Április 8-án a „150 éves a TÓK” programsorozat keretében rendezték meg a Nagy versmondás eseményt Jordán Tamás és Fűzfa Balázs részvételével. A programot Pölcz Ádám köszöntője nyitotta meg. Beszámolónkat olvashatjátok.
A Nagy Versmondás – A 12 legszebb magyar vers című kezdeményezést 2008-ban indították útjára. Az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán 2013 után idén másodszor rendezték meg az eseményt a kar sportudvarán, ahol verőfényes napsütés fogadta az érdeklődőket. Pölcz Ádám a köszöntőjében visszaemlékezett a 2013-as eseményre, s elmondta, hogy akkor közel sem volt ilyen kegyes az időjárás, ezúttal viszont semmi sem tántoríthatta el a hallgatókat a részvételtől, sőt, még egy kisiskolás csoport is eljött.
A közös versmondás során József Attila Születésnapomra című költeményét szavalták együtt a résztvevők. (Különlegesség, hogy a tanítóképzősök egy olyan verset szavalhattak el, ami talán az első olyan költemény, ami a pedagógiáról szól.) A választásban közrejátszott a szerző közeli születésnapjának az évfordulója (április 11.), ami egyben a magyar költészet napja is. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, az ELTE SEK egyetemi docense az élményközpontú irodalomtanítás fontosságát emelte ki. Ennek az egyik megtestesülése lehet a közös versmondás, ami Jordán Tamásnak köszönhető. Ő indította el A 12 legszebb magyar vers című programot, aminek köszönhetően a Kárpát-medencén belül számos közös versmondás megvalósulhatott. Ezeken rendszerint több száz diák szokott részt venni.
Fűzfa Balázs a program kezdetén azt mondta, hogy az akkor kiválasztott szövegek a 12 legszebb magyar vers. Általában az volt a kutatások eredménye, hogy a közönség körülbelül a felét el szokta találni, ha megkérdezik tőlük, szerintük melyik versek tartoznak ide. Kisebb eltérések előfordulnak, például Radnóti Miklóstól sem mindenki ugyanazt a költeményt tartja a legszebbnek. Végül azért a Levél a hitveshez című mű került rá a listára, mert a műsor összeállítója Abdáról származik – onnan, ahol Radnóti meghalt, és ahova ez az alkotás is köthető.
Berzsenyi Dánieltől például azért a Közelítő télre esett a választás, mert annak van egy ilyen sora: „Lassanként koszorúm bimbaja elvirít.” Berzsenyi ezzel a sorral 100 évvel megelőzte Einsteint, hiszen átültethető az ő relativitáselméletére (e=mc2). Teller Ede is azt mondta, hogy többet tanult a maghasadásról Ady Endrétől, mint a világ összes fizikusától együttvéve.
József Attila versei közül azért esett erre a választás ezen a napon, mert annak ellenére is derűs hangvételű, hogy néhány hónappal halála előtt írta. Talán ezt írták újra a legtöbbször, Tóth Krisztina két változatot is készített, míg Markó Béla a 64. születésnapjára írt hasonló verset. (További érdekesség, hogy Arany János a 64. születésnapján írt egy 64 betűs verset, amiről nem tudni, hogy szándékosan vagy véletlenül készült így.)
A vers közös elmondását Jordán Tamás vezényelte le. A pontos instrukciók átadása előtt visszaemlékezett a korábbi eseményekre. Nagy László szavait idézve azt mondta, hogy ilyenkor hangokból építenek katedrálist. Ez a gyakorlatban is visszaköszönt, ugyanis Jordán Tamás egy tényleges gyorstalpalót tartott arról, hogy miként lehet szépen szavaltatni egy tömeget. Ehhez az első instrukció az volt, hogy csak az ő jelzései után szabad megszólalni, mert különben el fognak csúszni a sorok.
Ahhoz, hogy egy hangként szóljon a tömeg, arra is szükség van, hogy mindenki ugyanolyan hosszan mondja ki a szavakat. Ezek egységesítésére remek megoldás, ha mindenki gyorsan, röviden, keményen ejti ki a szavakat. Versmondáskor az is nagyon fontos, hogy a résztvevők hogyan mondják ki ezeket, és ehhez szükség van lelkesedésre, áhítatra. Jordán Tamás szerint úgy kell kimondani minden szót ilyenkor, mintha a szavaló szerelmes lenne az összes kifejezésbe. A sikeres előadáshoz próba is szükséges, ezért az „éles” előadás előtt erre is volt lehetőség.
A gyorstalpalónak meglett az eredménye, a hallgatók és a kisiskolások közös szavalása rendkívül meggyőzően hangzott, nagyszerűen beváltak Jordán Tamás instrukciói. Végül elmesélte, hogy miért szokta háromszor egymás után elszavalni a Tiszta szívvel című verset. Sokáig nem tudta eldönteni, hogy imaként, követelésként vagy segélykiáltásként lenne a legjobb ezt elmondani, s végül egy televíziós felvétel alkalmával az a megoldás született, hogy mindhárom verziót előadhatta. A hatásos előadás annyira érzelemdús lett, hogy az égiek is megkönnyezték: eleredt az eső. Úgy tűnik, hogy ez a TÓK-os Nagy versmondás sajátos velejárója.
Képek forrása: ELTE TÓK
