Lehet unalmas filmet készíteni Freddie Mercury életéről?

A közelmúltban mutatták be a mozikban Freddie Mercury (és a Queen) életéről szóló filmet, a Bohém rapszódiát. Mercury élete és személyisége is nagyon érdekes, ezért a filmmel szemben is nagyok voltak az elvárások. Kritikánkat olvashatjátok.

A Bohém rapszódia tökéletes címválasztás egy olyan filmhez, ami Freddie Mercury és a Queen életéről szól. Mercury habzsolta az életet, egyszerű közhellyel élve „két végéről égette a gyertyát”. Másfelől a Bohemian Rhapsody a Queen (és a zenetörténelem) egyik legismertebb és legnagyszerűbb száma, ezért is annyira kézenfekvő ez a választás.

A film a zenekar megalakulásával indít, bár itt némileg eltér a valóságtól. Ez többször is visszaköszön, hogy a dramaturgia felülírja a valós eseményeket, és azt megváltoztatja, esetleg más időpontba helyezi. Az elején egyből ugrik egyet a cselekmény, az a folyamat kimarad, hogy miként lettek senkikből valakik, és már közepesen ismert bandaként tűnnek fel legközelebb.

Mercury pályájának korai szakaszára nagy hatással van a kapcsolata Mary Austinnal, de az nem derül ki a filmből, hogy miért van ez így. Csak az, hogy így van. Ebből a szempontból következetes a történetvezetés, mert később az sem derül ki, hogy Jim Hutton esetében hogyan alakult ki a nagy szerelem kettejük között. Mindketten az énekes megértő társai, de ennyiben kimerül a karakterük mélysége.

Ennél nagyobb problémának érzem, hogy a Queen tagjainak a karakterábrázolása is hasonlóan egysíkú. Róluk általánosságban annyit közöl a film, hogy milyen tanulmányaik voltak azelőtt, hogy zenészek lettek. Ezen kívül elegendő annyit tudni róluk, hogy milyen hangszeren játszanak, illetve milyen a hajuk. Határozottan jót tett volna az alkotás első felének, ha nagyobb mélységet kapnak ők is.

Mi a baj a film első felével? Fokozatosan megismerjük Mercury személyiségét, ez jó. A Queen egyre jelentősebb zenekar lesz, ez is jó. A korai slágerek felcsendülnek, ez már remek. De akkor mi a probléma? A film felvesz egy ritmust, csordogál előre, és előtör egy érzés: ez unalmas. Nem tudom, hogy mennyi munka volt ebben, de biztos nem kevés, mert egy ilyen érdekes karakterről nagy bravúr unalmasan mesélni.

Elvitathatatlan, hogy vannak remek momentumok ebben a részben is – például Mike Myers parádésan formálja meg azt az ügynököt (Ray Foster), aki azt mondta a Bohemian Rhapsody című számra, hogy abból soha nem lesz sláger –, de ez önmagában kevés. A konfliktusok nem kapnak kellő jelentőséget ebben a részben, és mindig úgy oldódnak meg, hogy a Queen előáll egy új számmal.

A film közepétől nagyobb szerepet kap a negatív karakter, aki egy sokkal nagyobb konfliktust generál, miközben Mercury belső vívódásai is jobban előtérbe kerülnek. Innentől kezdve tele van feszültséggel és szenvedéssel a film. Itt mutatkozik meg igazán az is, hogy Rami Malek mennyire nagyszerű választás volt a főszerepre, gesztusaival egészen elképesztően idézi meg az énekest.

Malek játéka elviszi a hátán a történetet, nagyrészt rajta múlt, hogy milyen moziélmény lett a film. A rendezés egyértelműen őt állította a középpontba, a teljes történet egyetlen cselekményszálon fut, az övén. Játéka egy pillanatig sem érződik erőltetettnek, ami egy ilyen harsány és domináns karakter megformálásánál egyértelmű buktató lehetett volna.

Ahogyan az várható volt, a zene szintén pozitív irányba viszi el az összbenyomást. A legtöbb szám nem hallható teljes hosszában, de ez egyedül a Bohemian Rhapsody esetében róható fel, mert többször is kihangsúlyozza a film, hogy egy 6 perces dal túl hosszú. A leghosszabb zenés rész a Live Aid koncert, ahol a legnagyobb előadók léptek fel 1985-ben, hogy adományokat gyűjtsenek az afrikai éhezőknek.

A Live Aid-en előadott 20 perces koncert majdnem teljes egészében megelevenedik a vásznon, s várhatóan a rendezői változatban a kivágott részek is benne lesznek. Ez az esemény a történet tetőpontja és a dramaturgia miatt a vége is. Emiatt kicsit pátoszos a film befejezése, ugyanakkor némi hiányérzetet ad. Mercury életének utolsó 6 évéről dokumentarista jelleggel olvasható pár tényadat.

Összességében a Bohém Rapszódia egy furcsa filmélmény, mert egy nagyon érdekes emberről szól, akit Rami Malek nagyszerűen alakít, de számos hibája van. Mercury mellett a többi karakter egyértelműen a háttérbe szorul, és a konfliktuskezelés terén sem hibátlan. Mindezek ellenére, mégis kellemes filmélmény, a néző többször is libabőrös lesz egy-egy dal felcsendülésekor.

Aki szereti a Queen zenéjét, annak kötelező darab, de akit csak a főhős élete érdekel, az kezelje némi fenntartással a történéseket, mert apró eltérések vannak a valósághoz képest. És hogy a címben feltett kérdésre is válaszoljak: Mercury életútja van annyira érdekes, hogy abból ne lehessen egy teljes filmet unalmasra csinálni, csak egy felet.

 

Képek forrása: IMDb

A szerző értékelése IMDb-n: 7/10