Vagyis nem az ütés fáj, hanem az, hogy nem tud az ember segíteni a társán. Pedig szeretne, mert kölcsönösen szeretik egymást. De a másik nem tud felülemelkedni saját hibáin, jellemgyengesége mindkét embert boldogtalanná teszi… Talán erről szól leginkább Molnár Ferenc mélyen érzékeny alkotása, a Liliom.
Az 1909-es hazai bemutatón megbukott, 1921-ben a Broadway színpadán óriási sikert aratott. Készült belőle rádiójáték és musical is (utóbbi Rodgers–Hammerstein világhírű alkotásaként, Carousel címmel). Olyanok játszották a drámát, mint Burgess Meredith és Ingrid Bergman. Itthon is sok bemutatót élt meg, bennem a Kaszás Attila és Eszenyi Enikő főszerepével készült színházi felvétel elevenen él. Most a szerző egykori „otthonában”, a Vígszínházban láthatjuk ifj. Vidnyászky Attila rendkívül letisztult rendezésében.
Molnár Ferenc tragédiája alcíméül a műfajt adja meg: külvárosi legenda. Liliom a szegény, lezüllött városi negyedben nevelkedett, és az ottani társadalmi léthez alkalmazkodva él. Első találkozás után beleszeret egy cselédlányba, Julikába. Liliom munkaadója, Muskátné féltékeny a lányra, ezért Liliomot elbocsátja, és Julika is hasonló sorsra jut: elveszti az állását. Hollunderné fogadja be őket, nála élnek igen rossz körülmények között. Liliom szereti Julikát, mégis rosszul bánik vele: sokszor kiabál, sokszor kezet emel rá. Julika időközben terhes lesz, ami Liliom számára is nagy öröm, és elhatározza, hogy leendő családapához méltóan gondoskodik a családjáról. A bűnöző barátjával, Ficsúrral együtt próbál pénzt szerezni, de ez tragédiába torkollik: Liliom lebukik, és öngyilkos lesz. Julika barátnője, Marika és annak férje segítségével neveli leányukat, és örökre a halott Liliom után vágyódik.
Liliomot és Julikát valami megfoghatatlan érzés mélyen összeköti: ez az igaz szerelem. Liliom hirtelen dühe és önfegyelemhiánya miatt nem élvezheti a szerelem gyümölcsét, közös gyermeküket. Ez az ő büntetése, és persze az örök lelkiismeret-furdalás. A darab csúcspontja Liliom öngyilkossága, amely a mennyben játszódó kihallgatáson oldódik fel, Liliom büntetése után lidércként meglátogathatja a családját, hogy jóvá tehesse a hibáit. Liliom számára itt derül ki, hogy Julika halála után is mélyen szereti őt, és a cselédlány megbocsátott neki, leányukat úgy nevelte, hogy felnézzen néhai apjára. Julika jósága így hat vissza a nevében is ártatlan, valójában csak sodródó, és lényénél fogva „jó” Liliomra. Julika hiába próbálja, nem tudja Liliomot megmenteni önmagától és a haláltól, de a szeretetbe vetett kitartó hitével bizonyítja, hogy ők örökre összetartoznak, a halott Liliom lelkének ezzel megbékélést ad.
Szilágyi Csenge és Hajduk Károly a Liliomban (kép: Dömölky Dániel)
A címszereplő-hintásfiút Hajduk Károly játssza, minden érzelmét kristálytisztán fejezi ki. A Julikát játszó Szilágyi Csenge a tehetetlen szeretet megtestesülőjévé válik az előadásban. Muskátné szerepében Eszenyi Enikőt hol megmosolyogjuk, hol sajnáljuk magánya és Liliomba vetett szerelme miatt. Waskovics Andrea Marikája és Zoltán Áron Hugója ellentéte a szerelmespárnak, a köztük lévő viszony olykor mulatságos, mégsem mintaértékű. Orosz Ákos Ficsúrt játszik, aki „elkötelezett” minden bűncselekmény mellett. A kegyetlennek tűnő, belül mégis odaadó Hollundernét Bandor Éva játssza.
Bagossy Levente visszafogott díszlete nagy teret ad, amelyben valóban elhagyatottnak tűnnek a hősök. Az angyalok kara felülről ereszkedik a színpadra, egyikük pedig a nézők felett lógva repked egész szünetben – így válik a színpad teljes univerzummá. A rendező, ifj. Vidnyánszky Attila széles eszköztárát visszafogottan, ízlésesen használja. Mester Dávid zenéje illik a korhangulathoz, és folyamatos viszonyban van a történésekkel is: egyszer aláfestő zeneként jelenik meg, máskor szinte fülsüketítve, mindent elnyomva csendül fel. Talán azért, hogy ne csak Julikának fájjon valami, hanem a nézőknek is. Már, ha igazán fáj – mert ahogyan Julika mondja lányának: van, amikor „megütik az embert, és nem fáj.” Vagyis nem az ütés fáj…
Kiemelt kép: Hajduk Károly és Eszenyi Enikő a Liliomban (Dömölky Dániel)
