A közelmúltban mutatták be a mozikban a Két királynő (Mary Queen of Scots) című történelmi drámát. A történet a 16. századi Anglia és Skócia uralkodási viszályairól szól, tele ármánnyal és karakterdrámákkal. A film különlegességét a feminista felhang adja, ami attól lesz igazán érdekes, hogy valós történelmi elemeken alapul. Kritikánkat olvashatjátok.
VIII. Henrik halála után Anglia örökösödési helyzete nagyon komplikált volt. Sokáig nem volt törvényes fiú utódja, végül megszületett Eduárd, aki – apja halála után – 9 évesen került a trónra. 15 éves koráig régensek irányították helyette az országot, majd elhalálozott. Rövid élete során megpróbálták megakadályozni, hogy valamelyik nővére legyen az örököse, ezért I. Johanna követte őt a trónon. Pár nappal később I. (Véres) Mária mégis kikiáltotta magát királynőnek, aki 1558-ig uralkodott. Őt VIII. Henrik utolsó törvényes gyermeke követte, I. (Tudor) Erzsébet.
A Két királynő I. (Stuart) Mária skót királynő és I. Erzsébet angol királynő csatározásairól szól. Konfliktusuk forrása Erzsébet gyermektelensége volt: Mária azt akarta elérni, hogy az angol királynő őt tegye meg törvényes örökösének. Kérése nem volt alaptalan, a két királynőt rokoni szálak fűzték egymáshoz. Mária VIII. Henrik nővérének az unokája, így az angol királyi család vér szerinti leszármazottja volt. Ha ez megtörténik, akkor megvalósulhatott volna Anglia és Skócia egy korona alá kerülése, ami régóta az angolok vágya volt. Henrik még a halála előtt azt tervezte, hogy ez Mária és Eduárd házasságával történhetne meg.
A film nem nagyon foglalkozik ezekkel a történelmi előzményekkel, de ezek az ismeretek tovább árnyalják a cselekményt. Ez a kuszaság rámutat arra is, hogy milyen komplikált viszonyok voltak a 16. századi Angliában, és ez a Két királynő idejére is igaz. A középpontban Erzsébet és (főleg) Mária vannak, de mellettük nagyon sok szereplőt mozgat a cselekmény, akik folyamatosan úgy próbálnak helyezkedni, hogy számukra előnyösen alakuljanak a történések. Emiatt időnként kicsit nehéz követni, hogy ezeknek a karaktereknek mi is a pontos motivációjuk, nagy figyelmet követel a film. Ennek pozitív hozadéka is van, mivel szinte végig érdekes marad, pedig könnyedén unalomba fulladhatott volna.
A királynők személyisége sok mindenben különbözik, társadalmi szerepük miatt mégis nagyon hasonlítanak. Mindkettőjüket sokan próbálják befolyásolni döntéseikben, hogy kivel kössenek szövetséget, kivel lépjenek házasságra. Mindketten céltudatos személyiségek, ugyanakkor Erzsébet sokkal racionálisabb, Máriát pedig sokszor inkább az érzelmei vezérlik. Az örökösödési kérdéshez is teljesen máshogy állnak: Erzsébet nem akar megházasodni, mert félti az uralkodói státuszát, míg Mária mindenképpen gyermeket akar, aki egyszer majd reményei szerint Anglia és Skócia uralkodója lehet.
Különösen érdekes az, ahogyan a film a férfiak női uralkodókhoz való viszonyát kezeli. A korra jellemző nemi diszkrimináció végig fontos szerepet kap, de nem ezért kérdőjelezik meg a királynők státuszát, hanem a hatalomvágy miatt. A férfi karakterek negatív ábrázolása mellett a két királynőt sem állítja piedesztálra a film, Mária és Erzsébet gyarlóságai is nagy hangsúlyt kapnak. Mária egy kedves, aranyos, rokonszenves fiatal nőnek van ábrázolva, miközben ő is hazudik, ha ez szükséges a céljai eléréséhez. A két királynő közül ő a szépség, aki mindenkit elbűvöl, de bizonyos tettei alapján ő is ugyanolyan szörnyeteg, mint sok más uralkodó volt.
Erzsébet egy erős, határozott, ellenszenves, középkorú férfinak tűnik, aki mindent háttérbe szorít országa érdekében. Egy ponton sajnálni kellene őt, együtt kellene érezni vele – legalábbis a film ezt sugallja. Ez erőltetett, de legalább arra rávilágít, hogy semmi sem fekete vagy fehér. Visszatérő motívum, hogy Erzsébet olyan, mint egy férfi, mert ezt követeli meg tőle az a teher, amit a korona viselése jelent. Ennek a túlzott hangsúlyozása rossz irányba is elvihette volna a filmet, de ezt még éppen sikerült elkerülni. A külső jegyei alapján ő a szörnyeteg, aki nem győzi elrejteni az arcát csúfító jegyeket, de összességében ő sem rosszabb, mint sok más uralkodó.
Különösen érdekes, hogy őt az a Margot Robbie alakította, aki anno egy olyan szerep megformálása után lett sztár, amiben a megjelenésére figyeltek fel nagyon sokan. A Két királynő sminkmesterei valóban kiérdemelték az Oscar-jelölést, egészen elképesztő, ahogy Robbie kinéz ebben a filmben, főleg a végén. A játéka is nagyon jó, ennyi smink mögül is érezni lehetett a jelenlétét. Saoirse Ronan (Mária) játéka is jó volt, bár az ő szerepe sokkal hálásabb. A rendezés erős átlagos, nem emiatt marad meg ez a film, viszont az operatőri munka nagy erénye ennek az alkotásnak. (Bár a sötét tónusú képek néha túlságosan is sötétek.)
A legjobb jelmez kategóriában kapott Oscar-jelölést nehezen lehetne vitatni, túlságosan kevés kosztümös film készül ahhoz, hogy ebben a kategóriában meglepő jelölés születhessen. Azt meg kell adni a filmnek, hogy valóban jól néznek ki az öltözékek, a hangulatteremtéshez sokat hozzátettek. Összességében is ez a film legnagyobb erőssége: olyan atmoszférát teremtett, ami miatt közelinek érződik egy több száz éves uralkodói csatározás. Elsősorban azoknak tudom ajánlani, akik kedvelik a történelmi filmeket, de akik szeretik a cselszövésekkel teli karakterdrámákat, azok is tehetnek egy próbát.
Képek forrása: IMDb
A szerző értékelése IMDb-n: 7/10
