Az 1934-ben íródott nagyszerű kriminek, a Gyilkosság az Orient expresszen-nek egy újabb feldolgozása látható november elejétől a mozikban Kenneth Branagh rendezésében. Spoilerveszély nincs, a történet a régi, csupán más színészek játszanak a filmben, és egy-két apróbb dologba nyúlt bele a rendező. De tekintsünk egy kicsit vissza, hányadik állomásánál is tart az Orient expressz.
Az első megálló, vagyis inkább a pályaudvar, ahonnan elindultunk, maga a regény volt – Agatha Christie legzseniálisabb és méltón az egyik leghíresebb könyve, mely 1934-ben jelent meg. A legapróbb részletekig minden ki van dolgozva: egy-egy elszólás, utalás vagy nüansznyi cselekedet magával ragadja a szemfüles olvasót. Az írót dicséri, hogy a cselekmény stagnálása ellenére, hiszen a gyilkosság és a megoldás között gyakorlatilag semmi látványos dolog nem történik, folyamatosan fenn tudja tartani az érdeklődést: Poirot-val (vagy inkább barátjával, a civil Bouckal) együtt próbálhatjuk összerakni a kirakós darabjait.
A következő állomás az 1974-es Sidney Lumet-féle feldolgozás, mely 40 évvel a regény megszületése után keletkezett. A nagybetűs adaptáció ez lett, lenyűgöző színészek közreműködésével (a Poirot-t megformáló Albert Finney-től kezdve Anthony Perkinsen és Lauren Bacallon át Ingrid Bergmanig). Ám ekkor még nem találták meg azt, akit Agatha Christie is Poirot-nak álmodott meg.
Aztán jött 2001-ben Carl Schenkel megállója. A film ezúttal napjainkban játszódik, emiatt egy kissé módosult a történet és a kivitelezés, de ezenkívül semmi plusz nincs benne. A főszerepet Alfred Molina játszotta. Hiba lenne rá azt mondani, hogy a választás ezúttal jól sikerült. Tulajdonképpen nem lett volna nagy baj, ha ez az adaptáció meg sem születik.
Következett Philip Martin etapja 2010-ben, és itt végre megtalálták azt, akinek szerintem az utcán is 
bonjour-t köszönnek. Persze ezután kikéri magának, hogy ő nem francia, hanem belga származású. Igen, David Suchet alakítja utánozhatatlanul Hercule Poirot-ot, természetesen nem most először. A színész 25 éven át játszotta a detektív karakterét, tulajdonképpen összefonódott vele. Még könyvet is írt róla! Elmondása szerint több hetet töltött a francia/belga akcentus gyakorlásával, s nem utolsósorban a figurára jellemző peckes járás elsajátításával. Felejthetetlenül jól adja elő magát, és ha akarná, sem tudná jobban csinálni szerintem. Brilliáns! Azt is fontos megjegyeznünk, hogy David Suchet–t maga a Christie család javasolta a szerepre!
És végül, de nem utolsósorban: most 2017-ben Kenneth Branagh által, aki nemcsak rendezője, de egyben főszereplője és producere is az adaptációnak. Ez csodálatra méltó, viszont alakítása már kevésbé. Poirot precíz jellemét figurázza ki. Ezt jelképesen a hatalmas, ó nem: óriási bajusz szimbolizálja, ami tényleg rettenetesen zavaró. A detektívet mániákusnak, önhittnek és kissé túl érzelmesnek tünteti fel. Persze nevezhetjük ezt színészi szabadságnak, de az igazi Poirot-nak ehhez semmi köze. Penélope Cruz szerepe is változott, a regény alapján egy svéd apácát kellene játszania, itt viszont egy Pilar Estevardos nevű hölgyet alakít. A többi színész megőrizte az eredeti karaktereket: Johnny Depp, Michelle Pfeiffer, Josh Gad, Willem Dafoe, vagy Judi Dench az orosz grófnő szerepében, mind hűen hozzák az Agatha Christie által megálmodott embereket, azok tulajdonságaival együtt. Összességében elmondható, hogy a film kialakítása pazar, minden egyes képkockáján látszik a mívesség. A pompás látványelemei mellett mégis színész- és dialógusközpontú. Ez tulajdonképpen előnyévé is válhatna a mozinak, de sajnos itt nem ez történik. A cselekmény, ahogy a vonat is, megreked, a film unalmassá válik. Miközben lázasan azon kellene gondolkozni, ki is a gyilkos, az agyam a karácsonyi recepteken, a bevásárláson és minden máson jár, csak a gyilkoson nem. És még így sem maradtam le semmiről. Egy tehát biztos, nem fogjuk lerágni a körmünket az új Orient expressz alatt.
Szükség volt-e egy újabb adaptációra, és hogy a sztárszínészek valóban elviszik-e a hátukon az egész filmet, nem tudom megítélni. Ezt döntse el mindenki a saját ízlésének megfelelően. Abban viszont biztos vagyok, még ha kicsit konzervatívnak tűnök is emiatt, hogy David Suchet-t Poirot-nak teremtette az ég is. Lekörözni soha senki sem fogja, akárhogy is nyomja a gázt.
Forrás: index.hu
port.hu
filmtekercs.hu
Kép: index.hu
