Az Apokris a görögök karneváli időszaka, mely a nagyböjtöt megelőzően 3 hétig tart. A karnevál hasonlít a mi farsangunkhoz: az emberek kreatívabbnál kreatívabb jelmezeket öltenek magukra, szól a zene, táncolnak, tűzijátékot néznek, és hajnalig tartó mulatozásokat tartanak. Egyetlen pici különbséggel. Mindezt nagyon komolyan veszik, és akármilyen hihetetlen, mindenki visel jelmezt, aki él és mozog. Legyen az babakocsiban ülő csecsemő, vagy idősebb korú, nő vagy férfi, felnőtt vagy gyerek, nincs kivétel. És mindezt imádják! Idén velük együtt imádtam én is!
Görögország szerte mindenhol, még a legapróbb településeken is megtartják a karnevált, ez a tradíció része. Ám a legfőbb eseményeket, vagy mondhatnánk úgy is, hogy a legszínesebb felvonulást Patrában (Pelloponészoszi-félsziget északi részén), az ország harmadik legnagyobb városában rendezik. Ide indultam el február 18-án, vasárnap reggel. Az Athéntól háromórányira fekvő városhoz vezető út rendkívül forgalmas volt, látszott, hogy aki teheti, eljön megnézni a nemzet legnagyobb parádéját. A kora délutáni érkezés tö
kéletes időzítés volt. Első ránézésre nem nyűgözött le a város, régi, romos elhanyagolt épületek, panelházak káosza. A karnevál hangulata viszont rögtön magával ragadott. Plateia Georgiu-tól, Patra főterétől kezdve, egészen hosszú szakaszon vonultak a vicces és ötletes jelmezekbe bújt emberek. Természetesen senki sem egyedül, csoportokat alkottak a karneválozók, melyeknek összetartó ereje a jelmezük tematikájában rejlett. Színkavalkád, zene, jókedv. Táncoltak, énekeltek, integettek. A parádé részeként kocsikon hatalmas figurákat vonultatnak fel a patrasiak. Ezek nem ritkán karikatúrák híres emberekről, politikusokról, de akad köztük meséket vagy figurákat szimbolizáló autó is. Kicsit hasonlít a mi debreceni virágkarneválos bemutatónkhoz, csak az alakok nem virágból, hanem műanyagból, papírból és 
más anyagokból készülnek.
A látogatók, mondanom sem kell, odáig vannak mindezért. Alig győzték mutogatni egymásnak, melyik a kedvenc jelmezük, miközben arra törekedtek, hogy minden pillanatát megörökítsék a felvonulásnak. Töredelmesen bevallom, én sem voltam különb, és bár sajnos a fotók csak a hangulat egy aprónyi töredékét közvetítik a karneválnak, megpróbálok legalább egy picurnyit átadni a parádé érzéséből.
A felvonulás se végét, se hosszát nem lehetett látni, az ötletek tárháza végtelennek tűnt. Ezért pihenésképpen egy kis városnézés következett. A település egyik nevezetessége a Kasztro vár, egy velencei stílusú épület, melyhez nem kevés lépcső vezet fel. De határozattan állítom, hogy az elém táruló látvány bármennyi fokot megér! A lépcső, az utca, az út egy vonallá szűkül, mely belefut a tenger elképesztő kékségébe. Patra másik szeme fényének a Szent András katedrálist tartják, mely a 18. század végén épült. Az ortodox templomokra jellemző díszítettség, és csodálatos dekoráció engem sem hagyott hidegen.
A patrasi apokris legkedveltebb része az esti záróünnepség. A karneváli időszakot lezáró vasárnap esti eseményeket még a televíziók is közvetítik Görögországban. A tradíció része a „Karnevál Királyának” elégetése. Természetesen ez a király nem élő személy, egy díszes, jól sikerült kocsiról van szó, melyet egy uszályon gyújtanak meg, miközben a tengeren lebeg. A jelentése párhuzamba állítható a magyar tradícióban megtalálható kiszebáb úsztatással, vagy égetéssel. A látványos momentum elűzi a telet, a tavaszi időszak kezdetét jelenti. A hangulatot még ezután is tudják fokozni, a végére tartogatják a legnagyobb durranást: a tűzijátékot. Csodálatos, lenyűgöző és felemelő. Azt hiszem, így tudnám jellemezni azt a majdnem fél órát, míg lövik fel a színes rakétákat. Az emberek együtt örülnek, együtt ünnepelnek és élvezik minden pillanatát a Patras-i karneválnak.
A képeket a cikk szerzője készítette.
