A Fővárosi Nagycirkusz porondján Rómeó és Júlia cirkuszszínházi előadásra várják a héten, október 2-6 között a nagyérdeműt. A Shakespeare-i színdarab egy 70 perces feldolgozásában elevenedik meg, cirkuszművészeti eszközök segítségével. Egy maffiatörténet szerelemmel és bukással, ennek az apropóján készítettünk interjút a Fővárosi Nagycirkusz Mercutiójával, Biritz Ákossal.
Korábban azt nyilatkoztad, hogy gyermekként szertornász szerettél volna lenni. Ennek ellenére, most egy artistával beszélgethetek. Hogyan kerültél erre a pályára?
Harmadik osztályos koromban jártam szertornázni, innen a gyerekkori álmom. Ám, ez nem volt szakszerű szertornaoktatás, szinte hobbiként űztem. Heti két alkalommal két és fél órát edzettem, ami a komoly szertornászokhoz képest semminek mondható. Ennek ellenére, nagyon megszerettem, az edzőm szerint ígéretesen fejlődtem. Ő külön is foglalkozott velem, de sajnos az oktatást rövidesen abba hagyta. Szüleimmel elkezdtünk keresni egy olyan helyet Budapesten, ahol kisgyerekeket elméleti oktatásban, szertornában és kollégiumi elhelyezésben egyaránt részesítenek, de nem találtunk megfelelőt. Ekkor édesanyám rábukkant az artistaképzőre, ami számomra szinten tartásként jó lehetőségnek tűnt. Így alakult, hogy artistaképzőben kezdtem el tanulni. Egy vizsgaelőadás során hoztam meg a döntötést: végleg maradok. Megláttam egy diákot, aki gurklival dolgozott, ugyanezzel a szerrel, mint én most. A gyűrűhöz hasonlít, és én eredetileg a szertornában ezzel szerettem volna foglalkozni. Így, megtaláltam az utam artistaként is.
Elmesélnéd a legszebb emlékedet az artistaképzőből?
8 évet töltöttem az artistaképzőben és az ott elkészített előadások mind szép emlékként maradtak meg bennem. De leginkább, a felkészülést emelném ki, ahogyan eljutottunk addig a pillanatig. Hiszen a műsor egy dolog, a jéghegy csúcsa, a munka csupán 5%-a, vagy még kevesebb. Az előadást megelőző rengeteg előkészületi munka, próba, az út szépsége, amit megtettünk egy nagy volumenű műsorig, nekem ez tetszett mindig a legjobban.
„A cirkusz egy zárt világ”- szokták mondani. Mi az, amit ebben a világban, a legjobban illetve a legkevésbé szeretsz?
Gyakran a civil emberek fel sem fogják, hogy ez mit is takar pontosan. Mondok egy példát:Eljöttem ma dolgozni 3 órára és fél ötre vége az előadásnak. Ez nagyszerűen hangzik, másfél órás munkaidő, a 8 órás helyett. Mindenki csak ezt, a „nagyszerű” részét látják a dolognak. Ám, ehhez a másfél órához rengeteget kell gyakorolni. Az előadás előtti időszakban napi 8 órát edzettem a próbateremben. Amit kívülről lát a közönség, az a háttérben tömérdek munkát követel. A legjobban azt szeretem a cirkusz világában, hogy a sok munka egy látványos eredményt hoz, a produkció lesz a gyümölcs. Negatívumként esetleg a napi 8 órás próbát és a szigorú napirendet mondanám. Abban az esetben is tartani kell, ha éppen nincs munkám, hiszen ez a műfaj mindennapos szinten tartást követel.
Mi az, amire a legbüszkébb vagy eddigi pályafutásod során?
Az eddigi díjaimra, minősítéseimre büszke vagyok, de ami igazán fontos számomra, az a saját elemem. A Rómeó és Júliában is látható, a neve: oldalsó elem. Ezt én álmodtam és valósítottam meg először a szakmában. Ugynúgy kell elképzelni, mint a szertornászok esetében: kitalálnak egy új elemet és ezt elismerik a sajátjának.
