Könnyű vagy nehéz? – Kundera regényéről

Könnyű vagy nehéz? Vajon a könnyűség pozitív és a nehéz negatív? Ennyire egyszerű lenne? Néha a fáradtságtól, a rengeteg elintéznivalótól, a meg nem szűnő feladatoktól nehéznek érezhetjük magunkat, ugyanakkor a hétköznapok egyhangúsága fullasztóan könnyűvé tehet. De van olyan, amikor egy komoly beszélgetés után jólesően nehezek leszünk a másik gondolatától, és olyan is van, mikor a friss napsütés üdeségétől könnyűnek érezzük magunkat. Milan Kundera cseh író szinte összes műve a létezés kérdését és annak filozófiáját próbálja leírni. A lét elviselhetetlen könnyűsége regénye valami ilyesmi.

A regény alapvetően több karakter életéről, létezéséről szól. Tomáš egy híres prágai sebész, aki képtelen a monogámiára. A regény alaphelyzete az átlagos hétköznapok nyomasztó könnyűsége. Tomáš tudatában van saját személyiségének, a hibáinak és ezek árának. Képtelen megállapodni, betegesen vonzódik az éjszakákhoz, a nőkhöz, és számára a szerelem nem állandóság, hanem a pillanatban született szenvedély. A történet elején ebbe a nyugodt életbe csöppen bele Tereza, a vidéki lány, aki ártatlanságával kibillenti Tomášt saját harmóniájából.

elvi

Tereza és Tomáš kapcsolatában a szerelem nem egy kimutatható érzés, hanem az erotika és a fájdalmak könnyű szépsége. Tomáš nem hagy fel azzal, hogy nap mint nap más nőnél alszik, újabb és újabb szeretőt keres, de mégis odaadóan és visszavonhatatlanul szerelmes Terezába. A férfinél ez nem valamiféle betegség, egyszerűen úgy érezi, így birtokába tudja venni a világot. Tereza próbálja visszafogni hiúságát, a birtoklási vágyat, elfogadni szerelme tetteit. Tereza kínlódása közben feltárul gyermekkora. Egy vidéki lány, aki túl nagy testi szabadságban nőtt fel, annyira, hogy saját testére bábként tekint, és akinek egyetlen álma egy férfi keze, amibe alvás közben belekapaszkodhat. Szerelmük dinamikáját ez a kettősség adja. A lány, aki próbál felülemelkedni az emberi érzéseken és a férfi, aki meg nagyon is átérzi szerelme szenvedését. Tomáš empátiája Tereza felé az egyetlen bizonyítéka arra, hogy tiszta szívből csak őt szereti. Terezának a véletlenszerűség misztikuma a jel, hogy Tomášt szeretnie kell. Történetük a prágai tavasz, az orosz megszállás ideje alatt játszódik, ami szomorúan nehezedik életükre. Terezának és Tomášnak rá kell jönniük, hogyan lehet létezni, mi a bűn és a megbocsátás, a jóvátétel és a boldogság.

„Az utolsó állomáson vagyunk – mondta a szomorúság. Együtt vagyunk – mondta a boldogság. A szomorúság volt a forma, a boldogság a tartalom. A szomorúság terét a boldogság töltötte ki.”

A regény másik elkülöníthető, ám Terezával és Tomášszal összefüggő egységében egy prágai művészlánynak, Tomáš szeretőjének a története rajzolódik ki. Sabina életében a férfi és női szerepek, vagy csak két ember lelkének találkozásnak lehetetlensége jelenik meg. A meg nem értett szavak Sabina és szeretője, Franz kapcsolatának alapja. A két ember közötti mélységes ellentét egészen apró dolgokban is megjelenik, a zene szeretetében, az ízlésben, a városnézésben, de akár a hálószobai fényben vagy éppen sötétségben. Sabina életében sosem volt egy állandó, ahogy Tomáš, úgy Franz is egy átmeneti szerető volt. Sabina emberek helyett érzéseket gyűjtött, a világ igazságait, amit nem tudnak elvenni tőle. Franz nem akart igazságot, de végül megkapta, szerelmet akart és azt meg elvették tőle. Az élet ellentmondásai hatással vannak az emberi lelkek összeérhetetlenségére. Sabina ezt látta a világban, ezért nem volt maradása sehol.

kö

A két szerelmi szál mögé bújtatott mély filozófiai kérdések ránehezednek az olvasóra. De könnyen. Kérdések, amiket nem megválaszol, hanem megpróbál modellezni. A karakterek egyszerre valóságosak és fikciók, ahogy Tereza egy gyomorkorgás szüleménye. Az elbeszélő tudatosan csapja be az olvasót, elhiteti a történet igazságát, majd emlékeztet, hogy ez csak mese. A lét valahogy ilyen. Mint a könnyű és a nehéz. Ilyen ellentmondásos, amire válaszokkal sosem fogunk rájönni, talán történetekkel.

Forrás: Milan Kundera – A lét elviselhetetlen könnyűsége

Képek: Prága