Végtelen sóhajtozás. Budapest fejjel lefelé. Nyomasztó hangulat. Egy nyomozónő, aki egy halott láttán összeesik. Egy karrierista férfi, aki kihasználja a nőt. Egy történet, tele elvarratlan mellékszállal. Egy rövid lista arról, milyen is az X – A rendszerből törölve.
Nem is tudom, hol kezdjem. Nem szeretnék túl kritikus lenni, de nem lesz egyszerű az égig dicsérni Ujj Mészáros Károly legújabb filmjét. A Liza, a rókatündérrel hírnevet szerzett rendező most megpróbálkozott a thriller műfajával. Bizonyos akadályokat sikeresen megugrott. Lássuk ezeket! Vér volt bőven – ahogy halott is. Ijesztőnek is titulálható a film, bár a hang és a zene ehhez sokat hozzátett. A témája szintén passzolt a thriller műfajához: egy gyilkosságsorozat, melyet a tettes öngyilkosságoknak álcázott. Azt hiszem, itt jön az első bibi. Ez pedig a bűntettek helyszíne: Magyarország. Ami egy CSI: Miami helyszínelőknek jól áll, az egy itthon leforgatott filmben kissé sántít. Oké, a romos épületeket klasszul használták fel, de amikor a Budapesti Rendőr-főkapitányság épületét mutatták be ugyanúgy, mint A helyszínelőkben, az már egy kicsit sok volt. Ennek ellenére a film képi világában gyakran használták Budapest jellegzetes épületeit, tereit, házait. Ezért is furcsa a kettősség… Ha aktívan alkalmazzák díszletnek a fővárost, akkor miért majmolják Hollywood módszereit? Jól állt volna a mozinak, ha búcsút intenek Amerikának, és Budapestet talpra állítják. Bár lehet, ezért volt végig fejjel lefelé, megtévesztésnek. Hátha a néző nem ismeri fel a fővárost, és ebben az egész gyilkososdiban Miamiba képzeli magát…
Ha a történetben van gyilkos, akkor kell valaki, aki elkapja őt. Jelen esetben Éva (Balsai Móni), a pánikbeteg nyomozónő volt a szerencsés kiválasztott. Róla már esett szó: a nyomozó, aki összeesik a halott láttán. Mint az a doktor, aki nem bírja a vért. Vagy az a tanár, aki utálja a gyerekeket. Tuti átment anno az alkalmasságin… De a hullák még hagyján: se lőni, se beszélni, se gyereket nevelni nem képes. Talán valami mégis jól megy neki: a matek. Hiszen Éva, a szerencsétlenségei ellenére – melyekből bőven van neki (és nem csak a pánikbetegsége!) – kiváló nyomozó: egy kis matekkal sitty-sutty bebizonyítja az öngyilkosságokról az idegenkezűséget. Itt jön képbe a nyomozótársa, Péter (Schmied Zoltán), aki kiáll Éva mellett, és kér pár hetet a főnöktől az ügy megoldására – ő a már említett karrierista törtető. Egy vidéki nyomozó, aki kapott egy esélyt a nagy Budapesten. A másik jelentőségteljes vonása, hogy remek hatással van Évára, segít neki leküzdeni a rohamait. Utána mást is szívesen leküzdene nyomozótársáról – bár, mint utólag kiderült, jobb, hogy csak a rohamoknál maradtak… Éva szempontjából biztosan.
A film fő cselekményszála átgondolt, izgalmas és fordulatos. Ez a része a történetnek logikusan lett felépítve, bár itt is szemfülesnek kellett lenni ahhoz, hogy minden apró részlet a helyére álljon. Ha az alkotók egy-egy elemet hangsúlyosabbá tettek volna, akkor nem kellene a mozi után a puzzle darabjaival vacakolni. Nem kívánt egyéni gondolatokat a film: megvolt a megoldás, csak nagyon elrejtve, szinte nagyítóval kellett nézni. Rám ez még lelkesítően hatott. A mellékszálaknál viszont elvesztettem a lelkesedésem. A film során bizakodtam: a végén összefut minden, megértem majd. Ám sajnos hoppon maradtam. Sem a városban dúló események, sem Éva lányának ügye a suliban, sem a magánéleti és adósságproblémái nem vezettek sehova. Tisztában vagyok vele, hogy nem ezekről szólt az X – A rendszerből törölve. Csupán megemlíteném példaként, hogy Évát a film elején három napon belüli kilakoltatással fenyegették, az eseménysor körülbelül három hetet ölelt fel, a film végére pedig még mindig ugyanott lakott. Persze rendezhette a lakbért, kaphatott haladékot, de miért kell ezt is a nézőnek kitalálnia?
Végül, de nem utolsósorban a filmzenékről és a hangról elmélkednék egy kicsit. Végtelen sóhajtozás, de nem ám a nagy ő után. A pánikbetegség nonstop így tör ki Éván. Még akkor is hallatszottak ezek a mélyről vett levegők, mikor Éva a vászon közelében sem volt. Valószínűleg ennél a résznél lett elegem. Az alaphangulatot így már el tudjátok képzelni, ehhez társult a zene. Erről vegyesek a benyomásaim, az elején azt is túltolták kissé hollywoodi stílusban, de aztán felcsendült egy-két hangzatos dallam.
Összességében az X – A rendszerből törölve nem a legjobb thriller, amit életemben láttam. Viszont meg kell becsülnünk, hiszen végre ebben a műfajban is készült egy magyar film – ami ugyan kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk.
Forrás: port.hu
Kép: port.hu
