Öt éve működik Déri Balázs tanár úr vezetésével a Szerdai Szalon, ahol az írói vénával rendelkezők felolvashatják műveiket, illetve tanácsot, iránymutatást kaphatnak. A csoport tavaly év végén kiadta első kötetét, mely átfogó képet ad az elmúlt öt év közös és egyéni munkájáról. Az izgalmasan sokszínű antológiából szemezgettünk – ajánlónkat olvashatjátok.
A legendás Négyesy- és Lator-féle szemináriumok mintájára létrehozott Szerdai Szalon régi hiányt pótol: végre van egy fórum, ahol a hallgatók értő bírálatot kapnak műveikre, és odafigyelő közegben alkothatnak. A versíró szeminárium eredetileg a BTK kreatív írás minoros szakirányához kapcsolódva indult el, de hamar kinőtte magát. Kialakult a „keménymag”, és a közösség azóta is bővült, melynek tagjai havonta egyszer összejönnek a felolvasóestekre, nyaranta pedig írótábort szerveznek – olvashatjuk Déri Balázs tanár úr utószavában, melynek címe: Utóhang egy előhanghoz. A nem titkolt cél ugyanis az, hogy rendszeressé tegyék a Szalon tagjainak megjelenését, akár hasonló antológia formájában, akár más úton. Nem is tűnik ez olyan elérhetetlennek, hiszen a kötet több szerzője is publikált már olyan fórumokon, mint a Kalligram folyóirat vagy a Librarius. Sőt, Nagy Hajnal Csilla már kötettel is rendelkezik, a miért félünk az őrültektől 2016-ban jelent meg, melyért Makói Medáliák díjban részesült.
Nehéz, sőt lehetetlen lenne egységes képet felvázolni a kötetről, mely sok és sokféle szöveget tartalmaz. A legtöbb közülük vers, de szép számmal olvashatunk novellákat is. Az antológia sokszínűségét mutatja, hogy még egy japán népmese is bekerült a kötetbe Nagy Noémi fordításában. A prózai szövegek közül talán Csányi Judit meséi a legemlékezetesebbek, melyekben megidézi népmesék (sokszor önmagában is abszurd) képi és nyelvi világát, és még egyet csavar rajta. Vecsei Márton szövegei több okból is figyelemreméltóak, a bennük megjelenő, mindnyájunk számára ismerős helyszínek (Budapest utcái, terei) és helyzetek pedig kényelmesen bejárható szövegvilágot alkotnak. A Minek nevezzelek? például pontosan és szórakoztatóan tárja fel, mit is jelentett az Y és Z generáció számára a Moszkva tér átnevezése – annak minden beleképzelt és valós problémájával, szimbólumával együtt.
A prózához hasonlóan a kötet líraanyaga is változó és sokszínű. Makáry Sebestyén szövegeiben a természet, a növény- és állatvilág játszik központi szerepet. Mindezek azonban a lírai én megkerülhetetlenül emberi perspektíváján keresztül mutatkoznak meg, a versek ezt a kicsit sem könnyű kapcsolatot organikusan írják körbe. Pertics Gergő szövegei az ókori (és talán a mai) görögség világából, mítoszaiból merítenek. A Mind a görögség színe-java a trójai háború világát idézi meg egészen más perspektívából, mint megszokhattuk; a megrázó szöveg a hősiesség helyett a háború testet-lelket megnyomorító borzalmáról beszél. Pertics Gergő versein túl a kötet más szerzőinél is erős antik hatásokat fedezhetünk fel: Pap József fordítása (Michael Longley: Fegyverszünet) és Czétényi Gellért játékos hexameterei is erre utalnak. Az antológiában szerepel Déri Balázs tanár úr két verse is – nem meglepő módon ezek a szövegek is magukban hordozzák a klasszikus műveltség és poétika sok elemét.
Az antológia minőségét és jelentőségét mutatja, hogy Csehy Zoltán az Élet és Irodalom Ex Libris rovatában Háy János, Nádasdy Ádám és Závada Péter köteteivel együtt tárgyalja. A Szerdai Szalon azonban a komoly szakmai munka mellett közösséget is kínál, melynek életébe rövid bepillantást nyerünk: a kötet végén beszámolókat olvashatunk a hosszúperesztegi, a kazári és rovinji írótáborokról Vecsei Márton, Pap József és Déri Balázs tollából.
Érdemes tehát kézbe venni az antológiát, mely magánkiadásban jelent meg, így sajnos elég nehezen beszerezhető. Remélhetőleg hamarosan elérhető lesz az ELTE könyvtáraiban, mert öröm belelapozni. Várjuk a folytatást!
Borítókép: Szerdai Szalon Facebook
