Augusztus 15-én Csupó Gábor rendezésében mutatták be a várva várt magyar filmet, a Pappa Piát. A romantikus zenés vígjáték még fel sem került a mozivásznakra, a kritikusok már a sárba taposták, és beharangozták: megszületett a legújabb magyar szégyenfilm. Ennek ellenére a nézettségi mutatók már elhagyták a 127 ezret. Vajon mégis tud valamit ez a film, vagy egyszerűen csak az emberek szeretik a nyári limonádét?
A film történetét vétózták meg a legtöbben, mondván, hogy semmi értelme nincs. Hát, megpróbálom röviden (spoiler nélkül) összefoglalni, aztán mindenki eldöntheti, valóban egy nulla a sztori, vagy csak az egyszerű, hétköznapi történések számítanak semminek a már felgyorsult életünkben… És csak a lövöldözősöljünkmegmindenkit, illetve a legalábbvilágvégekellhogylegyen típusú mozik a nyerők? Ezt rátok bízom! A külföldről hazatérő Tomi (Szabó Kimmel Tamás) eddig utcazenészként tengette az életét, imádott, link nagyapja (Nagy Feró) kérésére tért haza, hogy segítsen neki, hiszen adósságai miatt szinte mindenét elvesztette már. Egyetlen dolgot, a papi csónakházát szeretnék megmenteni, ezért romkocsmává alakítják az épületet. A terv, hogy az esti bulik bevételéből fizessék vissza a nagyfater adósságait, ám itt jön a komplikáció. A csónakházra a szomszédos szórakozóhely tulajdonosának, a velejéig romlott üzletembernek, Wizynek (Stohl András) is fáj a foga. Ezért mindent elkövet, hogy megakadályozza a romkocsma működését, és hogy ledózerolhassa a házat. Itt is közbelép a sors, vagyis Wizy cégének ügyvezető igazgatója, Mara (Ostorházi Bernadett), aki az egyetemen csupán egyetlen éjszakáig, de együtt volt Tomival. A fiatalok ennyi idő után sem tudták elfelejteni egymást, amit persze félnek beismerni. Így egyszerre indul el a harc Wizy ellen, valamint azért, hogy a szerelmes szívek egymásra találjanak.
A dalok sokat dobnak a film sikerén, hiszen a magyar könnyűzenei élet klasszikusai szólalnak meg egymás után. Rakonczai Viktor ügyesen hangszerelte újra a ʻ60-as, ʻ70-es és ʻ80-as évek slágereit, így akaratlanul is erőt vesz rajtunk a nosztalgia, viszont jelenkori kedvencek is akadnak ám bőven a filmben, és néhány ismerős dallam mindig pozitív benyomást kelt az emberben, ezt kár is tagadni! Ugyan a valóságtól már tényleg borzasztóan elrugaszkodott az, amikor a szereplők egy-egy bagett látványától dalra fakadnak, vagy éppen zenével mesélik el, hogyan is kell csajozni… Ekkor jön a kérdés, hogy oké, oké, zenés vígjáték, de nem lesz ez egy kicsit sok? Úgy tűnik, nem, hiszen vidám, könnyed, és lehet rajta nevetni – és egyébként is: szórakozni jöttünk, nem pedig valóságkutatásra.
A karakterek kidolgozásába és mélységeibe is bele lehetne kötni, de a szerepek mégis egy-egy embertípust formáznak meg. Papi a vagány, link, napról-napra élő rocker, akinek az élete mintául szolgált unokájának. Tomi a nemtörődöm, világutazó, sármos fiú, akit szintén csak a lányok, a buli és a motorozás érdekel. Ezzel szemben Mara a jókislány, az okos, karrierista nő, aki tudatos életet él, és naná, hogy titkon kalandokra vágyik. De ne feledkezzünk meg Wizzyről sem, akit Stohl András alakít, néha már túlzásokba is esve, mégis nagyszerűen megformázva a gazdag, gonosz, önző üzletembert – nem kicsit bizarr szokásokkal. Jó, senki nem ennyire fekete vagy fehér a valóságban, de a film folyamán azért némileg átformálódnak a szereplők, és a fekete bárány is kivilágosul a végére.
Egy-két részlet viszont tényleg védhetetlen ebben a filmben, például az indítás eleji zűrzavar, mert az másnak valóban nem mondható: Korda Gyuri és az ő Klárikája tűnik fel a vásznon – Vajna Tímeával karöltve, majd egy jelenet után elvágják a szálat, és egy teljesen újba kezdenek. Ez egy kissé olyan, mintha a film készítői tutira mennének: zsúfoljuk csak tele sztárokkal a produkciót, majd az meghozza a népszerűséget… Ahogy a mély mondanivalóját is sokáig lehetne keresni a Pappa Piának. Aki megtalálta, szóljon nekem is! A végkifejlet pedig – ahogy azt már a cím is elárulta – nem tartogat túl nagy meglepetést, egy egyszerű happy end, természetesen tele énekkel és tánccal.
És hogy lehet-e folytatása a filmnek? Még ez sem kizárt, hiszen Tőzsér Attila, a Pappa Pia procucere nyilatkozta nemrég a következőket: „Valóban tervezzük a Pappa Pia 2-t. Még nagyon kezdeti szakaszban járunk, például nem tudjuk, hogy a mostani sztorit folytatjuk-e, és azt sem, hogy Csupó Gábor lesz-e ismét a rendező”. Mindenesetre, mi kíváncsian várjuk a fejleményeket.
Összességében viszont az első részére nincs miért panaszkodnunk. A Pappa Pia nem ígért többet másfél órányi vidámságnál, könnyedségnél és szórakozásnál. Ezt pedig megkaptuk, egy nyári limonádét sok cukorral és némi citrommal.
Forrás: port.hu
Kép: blikk.hu
