Három HR gyakornok srác – egy hipermenő együttes. Ez volna a The Coworkers? Juhász Márton, Maier Péter és Pintér Kristóf “Signo” mindhárman egyetemre járnak még, Marci a Metropolitanre, Peti és Kristóf ELTE-sek. Persze, mint mindenki más, egyetem mellett dolgoznak is, egyrészt különböző művészeti projekten, másrészt vicces, hogy hétköznap mindhárman HR gyakornokok.
Korábban slam poetry-esteken láthattunk téged a színpadon, már itt is jelen volt az a címválasztás, hogy „munkatársak”. Honnan jött ez a név, és miért gondoltátok, hogy ezt szerencsés tovább örökíteni a 2017-ben alapult zenei formációtokhoz?
Peti: Mindannyian slammerek vagyunk. Tulajdonképpen az is hozott össze minket. Marci és én a gimnázium alatt tervezgettük a banda alapítást, a név is megvolt már akkor, miután egy miskolci kollégiumban megnéztük a Me, Earl & The Dying Girl című filmet. Ebben hangzik el a „We are not friends, we are coworkers”-mottó. A zenekar neve tehát hamarabb megvolt, mint a slamcsapaté. De annyira szerettük, hogy ennek a magyarra fordított változatával indultunk el az V. Országos Team Slam Bajnokságon.
Hogy épül fel a formáció? Ki milyen hangszeren játszik, mi a zenei irány, amit követtek? Hogyan találtatok egymásra?
Marci: Egyelőre nem beszélhetünk manufaktúraszerűen leosztott szerepekről, sőt, igazából a későbbiekben sem szeretnénk. Nyilván mindhármunknak megvan a saját eszköze, amin dolgozik, Peti felel a gitárért, Signo a zene elektronikus részéért, én pedig az énekért, viszont ezek között is vannak áthajlások. Ahogy korábban szó esett róla, Peti és én gimnáziumból ismertük egymást, több éve megfogant a zenekar gondolata, később pedig egy slam poetry-eseményen találtunk rá Signóra, akire ugye a hiphop zenei vonal bevonása miatt volt szükség.
Alapvetően indietronica, hiphop és R’n’B elemekből építkezünk, viszont nem szeretnénk bekategorizálni a zenénket egyik műfajba sem. Ezt döntsék el helyettünk.
Eleinte, a facebook-postjaitokból, hogy őszinte legyek, én arra asszociáltam, egy ruhamárkát fogtok reklámozni, de aztán megláttam az egyik képetek mellett, hogy „mondd meg a barátodnak, hogy van egy új kedvenc bandája”, akkor vált egyértelművé, hogy divatdiktátorok helyett zenészként üdvözölhetünk titeket. Azóta is nagy hangsúlyt fektetettek a stílusos megjelentésre, arra, hogy a social media-reprezentációtok modern és menő legyen. Szerintetek ez az egyenes út a sikerhez?
Kristóf: Természetes. Ezek semmi esetre sem másodlagos dolgok. Még a zenéhez képest sem. Ugye, nagyon sokat ad ehhez a közösségi média, ahol a saját identitásod megtartásával érhetsz el rengeteg embert. Nem kell tehetségkutató vagy tévés szereplés, ahol kompromisszumokat kötsz. Attól függetlenül, hogy nem játszunk kifejezetten alternatív zenét, még az önkifejezésünk formája marad, és hála Istennek nem kellenek „segítő kezek”, hogy elérjük a hallgatóinkat. Az internet a barátunk, és ezt igyekszünk kihasználni. Ezért nagyon fontos a közösségi média-tevékenységünk.
Az első klipetek, a Cheatday animációs kisfilm. Mennyire szóltatok bele az alkotói folyamatba, ez az út, amit szeretnétek majd követni, vagy majd titeket is láthatunk a klipekben?
Marci: A klipet egy barátunk, Habony Dalma készítette. Ő jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció szakára jár, úgyhogy ezúton is hálásak vagyunk neki azért, hogy a tanulmányai mellett bevállalta ezt a munkát. Mivel ő egy olyan művészeti ágban alkot, amihez egyikünk sem ért – valamint nyilván akkor tudja a legtöbbet kihozni a projektből, ha teljesen szabad kezet kap – az ő elképzeléseire bíztuk a folyamatot. Egyébként több klip is tervben van, többek között szeretnénk élő szereplőseket, úgyhogy idővel erre is sor kerül. Szerintem megéri kivárni.
Van más olyan projekt is, amivel foglalkozol, vagy jelenleg ez a legfontosabb számodra az egyetemen mellett?
Peti: A slam poetry. Ahogy ezt már említettük. Közös pont. Signónak van egy K’pzavar nevű rapcsapata, egész jók. Marci nagyba tolja a HR-t, sportol, néha modellkedik is, meg követni se lehet már, mikor mit csinál. Én újságot írok, vicces, hogy pont ide, meg verseket, amik néha publikációra is kerülnek. Egyébként meg tervezünk közösen egy óriási zenei projektet több barátunkkal a Coworkers-től függetlenül, de ez egyelőre szupertitkos, annyi szent, hogy nagyot fog szólni.
Képek: az együttes tulajdona
