Kételyek és túlzások – Zárt ajtók

Március 14-én mutatták be a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói Jean-Paul Sartre Zárt tárgyalás című darabjának feldolgozását. A mű központi témája az egyén önképének szembeállítása a környezetével, a helyszín pedig egy nagyon különleges hely. Kritikánkat olvashatjátok.

A Zárt tárgyalás Sartre egyik legismertebb darabja, nagyszerűsége az egyszerű koncepcióban rejlik. Mindössze 3+1 szereplőt mozgat. 3 ember össze van zárva egy szobában, illetve egy negyedik is megjelenik időnként, ha arra van szükség. Akik végig bent vannak, próbálják kitalálni, hogy miért kerültek oda, és miért pont ezekkel a személyekkel zárták őket egy helyiségbe. Vadász Krisztina rendező és Bódi Zsófia dramaturg ezt a történetet dolgozta át, s vitte színpadra Zárt ajtók címmel az Ódry-n.

Hogy érezheti magát az az ember, akit egy ismeretlen helyen összezárnak két vadidegennel? Feszélyezve? Bizalmatlanul? Kételyek között? Valahogy ezeknek a kombinációja adja ki a megfejtést, de hogy melyik érzés a domináns, az már az egyén személyiségétől függ. Az is közrejátszik ebben, hogy mit feltételez a másik két emberről, milyen első benyomást kap róluk a találkozásukkor, de valódi képet csak akkor kaphat bárki is, ha időt szán a megismerésre. Ebben az a nehéz, hogy ehhez meg kell nyílni, engedni kell a másiknak is, hogy ő is ezt tegye, ez akkor működik igazán, ha kölcsönösen történik.

A megismerés általában idő kérdése csupán, és hol máshol lehetne ebből több, mint a pokolban? Talán egy olyan helyen, ahol nem az foglalkoztat mindenkit, hogy milyen kínzásokon kell keresztülmenni. (Közben felteszi a kérdést: mi a kín igazából?) Talán korábban kellett volna ezt megtenni azokkal, akik valamilyen módon az életükben szerepeltek, még azelőtt, hogy erre a helyre kárhoztak volna. A pokolból általában nincs visszaút, de ábrándozni lehet erről. A szereplőket az foglalkoztatja most, hogy miért ők, miért együtt, miért ide kerültek, és mi történik az „életükkel” a haláluk után.

A három karakter teljesen eltérő háttérrel, előtörténettel került ide, ahol nem számít, kik voltak korábban, csak az, hogy milyenek. Mindannyian meggyőződésesen állítják, hogy ők semmi olyat nem tettek, ami miatt itt lenne a helyük, egyszeri életet éltek. Fokozatosan mégis kiderül, hogy mit követtek el korábban. Ezen tettek miatt nem lehet velük együttérezni, viszont mindannyian olyan személyiségjegyekkel rendelkeznek, amikkel könnyen azonosulni tud a néző. Ez a kettősség megnehezíti az előadás befogadását, ezen viszont a humoros jelenetek próbálnak segíteni.

A komikum két típusa is visszatérő elem az előadásban. A túlzások alkalmazása a hosszan elnyújtott csendekben, illetve a karakterek által viccesnek gondolt jelenetek sokszori megismétlésében jelennek meg. Nálam ez nem mindig működött, valahogy kevésbé tudott szórakoztatni a humor ezen fajtája, viszont a közönség nagy része élvezettel fogadta be ezeket a jeleneteket, érezhetően jól szórakoztak. (Az idő és az időzítés kapcsolata más jelenetekben jobban működött nekem.) A komikum a szövegkönyvi fordulatokban is visszatérő elem, ezek a finomságok rám is pozitív hatással voltak.

Számomra ez az előadás talán még jobban működik, ha kevesebb az ilyen jelenet, mert a fő irány nagyon érdekes, fontos kérdéseket vizsgál. Én is kíváncsi lettem, hogy kik ezek az emberek, miért kerültek össze. Amikor ez a hangsúlyos, akkor folyamatosan gondolkodtat, eközben adagolja a mozaikkockákat, amikből a végén össze lehet rakni a képet. A három összezárt karakter viszonyrendszere folyamatosan változik, mindig ketten vannak előtérben, és mindig eltérő előjellel viszonyulnak az egyének a két másik emberhez. Ezek nagyon jól szemléltették az emberi kapcsolatok folyamatos változását.

Ha megnézitek, ilyen szép kék jegyet kaptok

Az előadás végére a legtöbb kérdőjel kiegyenesedik. Nem akar mindent megválaszolni, de aminél szükséges, annál megteszi. Kicsit hirtelen lett vége a történetnek, de ez egy hatásos dramaturgiai húzás volt. Összességében tudom ajánlani, a megtekintés után viszont érdemes lehet egy pohár bor mellett elfilozofálni rajta, mert az segítheti a könnyebb befogadást, a darab mondandójának az értelmezését. Mivel a közönség túlnyomó többsége vevő volt a humorára is, ezért talán ez is tetszeni fog a kedves olvasónak.

 

Képek forrása: Ódry, saját