E címmel nyitotta meg a Műcsarnok legújabb időszaki kiállítását. A 19. század végén – 20. század elején az emberi életmód és az arról való gondolkodás egészen megváltozott. Ekkor jöttek rá, hogy a modern városi léttel valami el fog veszni, és ennek jegyében a természethez való visszatérést és a spiritualitást keresték.
Az emberiség jelenét vették górcső alá a korszak alkotói, és a problémákra valódi megoldásokat kínáltak. Társaságok és közösségek születtek, akik az életmód megváltoztatására törekedtek. Ezek közé tartozott a gödöllői művésztelep is. Tanaik hatására a városiak közül egyre többen szabadidejüket a tudatosan és természetközelben töltötték el. De a mozgalom hatással volt a lakóhelyek berendezésének formáira, a nemek közötti kapcsolatra érzelmi és szexuális téren is, de a nevelési szemléltet is megváltoztatta, sorra születtek a reformpedagógiák, valamint az egészséghez való viszonyulás is formálódott. Az életreform-mozgalmak a 20. század elejére kiépítették saját intézményi hátterüket: társulatok, lapok, gyógyüdülők és éttermek kezdték meg tevékenységüket.
A Műcsarnok-beli kiállítás Magyarországon elsőként dolgozza fel az életreform-mozgalmak művészeti vonatkozásait. Fontos szerepet tulajdonít a korszak művészei között fennálló kapcsolati hálóra. Ebben a megvilágításban új értelmet nyernek a 20. század elejének ismert hazai műalkotásai – ezúttal a múlthoz, az emberhez, a testhez és a transzcendentitáshoz fűződő viszonyuk kerül a középpontba. A művészek egy része alkotói műhelyekbe szerveződött, ilyen volt Hollósy Simon, valamint Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor köre. A kiállítás célja, hogy a befogadót az életreform-mozgalmak és a művészetek kapcsolatának „rejtett történetén” vezesse végig – a képzőművészet és a társművészetek tárgyain keresztül.
Kacziány Aladár: Az angyal
Pár magával ragadó festmény
Vaszary János Csendélet keleti porcelánnal című képének Buddhája és színvilága szakít az európai és magyar festészeti hagyományokkal. Az angyal című Kacziány Aladár-festmény szereplője a 20. század emberének angyalábrázolása. Walleshausen Zsigmond Napnyugávásán egy meztelen mezőn álló férfi teste és lelke forr egybe a természettel. Marcel Kammerer Az arany angyal című alkotása szokatlan angyal- és leányábrázolásával messziről magára hívja a figyelmet. Paul Schad-Rossa Édenje nem az Isten által bearanyozott Paradicsomot, hanem egy barnás, borongós erdőt ábrázol. Ferenczy Károly Esti fürdésének két fürdőző alakja teljesen egybeforr a békés, zöld háttérrel. Paul Schmidtbauer Vízesése másfajta vonalvezetéssel tárja elénk a természeti látványt, mint azt a régebbi festők tették. A Táncoló lányok az erdő szélen című Hollósy Simon-festményen a három leány, a táncos mozgás és a természet harmóniája kap megvilágítást. Iványi Grünwald Béla Völgyben címűjén egy anya és egy lánya csodálja a gyönyörű, napsütötte hegyeket-völgyeket. Leopold Dietman A kék virágja egy meztelen asszonyon és egy kék virágon keresztül a női termékenység allegóriáját festi meg. Aba Novák Vilmos Köszörűse már témájával is profán, hiszen egy hétköznapi szakma hétköznapi figuráját ábrázolja munka közben. Körösfői-Kriesch Aladár a szakralitás felé lép vissza Ego sum via, veritas et vita című festményén, de Jézust új színben tűnteti fel. Derkovits Gyula Utolsó vacsoráján pedig 20. század eleji emberek ülnek, tehát modern kontextusba ültette az újszövetségi történetet. Kernstok Károly Asszonyok a vízparton című képén a feminizmus térnyerését jelzi.
A mozgalmak mögött két eszme állt: a teozófia és az antropozófia, mindkettő az értékfeletti szférát tartja megidézendőnek a művészetben. A kiállítóteret ezt követve egy kettős spirál tagolja, amely töréspontjai az evolúciós ugrásokra utalnak. A reformmozgalom követői úgy vélték, a szakralitás korszaka véget ért, helyette a kozmikus szellem lesz a meghatározó, és amíg az ember a poláris világot ki nem egyensúlyozza, addig káoszban élünk, és csak várjuk a harmóniát. Az első teremben a régi tradíciók, az akadémiai és stílusépítészet jelentőségének csökkenésével szembesülhetünk – láthatjuk, hogy a művészet új irányokba fordul. A második és harmadik teremben a falak görbülése is azt hivatott jelezni, hogy a formák a régi megközelítést elhagyva újfajta érzelmekkel és mozgással telnek meg. Az utolsó teremben pedig a spirál három ellipszissé alakul át (az önállósulás jelképeként): a társadalom individualizálódni kezd.
Walleshausen Zsigmond: Napnyugávás
Kiemelt kép: Leopold Dietman A kék virág
A fotókat a cikk szerzője készítette.
