A Kontroll 2003-as sikere után Antal Nimród több, mint egy évtizedet várt, hogy ismét hazánkban rendezzen. A hosszú kihagyást követően nagy fába vágta a fejszéjét: a magyar közbeszéd talán legismertebb bűnözőjének, a közel harminc rablást elkövető Viszkisnek az életét vitte filmvászonra. A hazai mozikban november 23-án mutatták be legújabb alkotását. Vigyázat, SPOILERVESZÉLY!
Ambrus Attila jó eséllyel hazánk leghíresebb/leghírhedtebb bűnözője. Ha mást nem is, de annyit mindenki tud róla, hogy éveken keresztül rabolt ki bankokat és postahivatalokat a ’90-es években úgy, hogy csak hat év és huszonhét rablás után sikerült kézre keríteni. Az ő életét mutatja be – persze fikciós elemekkel tarkítva – A Viszkis.
Az előzetest megnézve – bár több internetes portál szerint „nagyon ütős” – nem számítottam többre, mint egy átlagos magyar akciófilmre – de tény, hogy másfél percbe nem lehet belesűríteni mindent, csak a leglátványosabb, a megtekintéshez leginkább kedvet csináló autósüldözős és bankrablós jeleneteket. Szerencsére a több, mint 2 órás film ennél jóval többet tudott mutatni.
A történethez nem is illene más, mint az in medias res-kezdés: Ambrus Attila – a Viszkis – parókában, álbajusszal és napszemüveggel álcázva magát elindul, hogy kirabolja a Rózsa Bankot. Innen éles váltás következik, már egy rendőrségi szobában ül a többszörös bankrabló, épp kihallgatáson. A továbbiakban ezek a napi „randevúk” a nyomozóval adják a film vázát, a vallomástétel során elmesélt történetek pedig epizódok a Viszkis életéből a gyermekkorától kezdve egészen a bankrablássorozatig. Ez a fajta történetvezetés nagy előnye a filmnek: azzal, hogy a jelen eseményei megszakítják a visszaemlékezéseket, a film nem hullik szét a nyomasztó és brutális javítóintézetben és hadseregben játszódó drámára és egy bankrablós akciófilmre. Sokan kifogásolhatják azonban, hogy miért kapott ennyit a játékidőből a Viszkis gyerekkora, a javító és így tovább, de én nem fogom ezt tenni: ezek a kitekintések szerves részét képezik annak, hogy jobban beleláthassunk a háttérbe, hogy közelebb kerülhessünk annak megértéséhez, hogy milyen körülmények sarkallták rossz útra térésre a főszereplőt.
A nyomozó (Schneider Zoltán) balra és a Viszkis (Szalay Bence) jobbra
Mint ahogy említettem, a film az életrajzi volta mellett tartalmaz fiktív elemeket, azonban meglepő lehet – legalábbis azoknak, akik nem ismerik alaposabban a Viszkis életét –, hogy amelyekről azt gondolnánk, csak kitalációk, valóban megtörténtek: például hogy a vonat aljához szíjazva magát jutott Magyarországra, vagy éppen a Gyorskocsi utcai fogdából való bravúros szökés.
Ez csak egy kis kitekintés volt, folytatom Antal Nimród munkájának méltatását. Ami talán a fentiek mellett a legpozitívabb volt számomra, hogy a sztori nem csúszott el egy gagyi, amerikai akciómassza utánzásává – az autósüldözés, és motoros postás elől való menekülés nagyon a helyén volt –, de ami még ennél is nagyobb pirospontot érdemel, hogy nem lett elhazudva, ami el lehetett volna. Az egyszeri mozilátogatóban nem keltette azt az illúziót, hogy a ’90-es évek Magyarországa egy tejjel-mézzel folyó Kánaán, hogy kolbászból van a kerítés, vagy hogy akkor jobban nézett ki a hármas metró.
A fentiek mellett a szereplők kiválasztása is a rendező érdeme, ő döntött úgy, hogy a filmben többnyire még ismeretlen, vagy kevésbe ismert színészek játsszanak. Jó példa erre a Viszkist megformáló Szalay Bence, akinek ez volt az első nagy szerepe, és Antal szerint mind szakmailag, mind emberileg remekül helytállt. Szalay mellett egyfajta második főszereplőként jelent meg a nyomozót játszó Schneider Zoltán, tulajdonképpen az ő ellensúlyozására. Színészileg az ő alakítása talán jobb is, mint a címszereplőé. A film vázát végig az ő párbeszédeik adják, ezekből indulnak ki a visszaemlékezések epizódjai. Érdekesség egyébként, hogy a Móga Piroska által megformált Kata és a bűntárs Bota Géza (Klem Viktor) karaktere is több személyből lett „összegyúrva”.
A Viszkis (Szalay Bence) és bűntársa, Bota Géza (Klem Viktor)
Antal remek munkát végzett a történettel, de be kell látnunk, egy köztörvényes bűnöző életét filmre vinni olyan, mintha darázsfészekbe nyúlna – a nyomozót játszó Schneider Zoltán is azt nyilatkozta, hogy már a kezdetektől fogva támadták őket emiatt. Egyértelmű tehát, hogy A viszkis megnézése előtt joggal vetődik fel a leendő nézőben az a kérdés, hogy vajon a filmnek sikerül-e megmaradnia a realitás talaján, vagy mégsem, hogy nemzeti hőssé avatja-e a korábbi bankrablót, vagy társít-e bármilyen pozitív értékítéletet az effajta bűnözéshez. Azt kell mondanunk, hogy nem, és ebben a nyomozó karakterének van a legnagyobb szerepe. Ő olvassa Ambrus fejére azt, hogy bár fizikálisan nem bántott senkit, lelki sérülést annál többet okozott azzal, hogy fegyvert fogott a bankban tartózkodókra, vagy bezárta a banki kisasszonyokat a mellékhelyiségbe.
Mindent összevetve a magyar filmek között A Viszkis mindenképpen derekasan helytáll. A történet nyilván már félsiker volt, de Antal Nimród hozzáértése rengeteget tett ahhoz, hogy a vállalkozást teljes siker koronázza.
Forrás: hvg.hu, port.hu, hvg.hu
Képek: szmk.blog.hu, 24.hu, port.hu,
