbbak, és a szegénységben élőknek sokszor ez jelenti az egyetlen örömforrást. Ha megvonnák tőlük ezt az élvezetet, akkor nagy eséllyel nagyobb károkat okozna, mint a jelenlegi állapot.
Zacher elmondta, hogy a legtöbb függőnek nincs célja az életében. Főleg a fiataloknál, akiknek kilátástalan a jövőjük, az iskolát utálják, és még a családban is gondjaik vannak, szinte lehetetlen értelmes tanácsot adni, mert a drog egy pillanat alatt boldogságot okoz, a jó célokért viszont hosszú évekig kell dolgozni. Sárosi hozzátette, hogy univerzális célt nem lehet kitűzni mindenki elé, hanem mindenkinek a maga útján kell boldogulnia. Konszenzusként arra jutottak, hogy először magában a társadalomnak kell éretté válnia, és majd ha nem lesz olyan széles a társadalmi olló, és a gazdaságban is tisztábbak lesznek a körülmények, akkor lehet érdemben a legalizációról beszélni.
Fotó: Bölcsész Napok