Egyre többen emlegetik, az új cirkusz fogalmát. Elmondanád, hogy számodra mit jelent a különbség a hagyományos és az új cirkusz között? Az új cirkusz mennyiben nyújt neked kihívást vagy támaszt számodra nehézséget?
Ez egy komplex kérdés, sokan tudományos szinten foglalkoznak vele. Én a saját tapasztalatomat szeretném megosztani. Kezdjük a klasszikus cirkusszal. Régen csak a cirkusz volt, nem létezett másmilyen. Mióta bejött az új cirkusz fogalma, azóta kapta meg a klasszikus elnevezést. Ugyanúgy, mint a zene: lett valami új, és a régire rásütötték a klasszikus jelzőt. Az új cirkuszban nincs állat, a bohóc is más orientáltságú, eltérő humort hoz a műsorba. A legfontosabb különbség szerintem, hogy az új cirkusz összművészet lett. Nem elegek a trükkök, színészkedni kell, érzelmeket kell tükrözni a mozdulatokkal is. Muszáj érezhető emóciókat sugározni a nézők felé. Ezt sokkal bonyolultabb kivitelezni, mint a klasszikus cirkuszban bemutatni egy produkciót.
Térjünk egy kicsit át a Rómeó és Júliára. Mercutio szerepében lépsz porondra. A karaktere közel áll a személyiségedhez?
Eleinte elképzelni sem tudtam hogyan leszek Mercutio. Rómeó és Júliát láttam, olvastam is, de különösebben nem maradt meg Mercutio karaktere. Számomra egy felidézhetetlen figura volt, de miután megkaptam a szerepet beleástam magam. Uray Péter /a rendező- szerk./ segítségével sokkal jobban meg tudtam formálni a karaktert. Mindent átvettünk: mit miért csinál, mit érez, kivel van jóba, ki az, akivel konfliktusban áll. Mindezek után egyszerűbben tudtam vele azonosulni.
Melyik volt a legnehezebben átadható érzelem, amelyet Mercutio átél?
A legkomplexebb a halála volt, és ezzel azt hiszem, nem spoilerezem. A gurtlin előadni a halált, nagyon nehéz, hiszen az egy erőszám. Ha nincs erő, egy bizonyos fizikai szint, akkor nem lehet kivitelezni a számot. Mindeközben eljátszani Mercutio halálát hitelesen, érzelmekkel teli nem egyszerű feladat. Fontos, hogy a szerep ne menjen a trükk rovására és ez fordítva is igaz.
Az eredeti Rómeó és Júliában van kedvenc karaktered? Ha, te választhattál volna szerepet, akkor is Mercutiot választod?
Igen, biztosan Mercutiot, hiszen nem véletlen kaptam ezt a karaktert. A szereposztást megelőzte egy néhány hetes próbaidőszak, Uray Péter ekkor megismert minket. A rendező tudatosan választott, hiszen így hitelesen tudjuk előadni és átélni a szerepünket.
Egy másik projektedre is szeretnék kitérni. A Mi ez a cirkusz? című film szereplőjeként is láthattunk téged a mozivásznon. Hogy élted meg a forgatást? Mennyiben más ez a fajta színészi munka, mint amit a porondon kell nyújtanod?
Óriási különbség van a két feladat között. Először, azt sem tudtam, hogy pontosan miből áll ez a szerep. Gondoltam csinálunk egy interjút és kész. De hamarosan rájöttem, egy kicsit többről van szó: folyamatosan kamerákkal voltam körülvéve. Ez nem volt egy megszokható környezet a számomra. A trükköket sokszor újra vették, ilyenkor mindig ugyanazt kellett produkálni. Összességében sokáig, 3 évig forgattuk a filmet, több helyszínen. Az egyik helyszín Franciaország volt, ahol a stáb végig követett, minden léptemet, még az öltözést is felvették. Ez furcsa volt számomra. A filmben is nyilatkoztam, hogy két végletem van: vagy sok ezer ember előtt vagy én egymagam inkább ott a messzi földön. Ezt a két végletet szeretem megtartani, a kettő közötti részt annyira nem élvezem.
Mi a mottód?
Mottóm igazából nincs, de amikor már valami nagyon komplex, csak ennyit szoktam mondani: „Essen az eső, nőjön a fa.”
Fotók: Bujtás Barbara
